Két héttel ezelőtt...

Devell épp vásárolt a vegyesboltban, mikor talált egy gyönyörű, kerek szines narancsot.

-Épp ez kellett! :3 Bocsánat, ez mennyibe kerül?

-50 jen.

-Remek.Elviszem.

Nemsokkal később egy vörös hajú, barna szemű, apró lánnyal futott össze a fiú.

-Mika-chan!Mit keresel erre fele?

-Devell-kun.Én csak, nos, hát.....gondoltam, hogy .... beszélek veled.

-Persze.Mondd csak.

-Tudod,én már kicsi korunk óta ismerlek és szeretném megkérdezni, hogy miért nem beszélsz velem mostanában?

-Nem akarok beszélni róla.(A fiú igazából azért nem beszél vele,mert mindig is szerette a lányt,de félt bevallani, és mire észbe kapott már mással volt Mika.Ezután rossz dolgok sorozata történt.A szülei meghaltak, ő megbukott, bajba keveredett nagyon gyakran és végül elsodorta őket egymástól a szél.)

-Tudod mit?Nem is érdekel!Hagyjál békén!-sikította a lány.Próbálta nem elsírni magát,de végül elfutott nehogy lássa a könnyeit Devell.

-Mindegy.-szólt a fiú és elindult tovább.Egyenesen a közeli folyóig ment, ahol naphosszat mélázott az életén.Mikor az utolsó nap sugarai Elhagyták a horizontot felkiáltott:

-KI VAGYOK ÉN???!!!!MIÉRT VAGYOK ITT??!!!

Akkor még nem is sejthette, hogy ezek a mondatok végzetes fordulathoz vezették életét.

A fiú érezte, hogy éget és szúr a mellkasa, mire egy kéklő lidércfényt látott maga előtt.

A fény egyenesen a folyóba ment, a fiú pedig(bár öntudatlanul) utána ment.Mikor elmerült a folyóba, megnyugvást érzett.Már lassan 5 perce volt lent,de nem fulladt meg.

-Én Kuranao vagyok-szólt a lidérc-Ne félj!Én a lelked megtestesülése vagyok.

-Mi?!Mégis hogy?Nem értem!

-Minden embernek van egy lelke.Mindenkiben benne lakozik kezdettől végzetig.A Lélek elpusztíthatatlan.Én a legjobb életed megtestesülése vagyok.

-Legjobb élet?Mit értesz ezalatt?

-Az az előző életed, ahol a legjobb voltál, legjobban érezted magad, legerősebb formád volt.

-És ez melyik kor?

-Én mondjuk a szamurájok korából származok.

-Honnan tudjam, hogy ez nem álom.

-Ezt tudod nagyon jól, de félsz bevallani.

-De miért csak most látlak?

-Eddig is ott voltam, csak te nem akartál észrevenni.Pontosabban az agyad nem.Mindenkinek vannak korlátjai.Amint a lélek felszabadul,az ember korlátjai megszűnnek létezni, és ezzel ereje akár 300%-ra nő, de mivel én nem azért jöttem, mert te akartad, hanem azért mert végveszélyben voltál, így neked csak eltűntek a korlátjaid és nem megerősödtél.

-Értem.

-A lelked én vagyok.Én felelek a tested erejének szabályozásáért, nehogy végleg "kimerülj".

De most jobb lenne ha beletörődnél és kimennél a vízből.

Nemsokkal később már otthon voltak, de a fiú egy percig sem aludt.Másnap reggel az első dolga volt kimenni és kipróbálni, hogy mik az új dolgok amiket Kuranao segítségével tud csinálni.

-Kuranao! Itt vagy?

-Igen-szólt Kuranao,de már nem lidérc alakban.Egy hatalmas, Erős szamuráj jelent meg.

-Jól néztem ki anno!

-Jah. :D

-És most tudok valami új mozdulatot?

-Ez nem így működik. Kell egy Rúnakő neked,amivel megidézheted a fegyverem.

-Merre találom?

-Ajjj....El kell menned a Latomani-hegy tetejére. Ott él a faragó.

-Az merre van?

-Nem messze innen, de hosszú az út, úgyhogy készülj fel, mert hamarosan indulni kell, ha vissza akarsz érni holnapra!

Ha tetszett, látogass el a www.develkun.blogspot.hu -ra!