Kacsacsőrű emlős

Az Úr már rengeteg állatot teremtett, és unta, hogy mindegyik panaszkodik. A tigrisnek a csíkos bunda nem tetszett, az elefánt karcsúbb szeretett volna lenni, a liba azt gondolta, sokkal nagyobb biztonságban lenne a mája nélkül, és így tovább, egyik sem volt elégedett. Ezért megkérdezte a sorban következő madarat:

Van valami különleges kívánságod?

Van hát, felelte pimaszul a madár, először is, nem tudnám elviselni, hogy madárnak néznek, másodszor, ne legyen tollas a hátam. Repülni sem szeretek, túl veszélyesnek találom, arról nem is beszélve, hogy mindenkiben terroristát látnak, akit bosszant, hogy nyitva kapja meg a kólás dobozát. Emlős állat akarok lenni, és punktum.

Megértem, mondta az Úr, én sem örülök annak, hogy nem vihetem fel a gépre a manikűr készletemet. Egy hódfélére gondoltam, megfelel?

Részben. De a csőrömet mindenképpen szeretném megtartani. A kacsacsőr mindenkinek jól áll, és meg lehet spórolni a hyaluronsavat.

Stimmt. Te leszel a kacsacsőrű hód, rendben?

Igen. Amennyiben nem nekem kell megszülnöm a kis hódokat. A vajúdás fájdalmas, és bele is lehet halni. Sokkal elegánsabb, ha én csak lerakom a tojásokat, és a kacsacsőrű bébik maguktól kikelnek.

Igazad van, helyeselt az Úr, én is jobban szeretem, ha a rántottám tojásból készül, és nem bármi másból. Kacsacsőrű, tojásrakó hód, kiállíthatom a születési anyakönyvi kivonatodat?

Egy pillanat. Én nem szeretnék szoptatni, mint a közönséges hódok. A papillának még a létezése is gusztustalan. Kihajítanak a gyorsétteremből, ha előveszem.

Az Úr megjegyezte, hogy ez csak logikus, a gyorsétterem abból él, hogy eladja a húsnyesedékből és mindenféle hulladékból összebarkácsolt hamburgereket.  Hamar lehúzhatnák a rolót, ha az emberek csak azért mennének oda, hogy elfogyasszák a magukkal hozott ennivalót. A tőgy használatát a profit maximalizálása érdekében kell betiltani. Persze ez nem változtat azon, hogy a kis kacsacsőrűek egy darabig igénylik a hódtejet. Én nem bánom, ha nincs tőgyed, mondta az Úr, az ő rendkívül engedékeny hangulatában, de papilla hiányában honnan jöjjön a tej?

Akárhonnan. Teljesen mindegy, csak ne tartson sokáig. Nem higiénikus.

Készem vagyunk?

Igazán nem szeretnék visszaélni a türelmeddel. De mi történik, ha megtámadnak az ellenségeim? A legszívesebben méreginjekcióval intézném el őket, mint a bűnözőket Amerika egyes fejlett államaiban. Lehet, hogy nem humánus, de garantáltan nem követnek el további gaztetteket.

Ez a cél, bólintott az Úr, nagyon egyhangú lenne, ha mindig ugyanazokat kellene megbüntetni. A változatosság gyönyörködtet. Mit szólnál ahhoz, ha kapnál a hátsó lábaidra egy-egy sarkantyút vagy fullánkot, komplett méregmiriggyel?

Pompás, ujjongott a kacsacsőrű, tojásrakó, emlőtlen, méregmirigyes csodalény, és remélem, úszóhártyáim is lesznek! Tudod, sokkal kényelmesebb, ha a hártyák úsznak, mintha én magam.

Az úszóhártyákat már beterveztem, mondta az Úr, de attól félek, neked is bele kell adnod egy kevés energiát. A hártyákkal sok baj van, például átszakadnak, és a vőlegény rossz néven veszi.

Érthető. Ez az egyetlen garancia arra, hogy a menyasszony ne legyen mástól vemhes, már az esküvőn. Éppen elég, ha a babaillat csak később veszi el az eszét.

Az Úr eltűnődött. Lehet, hogy mégsem vagyok mindentudó, de komoly rejtély, hogy miért jó a pelenkaszag. Mindegy, neked ezzel nem kell vacakolnod, a te gyerekeid oda ürítenek, ahova az eszükbe jut. És hogy visszatérjünk a lényegre, van itt egy nagy tükör, megnézheted a végeredményt. Elégedett vagy?

Nagyon is, vigyorgott a csodalény, most már csak azt nem értem, miért fogják rám a bennszülöttek, hogy az apám egy úszópatkány, és az anyám egy vadkacsa.

Nyugodtan megölheted őket, ha szidják az anyádat, tanácsolta az Úr. Ne tévesszen meg az az apróság, hogy nekem soha nincs szükségem nőkre. Tudod, sose végeznék a teremtéssel, ha még a nők kívánságait is figyelembe kellene vennem. Most mennem kell, de ha a bennszülöttek sokat akadékoskodnak, adj nekik egy platipuszit.