Poveglia

A csónak szinte nesztelenül siklott a parti vizeken. Elviselhetetlenül meleg volt, embert és állatot az ájulás kerülgetett, talán még a laguna mélyére húzódó halakat is. Egy pasi csapkodott az evezőkkel, a pompás hímek fajtájából. Télen is szívesen megszabadul az ilyen a pólójától, csakhogy érvényesülhessen a kidolgozott teste. Izmait mérnökök hada tervezte meg, és Paolo tényleg mindent megtett azért, hogy a helyükön maradjanak. Ez nagyjából le is kötötte a teljes energiáját.

Időnként lapos pillantásokat vetett a lányra, aki topless napozott. Elégedett volt a látvánnyal. Ahol kell, éppen ott göndör vagy sima. Feltűnően csinos. Megfelelő a nyaralás utolsó napjaira.

Az volt a terv, hogy kikötnek egy kis szigeten, aztán mindent bele. Ne szépítsük a helyzetet, a lányok is csak ezt akarják. Egy vagy két koktélért, néha ingyen is. Mert nyár van, és a német lányok azért járnak Olaszba, hogy élményeket szerezzenek.

A német lány nem fogalmazott magában ennyire egyértelműen. Persze, fel kell szedni egy jóképű digót – mindenki ezt csinálja, és mit szólna Bettina, Gabi és Bertl, ha kiderülne róla, hogy semmit, senkivel – te tiszta hülye vagy – a fiatalság gyorsan elmúlik, és mit csinálsz, ha későn jössz rá, hogy nem is éltél? Az élet természetes velejárója, hogy be meg ki, és ennyi az egész. Nem kell hozzá más, mint egy közepesen szimpatikus digó.

Ez vagy másik. Kicsit harsány, de az nem számít; holnap már meg sem ismerjük egymást.

Közben Paolo eldöntötte, hogy a következő szigeten kiköt. Gerincre vágja ezt a szőkét, aztán lássuk, hogy muzsikál. Célba vett egy fövenyes partszakaszt, de még meg sem közelíthette rendesen – tut-tut. Motorcsónak. A parti rendőrség. Mondtak valamit, amit a hangos berregéstől nem lehetett megérteni, de egyértelmű kézmozdulatok jelezték, hogy vissza. Ez itt nem kikötő. Volt is egy tábla a parton, áthúzott horgony, de ki gondolta volna, hogy errefelé ezt ilyen komolyan veszik.

A lány egykedvűen napozott tovább, annál jobb, kinek hiányszik a páros kallanetika? Legföljebb majd hazudik valamit Bettinának.

Paolo tovább siklott, és száz méterrel arrébb ismét megpróbálkozott. Itt keskenyebb volt a homoksáv, viszont rögtön utána virágos bokrok következtek; a cicusnak egy szava sem lehet. Dögivel van itt a romantika. Paolino finoman jelzett, és Paolo megnyugtatta: Bírd már ki. Mindjárt megkapod.

Áthúzott horgony nem volt ezen a partrészen, de a motorcsónak feszt követte őket. Ember, itt sem köthetsz ki! Nem tudod, hogy ez Poveglia?

Paolo nem tudta. Hallott már Povegliáról – ki nem? – de azt gondolta, az csak sokkal távolabb lehet, nagyobb, nagy sziget a nyílt tengeren. Már amilyen tenger ez a kis pocsolya, az Adria. Povegliát még a háború előtt lezárták. Túl sok dolog történt ezen a szigeten, és a hatóságok nem vállalták a kockázatot.

Mi van? – kérdezte a lány közömbösen.

Zárva! – kiáltotta Paolo, és teátrálisan lendítette meg a karját. Innentől odáig, az egész sziget.

De miért?

Hosszú történet. Volt egy bolondház ezen a szigeten, és a főorvos volt a legnagyobb bolond. Operációkat végzett – ez így nem igaz. A főorvos úgy vélte, hogy a bolondság az emberi agy egy bizonyos pontján fészkel, azt kell eltávolítani – meglékelte a betegek koponyáit – hagyjuk a részleteket. A műtétet senki sem élte túl, a főorvos a tengerbe fulladt – nem véletlenül – az életben maradottakat sürgősen elszállították, nem tudjuk, hova – többé nem kerültek elő.

Pár száz évvel ezelőtt itt volt a karantén, ide tették ki a pestisgyanús embereket – orvosok és ápolók nélkül pusztultak el – ha igaz. A pestist így sem lehetett megállítani. Vannak még cifrább mesék is. Egyszóval, Poveglia e chiuso, mint a patikák egy katolikus országban, vasárnapon.

Paolinót nem különösebben érdekelték a pórul járt betegek, de még a karantén sem. Mit képzel magáról ez a pasas? Egész nap ezt ígérgeti – most már elég volt a vacakolásból, lássuk a lényeget. Nem érti, hogy nekem sürgős?

Az olasz értette, és harmadszor is kísérletet tett a szárazfölddel. A lány megadóan követte; mi történhet, csak a szokásos, gyors menet. Majd egy kicsit kiszínezi Bettinának, nehogy már lesajnálják, amiért csak a homokban, bokrok alatt, mint az állatok. Luxushotel lesz a helyszín, a barátnők meg úgysem ellenőrzik. Ez alkalommal a motorcsónak elmaradt, és akadálytalanul birtokba vehették Povegliát.

Mozogj már! – kiáltotta Paolo a lánynak, aki kissé bizonytalanul gázolt a sekély vízben. Segíthetnél a csónakkal is!

A lány elengedte a füle mellett ezt a megjegyzést. Nem elég neki, hogy megkapja ingyen? Mit képzel magáról ez a majom? Végre kint volt a szárazföldön, és kipréselt magából egy mosolyt. Itt jó lesz – ahogy vesszük. Lehetne sűrűbb is a bozót.

Gyere már, nógatta Paolo (vagy Paolino). Mi bajod van, meggondoltad magad?

Hogyne, hogy itt hagyj a szigeten egyedül, mondta magában a lány, de hangosan csak ennyit jegyzett meg:

Itt nem lesz jó.

Miért?

Valaki van a bokrok között.

Hülyeség, akarta mondani Paolo, de akkor már ő is észrevette a szempárt, amelyhez nem tartozott se arc, se test. Csak egy szempár, aztán még több – nyolc vagy tíz – nem fenyegető, inkább kíváncsi szemek. Mintha csak azt kérdeznék: Mikor kezdődik az előadás?

Paolo csúnyán káromkodott. Volt abban vaffankúló, meg minden egyéb. Nem igaz, hogy nem találni egy nyugodt helyet, nyári délután. Ösztönei azt diktálták, hogy ne törődjön semmivel – ezek csak szemek – illúzió – és Paolino egyre erősebben követelte a járandóságát. Ez azonban mégiscsak abszurd helyzet, testetlen szemek várják sóvárogva, és mindezt Poveglián. Abszurd vagy groteszk? Hagyjuk a stilisztikát! Jól van, morogta az olasz, és egy hangos minchiacoadduval nekikészült, visszavontatni a csónakot, A lány megkönnyebbült szívvel követte, de nemcsak ő – felvonultak a testetlen szemek, egyre többen – nagyra tágultak és szűkre zártak, égi kékek, örvényes feketék, hosszú pilláktól árnyékoltak, csalódott szemek. Mit képzelnek ezek? És ezt így most hogy? Jól felstuffoltak, aztán –

Menjünk már, sürgette a lány Paolót, én itt félek.

A csónak engedelmesen megindult, és néhány evezőcsapás után elsüllyedt a laguna vizében.

Lehet tapsolni, az előadásnak vége.