Puspadanta

A Kelet világa mesés, rejtelmes, érthetetlen, és éppen ezért szeretjük. Vagy nem. Nézzük például Puspadanta történetét.

Puspadanta szó szerint virágfogút jelent, és én elég nehezen tudom elképzelni, hogyan harap bele pár szál rózsával egy méretes kókuszdióba, ám ez legyen az ő baja. A szépnevű félisten a gandharvák királya volt. A gandharvák a mitológiában szépséges, szárnyas ifjak, akik gyönyörűen énekelnek, félelmetes harcosok, és a kedvenc sportjuk az, hogy elcsábítják a földi lányokat. Egyes tudósok szerint Gandhára népéről van szó, és Gandhára mai neve Afganisztán. Javaslom, maradjunk inkább a mitológiánál.

Ez a Puspadanta Siva nagy híve volt, akit errefelé előszeretettel képzelnek el százkarú istennő formájában. Ilyenkor derül ki, hogy mégiscsak volt valami haszna a sokéves orosz oktatásnak: elhittük, hogy minden a-ra végződő főnév nőnemű. Ezért már megérte – tény, hogy Siva nem istennő, viszont mindig annyi karja van, amennyit akar magának. Többnyire kettőt. A többit lásd a Wikipédiában.

Az indiai istenekről, többet között, azt kell tudni, hogy nagyon szeretik a virágokat. Rendszerint soha el nem hervadó virágokból készült füzéreket viselnek, de a hagyományos tenyészetekből származókat sem vetik meg. Puspadanta tudta, hogy Sivát úgyszólván bárki lekenyerezheti pár marék virággal, és mivel a legszebb virágok a földi királyok kertjeit díszítik, habozás nélkül a kincstári állományból fedezte a napi szükségletét. Sivának tökmindegy volt, hogy a virágot ültetik, lopják vagy veszik, és a tolvaj gandharvát számtalan kegyben részesítette.

A kertész azonban nem örült annak, hogy dézsmálják a virágait, és jelentette a királynak. A király nagyon dühös lett, és megparancsolta, hogy helyezzenek el egy nirmálját azon az ösvényen, amelyen a tolvaj közlekedik. A nirmálja nem farkasverem vagy taposóakna, hanem sokkal szörnyűbb fegyver. Eredetileg az a virágfüzér, amely egy templomi istenszobrot díszített; esténként gondosan eltávolítják, nehogy az elmúlás penészes lehelete a jól megérdemelt pihenésükben zavarja az isteneket. A nirmáljával nagyon kell vigyázni, különösen átlépni nem szabad, mert akkor vége-hossza nincs a büntetésnek.

Borítékolva volt, hogy az éj leple alatt közeledő Puspadanta nem veszi észre az alattomos nirmálját, és átesik rajta. Siva iszonyúan megharagudott, és Puspadanta „abban a pillanatban elvesztette a ragyogását.”

Ez a misztikus kifejezés rendszeresen ismétlődik az indiai történetekben, és nem azt jelenti, hogy elsötétedett a LED fal, vagy kikapcsolták a közvilágítást. A gandharva a korábban megszerzett csodálatos tulajdonságait vagy képességeit vesztette el, például nem tudott repülni többé, képtelen volt pusztán a gondolatával irányítani a légi járműveket, nem bírt láthatatlanná válni, és hasonlók. És mindezt nem azért, mert szétlopta a királyi vagyont, hanem csakis a nirmálja miatt.

Emberek, kerüljétek a fonnyadt virágokat!

Misztikus képességek nélkül nem élet az élet, ezért Puspadanta komolyan elgondolkodott, hogyan szerezhetné vissza az egész gyűjteményt. Azt már eddig is láttuk, hogy rendkívül takarékos gandharváról van szó, aki csak a más virágait osztja bőkezűen; természetes, hogy most is a lehető legköltséghatékonyabb megoldáson törte a fejét. Heuréka – bocsi, megvan! – csapott ugyanarra a fejére, amelyet előzőleg összetört, írok egy szép, dicsőítő himnuszt, és azt helyezem Siva lábai elé.

Nagyon téved, aki azt gondolja, gyorsan elszaladt a boltba, vásárolt papírt és ceruzát – egy gandharva király sohasem tenne ilyet. Fekete viharfelhőket oldott fel az óceán vizében, ez lett a tinta; kalamárisként a földet használta; toll helyett a minden kívánságot teljesítő fáról tépett egy ágat; hirtelen nem jut eszembe, hogy a papírja mi volt, de annyi biztos, hogy egy pejszát sem fizetett érte. Most sorra vette az összes dicsérő jelzőt, ami csak létezik a szanszkrit nyelvben, és azokat mind ráaggatta Sivára. Nagyon visszafogottan, annyit mondhatok, hogy csontig benyalt a sértett istenségnek. Siva pedig, mint minden keleti kényúr, elhitte, hogy Puspadanta teljesen önzetlenül, hátsó szándék nélkül – na, ez az igazi sértés, feltételezni, hogy egy isten ennyire ostoba.

A gandharva azonmód „visszanyerte a ragyogását,” és heppiend. A földi királyra szigorúan rászóltak, hogy máskor ne vezessen áramot a kerítésébe – érezze magát megtisztelve, ha Puspadanta ellopja a virágait,

Lehet, hogy nem is annyira rejtélyes ez a Vadkelet?