-Kuranao! Meddig kell még menni?

-Ameddig oda nem érünk! Már csak néhány óra van vissza.

-Néhány óra?!-Kuranao csak mosolygott-Te könnyen beszélsz.

-Az első lépés a fejlődéshez a kitartás.

-Persze persze,de ez azt jelenti, hogy új mozdulatokat tanulok?

-....Igen.

Ekkor felbukkant Mika.

-Heló Devell.

-Mika! Ezt képzeld el!...

-Figyelj. Bocsi a múltkoriért, de nagyon megbántottál.

-Semmi gond.

-Az utóbbi időben nem voltál elérhető.Megkérdezhetem, hogy miért?

-Mert van egy szellem barátom.Nézd!

-Jellemző.Te semmit sem veszel komolyan!Én nem is tudom mit reméltem!

-Várj Mika!!

-Hagyd!-szólt a szellem-Ő úgyse lát engem.

-És ezt mégis mikor akartad közölni?HMMM?

-Bocsi.

Ezután a kicsit zavaros eset után tovább mentek, de a fiút nagyon is zavarta ez az incidens.Nemsokkal később megálltak egy magas hegy láttán.Mikor a fiú felnézett a tetejére, mély levegőt vett, majd kifújta, és mielőtt nekivágott volna végiggondolta, hogy mit mondott neki Kuranao a kitartásról és azt, hogy most már nincs visszaút.Meg kell csinálnia.Ezek után nekivágott a közel 3000 méter magas hegy megmászásának.Körülbelül 3 óra múltán fel is ért a hegy tetejére, ahol egyetlen egy kis kunyhó állt. Semmi más nem volt a hegyen csak a ház és a gyönyörű kilátás az egész városra a lenyugvó nap pedig ezt a pillanatot felejthetetlen varázzsal ruházta fel.

"Már csak ezért is megérte" gondolta a fiú és megállt a ház ajtaja előtt.Meglepő módon volt csengő az icuri-picuri ház ajtaja előtt.A fiú becsengetett, de nem nyitott ajtót senki.Abban a pillanatban, amikor másodszor csengetni akart egy bot csapódott a kezére.

-Aúú!- mondta

-Nem csöngetünk kétszer!-vágta rá egy alacsony, Ősz hajú, hosszú szakállú, szemüveges férfi.

-Mi a......Ki vagy te?

-Mit érdekel az téged?

-Én a rúnafaragó embert keresem.

-Devell. Ő az te bolond- suttogta a szellem- Több tiszteletet neki.

-Áááááá.Vagy úgy.Azt mondd meg nekem, hogy mire kell neked a rúnám?

-Öööööö...igazából fogalmam sincs.

-Na látod.Nincs rúna!Legalábbis addig, amíg nem vagyok róla meggyőződve, hogy megérdemled azt!

-Nanemár! Ilyen nincs.

-De van! Ki is faragja itt a rúnákat? ÉN! Én mondom meg ki kaphat és ki nem! Blööööö-Öltötte ki a nyelvét a férfi.

-Mi a fene??Küzdj meg velem és meglátod, hogy mi lesz!Én vagyok a suli bunyósa!

-Ó, csakugyan?A spirituális energia kisugárzásod a minimumhoz van közel, nemhogy az enyémhez.Ha.

-Gyere és próbáld ki!

-Hát legyen!De figyelmeztetlek, ez a meccs előre el van döntve.

-Meghiszem azt!

A két fél kiállt egymás elé és rövidesen (történetesen 20 másodpercen belül) a fiú egy jobb horoggal támadt.A férfi egy pillanatra eltűnni látszott, de hamarosan megjelent a fiú mellett és egy mozdulattal a földre is vitte.

-Lassú vagy és öntelt!Nincs kő amíg nem leszel erősebb!

-Most azt várod, hogy kioktathass?

-A legkevésbé sem.De ha már így kérsz leszek a mestered.

-MI???

-Devell!-szólt a szellem-Ez az egyetlen mód.Légy belátóbb egy kicsit és állj neki edzeni jó?

-Rendben.

-Látom a szellemed jobb belátásra térített

-Te is látod?!Azt mondta csak én látom!

-Nem. Azt mondta, hogy halandó nem láthat.Én nem vagyok halandó!Én egy Démon Lovag vagyok....Csak már nyugdíjas!Készülődj!Hamarosan edzünk!

-Rendben papi!-Felelte a fiú rövides habozás után.