Sziasztok, egy régebbi gondolatmenetemet osztanám meg Veletek!

Amióta megismertük egymást, egy csodának tekintem azt a napot. Mert egy csoda jött el az életembe, aki Te vagy. Azóta valahogy másképp látom a világot. Szeretnélek mindig ölelni, szeretnélek csókolni, szeretnélek mindig a karjaimba zárni és hálát adni Neked, hogy eljöttél hozzám. Szeretnék mindig annyi szeretetet adni Neked, amennyit csak tudok, amennyit egy férfi egy nő számára képes adni. Szeretném idős korban is érezni bársonyos kezed érintését.  Szeretnék minden reggel úgy felkelni Melletted, hogy azt mondhassam: „Köszönöm, mert érzem, hogy itt vagy mellettem.” Csodás a lelked, tiszta, akár egy forrás, mesés minden gondolatod, érzésed, melyeket megosztasz velem. Minden pillantásodban látom azt, amit csak egy tiszta nő képes adni egy tiszta férfinek. Szeretnélek minden nap a legmélyebb és legerősebb szeretettel megajándékozni. Szeretnélek úgy csókolni minden nap, mintha az első csókunk lenne, amit váltottunk egymás között. Szeretnék Veled megosztani mindent, örömöt, bánatot, sikert, kudarcot, mert ez az, ami igazán összeköt minket. Szeretném megmutatni, milyen az, hogy őszintén tudok mosolyogni és szívvel élni, akármennyire is nehéz néha, akármennyire kemény is olykor az élet. Szabad vagy és én is, de szívünk mégis egymásban oldódik fel. A kövek lerepültek szívemről. Az idő folyamán megtanuljuk, hogyan szeressük egymást. Mert ezt gyakorolni kell bizony. Idővel persze a láng gyengülni fog, de addigra a helyet foglalt szerelem a legmélyebb barátságba kerül majd a mindent átszövő szeretettel. Ez egy olyan köteléket épít majd kettőnk közé, amiben nem lesz szükség arra, hogy megváljunk egymástól, de attól még meglesz az, hogy nem értünk majd egyet bizonyos dolgokban és össze fogunk veszni olykor, biztosan. Olyan kötelék, ami a hibák ellenére tisztelettel és elfogadással van átitatva. Köszönöm Neked, hogy minden nap érezhetem szereteted erejét, ami mindig arra ösztökél, hogy adni tudjak Neked, valami jót, szépet és hasznosat. Próbálkozom szavakba önteni, hogy mit érzek, de ezek csak próbálkozások maradnak. Egy kincs vagy, egy érték, aki sosem veszti el mondanivalóját. Köszönöm, hogy vagy nekem! 

Utópia, halj meg egy napon kérlek! – ezt kiáltottam, miután felébredtem az álomból.