Az én városom, és környéke 25.



            Póli, néha meglátogatta,  Kálmán, falujukba lakó rokonát. Előbb csak úgy udvariasságból , később viszont, ezeket a látogatásokat arra is felhasználta , hogy minél többet megtudjon Kálmán családjáról, és általában mindenről, ami a faluba és annak környékén történt. Jómódú emberek lakták, akik szivesen láttak vendégül mindenkit, legyen az a biró rokonsága vagy Cika az alvégről. Ebben a házban, nagy beszélgetések folytak, titokzatos szellemekről, különös halálesetekről, boszorkányokról, vagy boszorkánykodásokról. De a család idős tagjai szivesen emlegették fel a múlt eseményeit a fonókban, akár tizszer is, mert az ilyen alkalmakkor mindig volt új hallgató aki szivesen hallgatta meg az idős emberek meséit regéit, netalán kitalációit. Olyanok voltak ezek a történetek, olyan érdekesek , hogy akárhányszor ellehetett mondani, mert mindig lekötötte az emberek figyelmét, még akkor is ha lányokat egy kicsit már kiverte a hideg veriték, és egészen összebujtak a félelemtől.  Az viszont igaz , hogy a fonóba -  akárhol volt is az -  a biró anyja és Cika sohasem fordultak elő egyszerre. Ezt mindenki tudomásul is vette, és nem is keresték az okát mert csak nagyon kevés idős embernek , volt ismerete , vagy fogalma arról , hogy ez a két asszony miért is kerüli egymást.

           Az viszont természetesnek számitott , hogy ha Cika nem volt ott akkor az ő boszorkányos cselekedeteit  tárgyalták , ám amikor a biró anyja nem volt jelen, akkor az ő boszorkánykodási praktikai kerültek megbeszélésre. A vélemények megoszlottak, hogy melyikük a nagyobb boszorkány. Mert voltak Cika pártiak akik minden körülmények között védelmükbe vették Cikát, és azonnal sorolták az érveket , hogy miért nagyobb "boszorkány" a biró anyja , mint Cika.

- Nézzétek meg, a biró anyja csak fekete tyukokat tart, fekete a kutyája, de még a fianak lova is fekete, amit ő vett neki! Hát kell ettől ékesebb bizonyiték arra , hogy az ördöggel cimborál - mondta az egyik.

- Azért Cikát se féltsétek, mert ha elmentek a háza előtt és még ég a lámpája akkor azt fogjátok látni, hogy valami varázsigét mormol - egész biztos, hogy valakire éppen ráolvas -  és akkor annak már biztos baja esik - kisebb vagy nagyobb, előbb vagy utóbb , de  biztos történik vele valami rossz, vagy akár a legrosszabb.

           Igy folyt a beszélgetés egész este , vagy fél éjszaka, amig csak elő nem kerültek a férfiak a legények, hogy hazakisérjék a lányokat asszonyokat. De jajj volt annak az asszonynak, aki után nem jött idejében az embere , mert arra azonnal rávarrták , hogy egyáltalán nem fontos az embernek, és egészen biztos nem is szereti - azért nem jött utána. Mig a lányok, az asszonyok a fonóban fonták a fonalat meg a pletykát , addig a férfiak , ugyanannál a háznál, de egy másik szobában, vagy valahol, egy közelebbi házba az ördög bibliáját forgatták - vagy éppen egymás borát kóstogatták télviz idején.  A pletykálkodást legalább olyan nehéz volt abbahagyni , mint a kártyapartit, ezért aztán   ezek a beszélgetések, és kártyacsaták  mélyen beleszaladtak az éjszakába. De ennek is végeszakadt  egyszer és mindenki ment a maga dolgára, a maga párjával. Mert asszonynépség, lámpagyújtás után nem járt egyedül az utcán, meg sehol , mert azt biztosra vették , hogy rossz úton jár és rosszban töri a fejét. 

          Hanem az asszonyoknak  - sok esetben nem állt be a szájuk és amit hallottak a fonóba, azt rögtön el is magyarázták a férjeiknek. A férj egy kicsit pityókás is lehetett - de az is lehet , hogy asszony változtatott egy kicsit a történeten, de amikor az már a másod, harmadszájból lett közhirré téve, elő fordulhatott , hogy pontosan az eredetinek az ellenkezője érkezett az új hallgató fülébe.Ezek után aztán ne csodálkozzon senki , hogy sohasem tudták eldönteni, hogy ki a nagyobb az erősebb boszorkány  Cika vagy a biró anyja Berta. Ezért ha éppen nem volt uj esemény, téma amit megkelllett beszélni ezt mindig elő lehetett venni, és addig csámcsogni rajta, ameddig csak nem történt valami újabb esemény ami feledtette  - persze csak időlegesen -  A Cika Berta témát.

          Dehát mindig történt valami, most például a Póliék voltak napirenden, akikről - a bál után azonnal megállapitották, hogy még csak néhány hónapja , hogy udvarol  Kálmán , de a Póli  máris odáig van meg  vissza érte, és a bálba úgy összevoltak bujva , hogy ott már egy bolhának is összekellet volna huzódnia, hogy elférjen köztük. Volt ebben egy kis igazság is, de az igazán nem tartozott senkire, és csak azok az asszonyok feszegették, akik úgy táncoltak az urukkal , hogy akár egy kövér disznó is kitudott volna sétálni közöttük - anélkül , hogy észrevették volna.