Két koporsó 14.

           Már régen készülök a korabeli sajtóról is írni, de valami miatt mindig elmaradt,  mert mindig közbejött valami, legtöbb esetben az jött közbe , hogy nem volt kedvem. Ezt úgy tessék érteni , hogy mikor ránéztem az újságra, elment a kedvem az egésztől.  Azt is megmondom,  miért. Azért mert mindjárt a fejléc alatt , nagybetükkel odavolt írva: A Román Munkáspárt lapja, de ez nem csak nekem nem tetszett, hanem valakiknek odafennt sem ,ezért  egy szép napon kicserélték ,és  már az volt olvasható: A Román kommunista párt lapja. Nahát, ettől még az előbbi is jobban tetszett, mert azt legalább úgy tudtam értelmezni , hogy nekem is szólnak belőle , lévén , hogy munkás vagyok. De, ez a változtatás , hogy kommunista,  új kérdőjeleket ébresztett bennem ,mert iskolai tanulmányaim alapján nekem a kommunista szóból az őskommunizmus jutott eszembe, sőt egy kicsit meg voltam íjedve, hogy netalán arra tartunk. Mert az életszinvonal meg a civilizáció mutatója sajnos igencsak arra mutatott.

           Szóval már igy külsőleg sem volt tulságosan megnyerő ,már csak azért  sem  mert az elmult évtizedekek feledékenysége miatt családunk birtokába volt, néhány Tolnai Világ lap, Est, Vasárnapi Újság. Azonkivűl a helyi lap a Szamos(szabadsajtó)-- néhány példánya , amelyek sem  küllemükben, sem tartalmukban egyáltalán nem hasonlitottak az akkoriben megjelenő lapokhoz.Azt tudni kell , hogy apámnak fontosabb volt az újság mint az ebéd vagy a vacsora. Ő , olyan volt. De én is szerettem újságot olvasni , de szigoruan csak apám után. Mert akkor még volt reszpekt, mert a vasárnapi ebédhez sem ült le senki ameddig apám nem ült le.De, nem szeretnék elkalandozni  ettől a témától --amit nagyon szeretek- met akkor megint nem lesz belőle semmi, pedig ebben a témakörben , szeretnék elmesélni egy néhány dolgot.Arra gondoltam , hogy rendszerezni kéne valamilyen formában, de ez teljesen fölösleges , mert alapjában véve mindegyik úgyanazt irta. Az első oldalt már eleve nem volt érdemes elolvasni, mert ott olyanokat irtak amit az sem hitt el aki írta, és sajnos az idők folyamán ez egyre tovább tolódott , úgyannyira, hogy a végén már csak az utolsó féloldalra a "kis szinesre " volt érdemes odafigyelni. De maradjunk a helyi sajtónál-- az volt a neve Dolgozó Nép.Hetente , kétszer jelent meg négy oldalon- szerdán és szombaton. Igy aztán ha vasárnap nem mentél ki a mecsre akkor már szerdán megtudhattad az eredményt. Dehát a dolgozó népnek, a Dolgozó Nép,  igy is jó volt.Megjegyzendő , hogy ezekben az újságokban, nem volt szabad hirdetni magánembernek , sem gyászjelentés, sem köszönetnyilvánitás-- nem jelenhetett meg. A boszantó az volt , hogy a korábban emlitett újságokban hirdetés, hirdetés  hátán volt, korcsolyakölcsönzéstől,  házassági hirdetésen keresztül, azt is meglehetett tudni , hogy X úrasszony vagy úrhölgy , csalás miatt válik a férjétől , illetve forditva.Magyarul , olyan silány volt a szegény lapocska  , hogy csak azért járattuk, mert apám megszokta a régi időkből amikor még olvasnivaló is volt benne. Na meg azért hogy anyámnak legyen mit tegyen a stelázsira a befőttes üvegek alá a polcra. Azért volt benne sok betű, és például meglehetett tudni -előre-hogy mennyi lesz a buza és kukorica termés, de azt nem lehetett megtudni , mennyire lenne szüksége az embereknek ezekből a termékekből.Az egyáltalán nem volt fontos.De azt is megirták  -- az fontos volt -- hogy mennyi lesz a munka egység értéke, akkor amikor még ki sem kelt a buza vagy a kukorica. De a legfontosabb az volt , hogy bejelentsék, szép hazánkban befejeződött a a mezőgazdaság szocialista  átalakitása, pedig azt nem is kellett volna,  mert arra magunktól is  rájöttünk, már csak onnan is , hogy utcahossznyi sorok kigyóztak a kenyérboltok előtt.

          Egyébként a kollektivizás befejezése sem volt igaz , mert Pista barátomtól konkrét információim vannak az ellenkezőjéről. Őt úgyanis is  kiküldték az Avasban a kollektivizálást elősegitendő-- megnyerő modorára  humoros fellépésére számitva . Persze a legnagyobb meglepetés Pista barátomat érte, mert kapával, kaszával, baltával várták őket  már az első falu bejáratánál, aminek közel egy félmaraton lefutása lett az eredménye, de ennek is örültek mert ezen a vidéken  megtörtént olyan is hogy az agitátorok odafele még a saját lábukon mentek, de  visszafelé már hozták őket, nem egyet-- élettelenül. Summa summarum, azon a vidéken sohasem volt kollektiv gazdaság.