Vajon mit láttak és értettek az egészből azok a tizenéves pionir palánták, akik félnapokig ácsorogtak,átcsoportosultak, hellyet változtattak  és vezényszóra  rekedtre, betegre orditották magukat?Semmit! Nemcsak én voltam ezzel igy , hiszen megszámlálhatatlanul sokan voltak ott, de merem állani, hogy szivből jövő jókivánság csak kevéske hányada volt a kiabálásoknak, mert mindenki alig várta , hogy vége legyen  a ripacskodó szinjátéknak , ingyen cirkusznak, felhajtásnak.

           Akkor állapitottam meg , hogy nem igaz az a közmondás , hogy minden vendégnek  kétszer örül az ember, egyszer mikor jön , és egyszer amikor megy, hiszen ennek a vendégnek, csak egyszer örültek --amikor ment, de akkor nagyon. Itt akár be is fejezhetném ezt a témát, ha a magas rangú, de törpe termetű vendég a következő napon nem éppen a cégünknél teszi tiszteletét. A meghivásra ez esetben sem emlékszem, de az is lehet , hogy bennem van a hiba. Mondanom sem kell , hogy akkora felfordulás még az árvizkor sem volt, mint amilyen a látogatást megelőző éjszaka, és a látogatás délelőttjén volt. Ez is felért egy természeti katasztrófával. Azt sem lehetett tudni , hogy mikor érkezik és azt sem , hogy melyik részleget óhajtja meglátogatni, és értékes útmutatásait közkincsé tenni. Igy aztán , igazgatóék egymásnak passzolták tovább a feladatokat-- ekkor éppen öten viseltek igazgatói cimet--de nem tudtak zöld ágra vergődni, és lejjebb tolták a részlegvezetőkre. A legalkalmasabbnak a hármas részleget találták--ez volt a legújabb és legmodernebb-- ezért úgy döntöttek , hogy  ennek írányába terelik majd a fővezért.

           Ennek a vezetője  egy fíatal magyar mérnök volt, akiből nem híányzotta humorérzék, és a szókincse is  messze meghaladta a látogatóét, még román nyelven is. Az ide-oda szaladgálásnak a "jön" szócska vetett véget.Ekkor a mérnök elvtárs talán izgalmában, talán a feladat nagyságától megijedve, de lehet ,hogy csak ellenszenvből,arravaló hivatkozással , hogy hasmenése van ,eltünt. Végül az egyik mester üdvözölte , és vezette be a nagyfőnököt  a kijelölt részlegre.

            Ezen a részlegen volt egy öntő-száritó alagút,amelyik sohasem müködött, mert használhatatlan volt, sohasem volt képes ellátnia azt a feladatot amire gyártották. Erre az alkalomra , mégs csak kipofozták, átfestették --kivulről-- és el is inditották. Ennélfogva  úgy nézett ki mintha müködne, pedig csak az egyenes szakaszokon volt müködőképes mert a kanyarokban rendre felhalmozódtak a bútorelemek mig végül leállt az egész gépezet. Ezt megelőzendő, a taktikai húzás  a következő képpen alakult:Az "U" alakú alagutnak az egyik végén rakták bele  a "lakkozandó" bútorelemeket , de még a kanyar előtt egy jól álcázott részen  ki is vették, és átvitték-- kézben -- a következő egyenes szakaszhoz, és folytatták a berakást a következő egyenes részen. Ily módon sikerűlt azt a látszatot kelteni, mintha az egész folyamatosan müködne a lakköntéstől a száritásig. A baj csak az volt , hogy  az éppen kiérkező első polc csupa por volt , ugyanis elfelejtették letörölni, a nagy izgalomban.  Ám ezt a kutya sem vette észre , hogy az anyag ugyanolyan állapotban kerül ki a gépből mint ahogyan belehelyezték.

             A szeszfogyasztás  legalább olyan méreteket öltött, mint a városépités, az emberek ittak és épitettek, és ez mind a minőség rovására ment. Rossz minőségű pia , hasonló minőségű épület. A választék szintén. A szintelen tömbházaknak a vodka felelt meg , a szinesebbeknek a konyak, de a változatosság kedvéért a rum szine is megihletett néhány akkori épitészt, de az is lehet, hogy a szin skála volt szegényesebb, mert még a azt a szegény  hétszinű szivárványt sem tudta utólérni. Általában minden szegényes volt, még az avató ünnepségeken felolvasott-- nem elmondott-- diszbeszéd is. Kétszáz szóból, már hat oldalt meglehetett tölteni az ujságba száz szóból már eposzt lehetett faragni, egy pártgyűlés levezetéséhez nem volt szükség több mint ötven szóra.

              De maradjunk a piánál, mert nem lehet csak úgy elmenni mellette már csak azért sem , mert elméletileg hadjárat folyt ellene, de gyakorlatilag mindenki ivott, még akkor is amikor törvényerejü rendelet született, hogy akit a munkahelyén italozáson kapnak, azt azonnal elbocsájtják. De ezt sajnos  nem tudták gyakorlatba ültetni mert , mert akkor rövid időn belül a gyárak , sőt a város is  vezetőség nélkül maradt volna. Kivételek azért voltak, egy-két munkást elbocsájtottak , majd néhány nap múlva visszavették őket,mert a munka , a munkásnak kötelesség volt, főnökéknek a munkahelyen való megjelenés , jogos vagy jogtalan  jövedelemszerzés.