Te, velem jössz 14.

           - Olyan szépen mesélsz, hogy nincs szívem beleszólni , pedig már az előbb  beleakartam - mert én, be vallom őszintén nem birtam volna ki annyi ideig férfi nélkül.

- Dehogynem , ha igazán szeretsz akkor mindenre képes vagy - de ugyanúgy van  ez a gyülülettel  is. És én nagyon szerettem a férjemet , és meg is volt minden okom rá hogy szeressem - mert az ő szeretete még a messze távolból is sugárzott felém. Legalább is én úgy éreztem

- Vagy elhitetted magaddal!

- Így utólag valószinű , hogy igazad  van - de akkor én azt úgy éreztem mint a napfény sugarát , vagy az enyhe nyári szellő simogatását. Olyan négy hónapos volt a kislányom és már nem akart tovább szopni - viszont minden pépesitett ennivalót szivesen vett magához. Ekkor egy merész ötletem támadt - lehet , hogy a május hozta. Felkerekedtem és elmentem Enyedre , ahol a férjem a katonai szolgálatát teljesitette. Vittem magammal néhány fényképet a gyerekről, de nem feledkeztem meg a szüleiről sem. Nagy volt az öröm amikor megérkeztem - kimenőt kapott.Lábunk alig érte talajt annyira igyekeztünk az első szálloda felé, hogy valamit bepótoljunk abból, ami az elmúlt jó két hónapban kimaradt a szerelmi életünkből. Nem is emlékszem a városra, csak a kaszárnyára egy hosszú utcára és a szállodai szobára. Úgy éreztem , hogy ha két három hónaponként meglátogatom - vagy ő engem, akkor lesz bennem annyi erő és akarat , hogy kitartsak, bár az is  igaz, hogy amikor a gyerekkel sétálni mentem, és megláttam egy jóképű srácot - valami meg mozdult bennem - de uraltam a helyzetet, és még gondolatban sem engedtem magamhoz közel az illetőt.

          Igy ment ez egész nyáron - augusztusban újabb látogatást akartam tenni a férjemnél, de nem volt szerencsém mert akkor tört Csehszlovákiában a balhé, amikor az oroszok, csatlósaikkal együtt betörtek , hogy megakadályozzák a szocialista tábor szétbomlását. Akkor hoppon maradtam, pedig nagyon rá voltam hangolódva az együttlétre. Tagadhatatlan , hogy egyre gyakrabban néztem a férfiakat az utcán, és néha megengedtem magamnak , hogy elméletben lejátszak valmelyikükkel egy szerelemi jelenetet Ártatlan dolgok voltak ezek, csak afantáziámat eresztettem el. De tovább nem engedélyeztem magamnak egy lépést sem, mert még mindig nagyon erős volt bennem a férjem iránti vonzalom. Bár minden nap hosszabbnak tünt nélküle, mégis volt lelki erőm , erkölcsi tartásom , hogy kibírjam férfi nélkül akkor is amikor már nagyon feszitett a vágy, hogy valakinek  a karjaiba omoljak.

           De akkor van legközelebb  a segitség amikor a legnagyobb szükség van reá - a férjem két egész hét szabadságot kapott - ami esedékes lett volna korábban is de a szovjet intervenció miatt erre nem volt lehetőség. A gyerek már elmúlt hat hónapos - és Rádunak is már közel egy év elmúlt a katonaidejéből. Alig valamivel több mint egy félév volt még hátra, hogy végleg hazajöjjön. De a fontos az volt , hogy most itthon van és minden lehetséges alkalmat kihasználtunk , hogy fenntartsuk a szerelem tűzét , hogy a parázs  kitartson a következő találkozásig.

            Rodika óriási lendülettel mesélt , és Szeréna  szinte tátott szájjal hallgatta, ugyannyira  - hogy el is feledkeztek arról , hogy  kávéjuk és  az első féldecijük már régen  elfogyott, és illene újat rendelni , vagy fizetni , még mielőtt ki nem nézik őket a cukrászdából. Ezt semmiképp nem akarták ezért , tésztát , és egy újabb kör kávét és likőrt rendeltek.Az italokat meg is kóstolták, és ettől Szerénának kérdezni valója támadt.

- Amit eddig elmeséltél, az meseszép, mi történt és mikor, ami aztán a végleges szakitáshoz vezetett?

- Várd ki a végét, mert éppen most mesélem, és amire te kiváncsi vagy azt is elfogom mondani, de ne menjunk a dolgok elébe. Bevallom, ilyen jó hallgatóságom még soha nem volt mint amilyen te vagy - pedig próbáltam elmesélni másoknak is, de nagyobb részt érdektelenség, kézlegyintés, volt a válasz.Az az érzésem , hogy az emberek már egyáltalán nem fogékonyak a mások problémáira, nem érdekli őket, elvannak fásulva. Ennek is biztos van valami oka - de ezt nem nekem kell megoldani, van nekem , meg volt is mindig saját problémám, amit több kevesebb sikerrel mindig meg is oldottam. Komolyan mondom , meséltem én már férfinak nőnek , öregnek fiatalnak, de legfeljebb a meghallgatásig jutottak el, talán egyikőjük sem fogta fel, hogy mi fáj nekem, és mi az amitől szeretnék megszabadulni.

           Hol is tartottunk?- ja igen , hogy otthon volt Rádu és vele együtt a szerelem is. De a sors és néphadsereg parancsnoksága nem volt tekintettela mi boldogságunkra és rövidesen visszakelett mennie, és én megint ott maradtam a gyerekkel, meg a gyerek nagyszüleivel. Karácsony táján furcsa, de nem ismeretlen érzések hatalmosodtak el rajtam. Egy hét múlva már biztos voltam benne , hogy ujabb gyereket várok. Vegyes érzések költöztek belém, még nem voltam huszonegy éves nyolc hónapos gyerekem van, utban a másik - és házaséletem a családi életem  néhány napra esetleg két hétre korlátozódik. Szüleim , anyósom mindenben a segitségemre voltak , nem panaszkodhattam semmire - és nem is panaszkodtam, de az, hogy belül mi megy végbe bennem azt nem volt kivel megosszam. Nem volt kinek elmondanom, és egy idő után már nem is akartam.

           Nem sokára már szabad szemmel is látni lehetett  rajtam az áldott állapotot - ezért nem is  hallogattam el,  hanem bejelentettem előbb szüleimnek , aztán meg az anyósomnak.

           Attól az idő ponttól kezdve úgy éreztem , hogy változni kezd körülöttem a világ . Először anyósom kérdezett rám , hogy mikor is voltam a fiánál. Akkor még nem gyanakodtam , hanem megmondtam pontosan hogy szeptemberben. Anyósom számitásba kezdett, ami nem tudom min alapult , de az biztos, hogy nála nem úgy müködött, mint nálam.

           El volt hintve kétely magja - és az elég volt ahhoz, hogy állandó felügyelet alatt álljak. Ebbe sikerült anyámat is belerángatnia , és megfertőzni  a beteg feltételezéseivel. Nem volt mit tennem, meg irtam a férjemnek , úgy a várandóságomat mint a szülök gyanusitgatásait.Bár ne tettem volna,  mert ezzel csak benzint öntöttem a tüzre , mert a párom kemény levelet írt szüleinek, és az enyémeknek is. Engem viszont biztositott arról,hogy hisz nekem, és a gyerek is jöhet , hiszen mire meglesz ő is leszerel.  De a levél nem azt hatást váltotta ki szülőkből aminek szánták , hanem pontosan az ellenkezőjét. Azt nem mondom, hogy nem szerették agyereket, vagy engem esetleg megutáltak volna , de azt észrevettem , hogy fenntartással vannak irántam - kevesebbet beszélnek, gyakran nem válaszolnak kérdéseimre. Rám figyelésük abban merült ki , hogy ellenőrizzék  minden lépésemet.

           Rodika az órájára nézett - mára elég, nézd meg tiszta este van!

- Pedig olyan szivesen hallgattalak volna még.

- Neked mindent őszintén elfogok mesélni - mert te odafigyelsz arra amit mesélek.