Szürkeötven Karcsi és a Valentin napi jó tanács

  - Te mit veszel a párodnak Valentin napra? -kérdezte Béci, a targonca oldalának támaszkodva, miközben elővigyázatosság szempontjából, olykor körültekintően forgatta fejét jobbra-balra.   Elvégre, mi van, ha akkor bukkan fel a főnök, amikor a két dolgozó, a húsz perces kajaszünetet csaknem a duplájára hosszabbítva, éppen a raktár helység mögött dumcsizgatnak. Egy szó: szívás. Erre nincs jobb magyarázat.

 - Passz - sóhajtott fel Gyula, aki legalább akkora termetű ember volt, aki kedvére a hóna alá vehetné a targoncát. - Mikor is van?

    Béci keserű grimaszt ejtve arcán, nyilvánította ki, mit sem sejtését a felesleges figyelmet szentelő egynapos ünnep iránt.

 - Asszem jövőhéten!

 - De nem úgy - legyintett a tenyerével Gyula, ami legalább akkora volt, mint egy normál méretű palacsintasütő. - Hanyadikán?

 - Honnan tudjam? - rázta meg magát a cég iránt, elismert targoncás. - Neked van párod!

 Gyula a homlokához kapott, majd az elégedetlenségtől, türelmét vesztve kezdett forgolódni.

 - Ne aggódj, nem jön a főnök! - nyugtatta Béci, mire társa ismét leintette.

 - Nem az a baj! Hanem, hogy mához egy hétre lesz és gőzöm sincs, mit vegyek az asszonynak!

 Béci előkelő kézmozdulattal kivette a fogpiszkálót a szájából, majd szemeit alaposan végigvetette negyven év körüli munkatársán.

 - Figyelj! - helyezte mellkasa elé a tenyereit. - Amikor én voltam házas, nálunk úgy ment minden, ahogy annak mennie kellett! Ha jött valami, ügyesen előkészültem, virág, csoki, anyám kínja, minden bánat, az a lényeg hogy ne halassz mindent az utolsó pillanatra! Neked van még egy heted!

 Gyula, nagy boci szemeivel, értetlenül pislogott a nála két fejjel alacsonyabb targoncásra, aki időben észrevéve kollégája alacsony koncentráló képességét, tovább folytatta.

 - Na várjál papa, most jön Karcsi, figyelj, megmutatom hogy kell ilyenkor csinálni! - azzal kapkodván, visszahelyezte szájába a fogpiszkálót és a heves léptekben közeledő, harminchat éves dolgozó felé fordult.

 Amikor megszólította, Karcsi bambán fordította üveges tekintetét a nagydarab Gyula felé, aki virsli méretű ujjaival, Bécire mutatott. - Figyelj már ide, koma - lépett hozzá közelebb Béci, már már előkelő mozdulatai, csaknem Charlie Chaplint szimbolizálták.

 - Neked van barátnőd!

 - Hol? - ráncolta a homlokát, az alig egy hetet itt töltő dolgozó. - Sehol, te hülye, azt kérdeztem, van barátnőd? - nyújtotta felé a nyakát Béci, aki mögött hallani lehetett kollégája medve brummogáshoz hasonló kuncogását.

 - Van hát - húzta ki magát büszkén, miközben hirtelen testrándulása folyamán, kócos őszes-barna hajából hullani kezdtek a faforgácsok. - Mert?

 - Aztán, mivel készülsz neki Valentin napra? - tette fel a kérdést, fejét oldalra billentve, egyik szemét félig behunyva, ezzel is az újonc tudomására adván, melyikük a dominánsabb.

 - Nem tudom - biggyesztette az ajkát Karcsi, aki alapjába véve, bamba képét tekintve, eleve azt sem tudta, merre van arccal. - Mit vegyek neki?

 Béci hátrafordult, markánsan kollégájára kacsintott, majd vissza Karcsihoz.

 - Hallottál már, a "szürkeötvenről"?

      Karcsi, de még a pár méterrel, odébb támaszkodó Gyula is nagyra nyílt szemekkel meredt a magabiztosan álldogáló Bécire.

 - A "szürkeötven" az, amikor hazamész, és minden egyéb kérdés nélkül, ráveted magad az asszonyra! Persze nem csak ennyi! Előtte legyen nálad, valami kemény konyhai eszköz, lehet fából meg vasból is, de a lényeg, hogy ne legyen éle, tehát ne vágd el a torkát!

            Miközben Béci a kiselőadását tartotta, az álltata kitalált butaságról, Karcsi lehengerlő figyelemmel az arcán hallgatta kollégáját, úgy mint ahogy a mögöttük lévő Gyula is.

  - Szépen lazán, elkezded masszírozni, aztán egy kicsit odasózol neki a fakanállal, vagy a szedőkanállas, aztán folytatod! De ne engedd hogy megszólaljon, olyan ebben nem szabad csinálni! Akkor végeztél jó munkát, ha mindketten elmentetek és közben még csak egy "miért" se hangzott el az asszonytól!

       Karcsinak majdnem leesett az álla az ámulattól, de ott volt a legnagyobb probléma, hogy csupán egy fejbólintással válaszolt minderre és sarkon fordult.

 - Na, majd most figyeld! - fordult kollégájához Béci,örömittas vigyorral, a tenyereit dörzsölve. - Várjuk meg, mit hoz a holnap?

        Másnap reggel, ugyanebben a felállásban, Béci egyedül támaszkodott a targoncán.     Fejével olykor erre-arra körzött, közben alapos figyelmet szentelve arra, nehogy kollégái helyett a főnök toppanjon a raktár helység mögé.     Egyszer csak azt látja, hogy Gyula és Karcsi, félig sántítva, félig az orrukat lógatva, sétálnak elő.     Béci hirtelen elrugaszkodott az egy helyben álló targoncától és ijedt arccal fogadta a kék-zöld foltos arcú férfiakat. Borzalmasan festettek. Mint akik háborút veszítettek.

  - Veletek....meg...mi? - dadogta Béci, mire Gyula leintette a rozzant külsejű, éppen megszólalni készülő Karcsit, majd így:

  - Te, Béci - lihegte, oly megtörten, ám annál is dühösebben - Tudod te, mi a különbség közted és a nádszál között?

 Béci értetlenül a fejét csóválta, mire a felduzzadt arcú férfi így felelt.

  - Az, hogy a nádszál balra dől, Neked meg a jó kurva anyádat, a hülye tanácsaidért!!!