- Szerinted ez a jobb? – húztam szét a próbafülke függönyét.

- Ez is ugyanolyan jó, mint az előző volt… - mondta unottan, közben megtámasztotta a fejét a térdén.

- Szerintem kövérít… - sóhajtottam. – Nem jó. – visszamentem, átöltöztem, majd mind a nyolc darab kiválasztott ruhával kisétáltam.

- Na, azt a szürke kővel kirakottat választottad? – kérdezte felcsillanó szemekkel.

- Nem választottam egyiket sem – néztem rá idegesen, aztán szépen sorban végigjártam a sorokat, közben visszaakasztgattam a ruhákat a helyükre. Az eladó vigyorogva ismét megkérdezte, hogy döntöttem-e. Lemorogtam. Őt is…

Kiviharzottam az üzletből, és céltudatosan elindultam egy másik irányába.

- Ez már a hetedik bolt… - jegyezte meg, miközben lehajtott fejjel sétált mellettem.

- És, sietsz valahova? – fordultam felé.

- Nem… De… - motyogott.

- Akkor meg? – emeltem fel a mutatóujjamat.

- Semmi… - ballagott utánam.

Épp nekiálltam válogatni, mikor megfogja a vállamat, és mélyen a szemembe néz.

- Mégis volna valami… – kezdte - Már ne haragudj meg, de te kibaszott egy idegesítő szuka vagy.

- Hogy mi? – nyitottam ki a számat.

- Komolyan… Nem tudom mikor lettél ilyen vagy úgy egyáltalán mit is keresek itt. Tudod, én azt hittem, hogy csak megjátszod „Miss Elérhetetlent”, de rá kell jönnöm, hogy tényleg az vagy. A szőke haj, a bundás dzseki, a Louis Vuitton táska, a tűsarkak, a miniszoknyák… Ennyi lennél? Azt hittem, elő tudom hozni belőled azt a kedves kislányt, aki régen voltál, de úgy látom, az már végleg elveszett. Semmi vonzót nem látok benned a testeden kívül jelen pillanatban.

- Te… Most… Sértegetsz? – tettem zsebre a mobilomat.

- Igen! Úgy tűnik fejedbe szálltak az elmúlt évek, az Istenit, ébredj már fel! – mutatott a tükörképemre.

Belenéztem. Megijedtem. Akkor tűnt csak fel, hogy egy szál fel van futva a harisnyámon. De a haragom hamar legyűrte az ijedtségemet, felé fordultam, és felnéztem rá.

- Te meg már ne is haragudj, nem lettél valami férfias jelenség! Hősszerelmes módján ragaszkodsz minden nőhöz, közben hagyod, hogy papucsnak nézzenek, holott nem volna muszáj tűrnöd. Nézz magadra, mint egy kutya, úgy viselkedsz. Azt hiszed ez kell a nőnek? Tévedsz, a nőnek férfi kell, Mucikám, nem egy nyálgép.

- Aha, a nőnek mi, vagy az olyan ribancnak, mint te… Képes vagy lefeküdni minden jöttment helyes pasival, de érzelmekre még véletlenül sem vagy hajlandó! – fordította el a fejét.

- Igen? Ribancnak? – léptem hozzá közelebb, és kigomboltam a kabátját. – Honnan tudod te mi kell a ribancnak?

- Hidd el, többet tudok, én, mint te azt gondolnád… - hajolt egész közel az arcomhoz.

- Nem akarok gondolkodni! – hunytam be a szemem.

Erre karon fogott, és berántott az egyik próbafülkébe. Megcsókolt, de szinte azt sem hagyta, hogy levegőt vegyek. Olyan gyorsan és hirtelen történt minden, hogy szinte fel sem fogtam, csak a gyönyört, és azt az irtózatos adrenalint. Mintha tudná, hogy sikogatós fajta vagyok, a számra tapasztotta a kezét, míg a másikkal erősen tartott. Azt hittem ott halok meg, életemben nem tapasztaltam még ilyet, pedig jó pár érdekes szituációban voltam már.

Nem tudom meddig tartott, vagy hogy a kint lévők egyáltalán észrevették-e mi történt, csak arra eszméltem fel, hogy szédülök, remeg a lábam, ő pedig maga felé fordít, majd a földre lök. Erősen megmarkolta a hajam, és meredező hímtagját a számba nyomta. Én reflexből elkezdtem dolgozni rajta, de pár perc után, már a számban éreztem a meleg folyadékot. Ő kicsit megremegett, majd mindkét kezével megfogott, és felhúzott. A nyakamhoz hajolt, aztán a fülembe súgta lágyan:

- Na, én is tudok meglepetést okozni, mi?

Elvigyorodtam, miközben a nadrágján felhúztam a sliccet.

- Tudsz…

- Na, most, hogy jobb kedvünk lett, gyere, válasszunk neked valami ruhát a bálra…

Kiléptünk a próbafülkéből, és egymásba karolva, nevetgélve elkezdtünk válogatni.