Az én városom, és környéke 24.

            Mielőbb szeretett volna beszélni Sárával, aki már több mint egy éve férjnél volt, és néha meg is emlitette neki , hogy milyen jól eljátszanak a férjével, a hosszú téli éjszakákon és a rövid nyári éjjeken. De akkoriban Pólit nem igen érdekelte ez a dolog, mert neveltetése okán, tudta nagyon jól , hogy annak  is  eljön az ideje. Most viszont úgy érezte , hogy éppen most jött el az ideje, hogy Sára rávezesse, és megtanitsa a szerelem gyakorlásának, általa ismert formáira.Ezért aztán egy kicsit szégyenlősen egy kicsit pirulósan, de beállitott Sárához.

-Na mi az újság Póli - Hogy mulattál a bálba?

- Hát , láthattad , hiszen ott voltál te is.

- Az igaz , de engem nem nagyon érdekelt más, mert én el voltam foglalva az urammal.

-Azt láttam, úgy forogtatok mint a pörgettyű, a végén meg már a cigány is csak nektek húzta!

- Meg nektek, mert te sem szégyelted magad, és úgy jártál minden táncot, mint aki abból él. Még azt  az összebujós is  jól ment neked , tán még jobban mint nekem! Úgy hozzábujtál Kálmánhoz, mint aki bele akar bujni!

- Na, ez nem igaz!- valóban jó volt vele táncolni, de hogy belebujjak...

- Akkor lehet , hogy nem jól láttam, ő akart beléd bujni!

- Az lehet, mert valami átérzett a szoknyáimon kereszetül is valahol combon közén.

- Az a jó, az a jó- mondta Sára majd úgy folytatta , hogy ha ő annak idején nem érezte volna , hogy ágaskodik valami a férje nadrágjába, akkor bizony hozzá sem ment volna feleségül.

- Hát azt tudtam , hogy állni kell neki , de azt hogy táncközben azt nem!

- Sokmindent nem tudsz te még, de majd megtanulod , én sem tudtam , de aztán úgy beletanultam , hogy most ha egy két napig nem kapok, akkor már nagyon hiányzik!

- Na ne mond, tényleg?

- Hát persze, hát kell az az asszonynak,meg jár is neki, nem csak a munka meg a munka. Mert a munkába ellehet fáradni, de a szeretkezésbe -  én soha.

- Nem is hiszem, hogy olyan vagy?

- Milyen?

- Milyen? - olyan olyan , aki szereti.

- Bolond vagy te lány - hát azt minden asszony szereti, te is fogod szeretni, majd meglátod.

- Nem is tudom , de pontosan azt akartam mondani neked , hogy amikor hozám ért a szoknyáimon keresztül , hát bizony én még olyat nem is éreztem , mintha az egekben, a fellegekben jártam volna.

- Fogsz te még a mennyországba is járni, csak ki kell várd az idejét.

- Tényleg?- és muszáj kivárnom az idejét?

- Hát persze, rendes lány nem fekszik le az esküvője előtt. de aki megteszi az élete végéig hordozza magán a bélyeget, amit a falu szája rak rá. Dehát ezt te is tudod, hallottál már ilyet -  nem?

- Hát persze , hogy hallottam , nem is akartam én egyebet, csak azt mond meg nekem , hogy -hogyan kell azt csinálni!

- Majd elmondom, de még rá érsz, még csak egy féléve udvarol neked Kálmán, hol van még a jegyesség, meg az esküvő! Talán kiakarod próbálni  Kálmánt?

- Jajj Sára ne beszélj butaságokat, nem akarom én kipróbálni , de most hogy olyan közel volt hozzám, nagyon kiváncsi lettem arra , hogy hogyan müködik ez az egész. Mondd már el, hogy te , hogyan csinálod az uraddal? 

- Ó te buta, az ilyesmit nem szokták elmesélni, az csak úgy magától jön és akkor mindent lassan megtanul az  ember , meg az asszony.

- Miért?-  van olyan fiú is aki nem tudja?

- Hát nekem mesélt a férjem olyanról.

- És akkor azok , hogy csinálták?

- Hát megtanulták egymástól.

- Érdekes, de úgye nekem egyszer elmeséled , hogy te hogy csinálod a férjeddel.