Nos, lássuk csak. Az ember lányának, vagy fiának normális esetben van egy anyja és egy apja, és ha szerencsés akkor bizonyos számú testvére is. Én igazából egyke vagyok, de arra a kérdésre, hogy hány tesóm van én mindig azt válaszolom: "Három fél." Ilyenkor nagyon meglepett arcokat látok, és mindenki furcsán néz. Hogy lehet ez?- kérdezhetitek. A válasz egyszerű, szüleimnek én vagyok az egyetlen közös gyermeke, ezért vagyok egyke. Másrészről viszont van egy bátyám, egy húgom, egy öcsém. Ja, és  két apám... Van ugye a biológiai aki segített, hogy világra jöjjek, és van a nevelő, aki (próbált) felnevelt. A nevelő faterommal egyetemben árúkapcsolással három mostohatestvér is tartozott, de ők nem velünk laktak, valószínűleg a pici szobában el sem fértünk volna. Tehát pontosítsunk: bátyám, András édesanyám első házasságából született gyermeke; hugom, Ildi és öcsém, Laci pedig az apukám második házasságából született.

Ja és, hogy még bonyolultabb legyen, bátyámnak van egy másik húga is akit szintén Andreának hívnak ők az apukájuk révén testvérek. Alakul ugye? Remélem tudtátok követni.

  Korban ha nézem bátyám vezet a (lassan) 34 évével, után jövök én és a másik Andi a 27 évünkkel, majd hugom aki 23, és végül öcsikém, aki 21 éves.

  Történeteket a bátyámról tudnék mesélni vele kellett nagyon-nagyon hosszú ideig megosztani a szobámat. A szadizásokról nem is beszélve, igaz azokat ő osztotta, nem én. Elsősegély tanfolyamon rendszerint engem kötöztek be az idióta haverjaival, és mindig roppantul élvezték csak én nem. De volt, hogy a nadrágom korcánál fogva emelgetett.(akkor még ő volt a nehezebb) És kisebb fajta litániát tart, amikor arról beszél, milyen büdös volt a pelenkám. Nekem jó, én nem éreztem. Mikor nagyobb lettem, sokkal "extrább" dolgokat hárított rám: összetakarítani utána, miután részegen hazajött egy buliból, vajas-mikrós kenyeret készíteni a haverjainak, ha ott voltak. Mostmár nem szadiz ennyire, sőt a legtündéribb tesó a világon. Nincs olyan dolog amihez ne értene. Süt-főz, villanyt szerel, asztaloskodik, talajmaróz, kerítést csinál, fúr-farag...stb, és nem is lehetek neki elég hálás sohasem.

  Lássuk tovább, nekem nagyiból is kettő van, de nem a megszokott értelemben ám! Hanem anyai ágon. Anyukám apukája kétszer nősült, és ezért. Bevallom, a nem vérszerinti nagyimat sokkal jobban kedvelem, laza bevállalós igazi nagyi. A másik mamám is egy tündér, bár akkor nem mikor úgy fogad egy év után, hogy : "De meghíztál, Andikám!" Nem szia, vagy valami. Hihetetlen az "öreglány". Hozzájuk látogatóba csak úgy lehet menni, ha a kapujukból hívom fel, hogy ott vagyunk, mert ha előbb szólok akkor az összes háztáji állatnak annyi. Öt perc alatt olyan kaját üt össze, hogy csak lesek. 

  Aztán a párkapcsoltom is igen viccesen alakult. A páromat és engem ugyanúgy hívnak. Na, de nem azért mert a felesége vagyok, hanem mert ugyanaz a családnevünk. Spórolásnak nem utolsó. Ráadásul az ő nővérének, és az én hugomnak is ugyanaz a neve. Szóval alakulunk. Párom, mindig mondja, hogy nem kell esküvő, mert az én szűk családom is cirka hatvan fő. És ebben sincs benne mindenki. Dehát ez van. Úgy szép az élet, ha zajlik.

  A vezetéknevemhez, hozzátenném , hogy egyszer valaki azt mondta milyen ritka nevem van, ha tudná hogy a faluban - ahol lakom- él a legtöbb Kókai akkor nem mondta volna ezt.

 Mindent egybe vetve imádom a családomat, nem változtatnék rajta akkor sem, ha lehetne. Így jó, ahogy van.