Bence lassan szembefordult a hölggyel. Ekkor úgy érezte, mintha egyszerre több áramvonal hatolt volna át a testén. Immár nem csak riadt tekintete, hanem egész teste arról árulkodott, hogy szemlátomást megrémült a hölgytől. 

Ellentétben persze Évával, aki olyannyira élvezte helyzetét, hogy ajka nem győzött hosszabb ideig felfelé kunkorodni. Közelebb sétált a fiúhoz, szemeit sokáig a kidolgozott, meztelen felső testen legeltette. Érzelmektől lángoló tekintete valami olyasmiről tanuskodott, hogy ezennel olyat fog tenni, amit később lehetséges hogy mindketten megbánhatnak majd. 

Nem vesztegette tovább az időt. Egyetlen mozdulattal letépte magáról a rózsaszín felsőjét, amiről később iderült, a hátán lévő hosszú csík, egy tépőzár volt, ami azt bizonyította, hogy nem véletlenül lehetett ilyen könnyedén levenni. Bence, aki ekkor már nem csak félig, de teljes egészében, immár a melltartók lecsatolása után láthatta a két gyönyörű mellet, hirtelen nem győzte egymás után venni a levegőt. Még mielőtt a jéghideg csempéig teperhették volna le egymást, Bence veszett levegővételei közepette, félhangon így szólt.

 - Te jó ég, mi lesz ebből!

 - Miből? - nézett rá ijedten Éva.

Bence kétségbeesett megjegyzését követően, legalább fél percnyi kínos csend vette kezdetét, ami alatt Éva nem gondolta volna, hogy arra fog következtetni, amire egyáltalán nem számított. 

- Értem már - azzal kapkodó mozdulatok közepette próbálta minél gyorsabban visszavennie magára a felsőjét. - Te meleg vagy!

   Bence eltűnődve figyelte, ahogy a vele szemben álló, tetőtől-talpig elvörösödött Éva szinte pillanatok alatt felöltözött.  Ezután ujjaival mélyen beletúrt a hajába.

- Nem te vagy az első olyan srác, akivel így járok! 

- Félre érted, én nem vagyok meleg! - rázta összezárt tenyereit Bence.

- Nem kell titkolnod, nem ciki, én biztos hogy nem foglak érte megszólni! - nyugtatgatta Éva, arcán kedves mosollyal és gyengéd vállsimítgatásokkal Bencét. - Sőt, a párodnak sem árulom el hogy elhívtalak hozzám, ígérem!

 - Éva, kérlek! - méltatlankodott Bence, aki már legalább annyira átvette Éva vörösségét, mint ahogy azt nemrég a gyönyörű hölgy is. - Ne beszélj butaságokat, én a lányokat szeretem!

  - Akkor miért lettél rosszul, amikor meg akartam mutatni a melleimet? - szegezte Bence felé a szigorú kérdést Éva, amiben némi csalódást is lehetett hallani. A fiú hebegő-habogó szavaihoz azonban már nem volt türelme. Úgy érezte, hogy nem sikerült teljesen elnyernie Bence tetszését s ez a gondolat alaposan a kedvét szegte.

 - Nézd - kezdte bizonytalanul Bence, amikor már Éva sarkon fordult s már majdnem kilépett a fürdőszoba ajtaján, ám az utolsó pillanatban még sikerült megállítania. - Komolyan nem vagyok meleg! Te pedig nagyon csinos vagy és sajnálom hogy bepánikoltam amikor megmutattad a melleidet, de én még... 

  Ekkor félbehagyta mondanivalóját és elkeseredett arccal nézett maga elé. Több okból sem tudta folytatni.  Részben piszkosul kellemetlen helyzetben érezte magát, amelyet a tarkóján érződő forróság és a homlokán lecsúszó verejtékpöttyök is jól jelezték.  Másrészt, ha volt valami amitől azon nyomban inába száll a bátorsága, akkor az az volt, ha beszélnie kellett olyasmiről, amiben eddig még soha nem volt része. Ilyenkor rettentően szégyellte magát és legszívesebben hazudott volna, inkább az ellenkezőjét mondta volna a dolgoknak, minthogy átélje ezzel a kellemetlen témával járó lelki fájdalmakat. 

 - Én még szűz vagyok - bökte ki végül a fiú, s ekkorra már teste teljességében verejtéke függönyében fürdött. Vele szemben azonban Éva, még csak a legcsekélyebb jelét sem adta annak, hogy egyáltalán elhitte volna amit az imént hallott.   Helyette a homlokát ráncolva, gépies mozdulattal fordult szembe Bencével majd tanári eleganciával tette karba kezeit. 

 - Azt várod tőlem, hogy ezt most higgyem is el? Szerintem meg csak betojtál tőlem!

- Nem, félreérted! - zárta össze a tenyereit Bence, majd mikor folytathatta volna, váratlanul megszólalt a csengő.  Hosszan és jó hangosan zúgott. - Jött valaki?Éva néhány pillanat erejéig Bencén tartotta a szemeit, majd ismét sarkon fordult s kifelé menet még odaszólt a fiúnak.

 - Várj itt, mindjárt megnézem ki az!

    Abban a pillanatban hogy Éva sértődötten eltűnt, Bence búsan támaszkodott a mosdókagylóra.  Fejét leszegte, majd mikor felemelte, bágyadtan pillantott a tükörbe.   Nem akarta elhinni ami most megtörtént körülötte.   Itt lett volna az alkalma, hogy végre közelebb kerülhessen egy olyan hölgyhöz, aki ráadásul még a kora ellenére meg is tetszett neki mint belül, mint kívül. Erre meg elrontja, egyetlen eldunnyogott mondattal. Bravo, Bence! 

 Hosszas idő eltelt már amióta Éva kiment a fürdőszobából.  Bence pedig nem érezte még eléggé otthonosan magát ahhoz, hogy huzamosabb időt eltöltsön, ráadásul egy fürdőszobában, így kiment a folyosóra, majd lefelé indult a lépcsőn s a konyhába érve, szétnézett, de sehol senkit nem látott.    

  Abban a pillanatban hogy betette a lábát a konyhába, váratlanul erős ütést kapott a jobb válla és a nyaka közé.  Még ideje sem volt hogy megforduljon és szemügyre vegye ismeretlen támadóját.  Fennmaradó energiája és akarata ellenére térdre rogyott, s tehetetlenül a hasára zuhant. Hangosan koppant a feje a kemény parkettán, ami után már semmire sem emlékezett.