Csillaghullás

                                  3.

   A vasárnap hátralevő része Norbert szavait igazolta.

  A kapuralövések után, Rudolf hazament, megebédelt, azután felment a szobájába.   Onnantól kezdve hogy a lábai a szobája küszöbét érintették, ismételten úgyanolyan rosszul érezte magát, mint azelőtt.   Fejében sokasodni kezdtek a gondolatok, melyek a tönkrement párkapcsolatának a jellegzetes pillanatairól szóltak.    Leült az ágya szélére, összekulcsolta ujjait és a lelkésből felfelé áramló kellemetlen fájdalom ellen küzdött.   Nem akarta hogy megint elárasszák a könnyei.   Hiszen Ő fiú, nem pedig lány.   Nem sírhat több napon keresztül.   Norbert nem hiába keltette fel a figyelmét: ez egyre rosszabb lesz!

Felemelte a fejét és a vitrinyes szekrényre nézett: annak tükrében ugyanazt a megviselt arcú fiút látta, mint eddig.   Némi elszántság.  S ennek láttán, egy halvány mosolyt nem röstelt az arcára erőltetni.

  Talán még van remény.

2015. február

Hétfő délelőtt megkezdődtek az NB II-es labdarúgó bajnokság edzései.

A CVSE pálya ismét több focista számára tartogatott könnyebb-nehezebb edzési napokat, kemény mérkőzéseket, fényes győzelmeket.  A Ceglédi csapat ötvenes éveiben járó edzője, Flórián bácsi a délutáni órákban tartotta meg az edzést.

  Norbert leszállt a tápiószeléről érkező buszról és egyenesen a CVSE pályára indult. Nem várt Rudolfra. Hiszen úgyse jön edzésre. 

   Amint beért az öltözőbe, körbeköszönt minden jelenlévő csapattársának, majd a padra helyezte a sporttáskáját és előszedte belőle a cuccait.   Közben észrevette, hogy a többiek néma csendben tekintve várták, hogy beszámoljon Rudolfról. A rendkívül tehetséges csatár eltűnése viszonylag nagyon megrázta az egész csapatot. 

- Ma sem jött el? - kérdezte Balogh, aki egy kezében szorongatva mezét, vibráló tekintettel várta a választ. - Nem beszéltél vele?

Norbert azonban nem tudott erre mit mondani, bár nem is erőltette magát a válaszra, hiszen azt megtette helyette Vilmos, a baseball sapkát viselő kapusuk.

 - Persze hogy nem jött el, hiszen kit érdekli a csapat, ha neki befejeződött a románca? Úgy gondolja, van elég oka arra, hogy szarjon bele az egészbe!

   Vilmos hőbörgésétől többen is vérszemet kaptak az öltözőben.

  Egymás után hallatszódtak a Rudolfól szóló elégedetlen véleményezések. Norbert, akit kifejezetten kellemetlenül értek a barátjára irányuló bántó szavak, inkább az öltözködéssel foglalatoskodott.  Ám amikor Balogh odalépett hozzá, tekintete nyomban a kistermetű, vaskos hátvédre szegeződött.

 - Miért csinálja ezt? Klubot akar váltani?

 -Nem tudom - csóválta a fejét Norbert, majd belebújt a citromsárga mezébe.

 - Valamit csak forral, ha folyamatosan kihagyja az edzéseket! Még Flórián bának sem adott semmi életjelet magáról! 

Norbert előhalászta a sportcipőit a táskája legaljáról, majd érdeklődését megjátsszva kényszermosollyal fordult Balogh felé.

 - Mit vársz tőlem, mit tegyek? Fogjam a kezét és hozzam el edzésre?

Balogh, s a mögötte álló társak döbbenten figyelték, ahogy a szőke fiú, egyre inkább kezd kikelni magából, s hangja jóformán türelmesről, kiabálósra vált.

 - Vagy azt várjátok tőlem, hogy csak mert én vagyok a legjobb barátja, én nekem kellene felelnem érte?

Amikor észrevette hogy a hangja hosszasan visszhangzik az öltözőben, vett egy mély levegőt és a pad felé fordult. Nem csak meglepődött, de el is szégyellte magát. 

 - Nem várunk tőled semmit -érkezett a válasz sokára Tímártól, aki szintúgy megrémült a kiabálástól, mint ahogy mindenki más az öltözőben. - Csak megkérdeztük, hogy mi az oka annak, hogy nem jár be edzésre.

Norbert flegmán megvonta a vállát. Csupán ezzel hagyta jóvá az óvatos választ, majd lerogyott a padra. Tehetetlenül szuszogott. Eddig még soha nem szenteltek ekkora figyelmet, mint amekkorát most. Amíg Ő ült és a cipőfűzőit bogozta, addig minden csapattársa, ijedtségtől dermedten állt és némán bámult rá.

- Nézzétek, Rudolf úgyis jelentkezni fog, ha akar! - hallatszott leghátulról a jobbhátvéd mondata, aki nem más, mint a csapat legújabb igazolása, Bernáth Kristóf volt. A hosszú, magas termetű, nádszálvékony fiú, iszonyatos gyorsaságával és trükkös mozdulataival biztosította be helyét a csapatba. Egy valóságos gyalog kakukk volt, aki imádott a csatárok idegeire menni, méghozzá az utolsó pillanatban történő labdaelvételeivel. Mindemellett önzetlen, megbízható srácnak ismerték meg, aki képes volt hisztizni, ha nem kerülhetett be a kezdőcsapatba. - Elvégre mindannyian tudjuk, hogy nélkülözhetetlen focista nem? Akkor ne szidjuk itt mint a bokrot, hiszen nem tudhatjuk, hogy miért nem jár be!

Norbert felemelte a tekintetét. A kék szemű, borzolt szemöldökös fiúra pillantott, akinek az arcára volr írva, hogy kifejezetten rühelli, ha valakit a háta mögött kezdenek ócsárolni.

 - Mi nem szidjuk, Kristóf! - fordult felé, csípőre tett kézzel a csapatkapitány, Kádas. - De szerined a Klub meddig tűrni a mellőzését? Ők odafent nem lesznek olyan megértőek, mint Te vagy én! Ványi úr, gondolkodás nélkül elzavarhatja!

A beszélgetést az idős edző és a nála jó két fejjel magasabb Erdős Zsolt érkezése zárta. Flórián bácsi az öltözőbe való belépéskor, szigorúan körbetekintett minden játékoson. Majd tekintete találkozott ekkor Norbertéval. Egy pillanatig a szőke fiút figyelte, majd elfordult és kifelé intve, a pályára vezényelte a csapatot. 

A medvetermetű, sötét szemű Zsolti bácsi a pályára vezette a focistákat, ahol az egymástól két-három méterre való elhelyezkedés után, nekilátott a gimnasztikai gyakorlatok levezettetésének. Flórián bácsi némán állt a pálya szélén, összébb húzott szemeivel hol Tímárra, hol Kádasra, hol pedig az újonc Kristófra nézett.

A bemelegítést követően, Zsolti bácsi pár köröket futtatott az ifjakkal, utána pedig magához hivatott mindenkit.

- Na, gyerekek! - kezdte, mély hangján, s a tőle megszokott katonatiszthez hasonló határozottsággal a hangjában. - Remélem mindenkinek lement a diós beigli, megemésztettétek a halász levet és felraktátok a polcra az X-boxot! Kezdődik a tavaszi szezon!  A héten, vasárnap a Balmazújváros csapatát fogadjuk, addigra olyan keményre edzetem az elhízott csülkeiteket, hogy még aludni is állva fogtok!  Azt kérem mindenkitől, vegyük komolyan az edzéseket, vegyünk aktívan részt benne és a tőlünk telhetőt adjuk bele!  Világos voltam?

Azzal szigorú tekintettel bezsebelte a heves bólogatásokat, majd a pálya túlsó feléhez irányított mindenkit.

  Megkezdődtek a labdagyakorlatok.

 Attól a pillanattól fogva, hogy Zsolti bácsi megemlítette a karácsonyi menükhöz tartozó beiglit, többen is jajgatva ecsetelték egymásnak, hogy mennyi mindent kajáltak össze a hosszú szünet alatt.   Akár a diétamániás háziasszonyok. 

Az edzés hátralévő részében, két részre lett osztva a csapat, egymás elleni mérkőzésekkel zárták az edzést. 

   Flórián bácsi az edzés után magához intette Norbertet.  

 Tudta nagyon jól hogy Rudolfról lesz szó, s éppen ezért kezdett remegni a gyomra.   Vívódott benne az érzés, miszerint hagyjon fel a barátja védelmezése felől és panaszkodjon, vagy vegyen egy nagy levegőt és viselkedjen továbbra is lovagiasan.

- Minden rendben van, fiam? - kérdezte derüs mosollyal Flórián bácsi. 

A szőke fiú, csípőre vágva kezeit, a stopliscipője orrát bámulta, miközben a torkából előtörő érzések ellen küzdött.

 - Bárcsak azt mondhatnám - sóhajtotta, s míg a lelkiismerete egyre jobban csak gyötörte, már alig bírta megállni, hogy ne ő kezdeményezze a témát.

- Nagyon zaklatottnak tűnsz! - helyezte rá kemény tenyerét az ifjú vállára. - Bánt téged valami, abban biztos vagyok!

Nem akarta előhozni úgy az érzelmeit, mint egy kisfiú, aki erre azonnal elkezdi kipakolni magából a sérelmeit.   Eleve nem is szeretett volna beszélni róla.  Ám azzal hogy az idős edző iránta érdeklődött, semmiféle más szándék nem vezérelte, hanem csak Rudolf holléte.

 - Természetesen bánt - bólintott szerénye, majd felemelte a tekintetét. - Az, ami jelenleg mindannyiunkat!

Flórián bácsi arcára türelmes mosoly húzódott.

 - Aki el akar veszni, az idővel elő is akar majd kerülni - tette hozzá tapasztaltan. - De azért add át neki, hogy hiányzik nekünk! 

  Norbert tisztelettudóan bólintott, mire edzője megveregette a vállát.

Az öltözőbe vonult, ahol a többiek már a vasárnapi bajnoki mérkőzésről beszéltek.   Persze, a már most felháborodott Kristófot próbálták nyugtatni, hogy még bekerülhet a kezdőcsapatba, attól, hogy friss igazolás. Norbert letusolt, felöltözött azután pedig bármely társakkal való cseverészést mellőzve, búcsút intett és elindult hazafelé.  Azaz Rudolfékhoz, hogy találkozhasson a barátnőjével, Rékával.