És íme az én leghatalmasabb titkom...az,hogy miért tettem fel az írásra az életemet,lemondva néhány olyan dologról,ami másnak megadatik.
   Amikor először kezdtem el írni,akkor mások miatt írtam,hogy megmutassam nekik ki tudok lenni,bár így visszaolvasva eléggé szörnyűre sikerültek az első próbálkozásaim.A másik oka az volt,hogy idézeteket olvasgatva nagyon megtetszett ez az egész és alkotni akartam.Létrehozni valami nagyot,valami érdekeset,ami megfog másokat,de még mindig nem ez volt a rendes célom.Arra csak sok-sok gyakorlás,mellettem száguldozó idő tudott választ adni.Egyetlen egy dolog vezérelt mindig,még akkor is,ha a kezdetekben nem tudtam róla:az,hogy az emberekből érzelmeket váltsak.Hatalmas érzéseket,a lelkük mélyéről feltörő sötétséget,a fényt  akarom felhozni,hogy az írásaim kapcsán,hogy rájöjjenek a saját problémájukra,feljöjjön az,ami eddig ott lapult a kietlen vidéken,mint egy suttogó nyári dallam,a téli poros hózuhatagban.Szeretném,ha a betűk megelevednének,élővé válnának a szavaim,varázst hordoznának az élet rögös útvesztőin és dallamos egyszerűséggel vezetné azt ki legbelül megbújik bennük.Mosolyogtatni,zokogtatni,szélsőséges érzelmeket kiváltani,azt ami a szív tavaszán repülget,meg nem mutatva azt ami igazán ott van.Táncolni szeretnék a belső világok peremének gyűrűjében,mindenkiben látva valamit "gyógyulást".Ez az én igazi célom,azt hiszem.Az emberek lelkét akarom kimozdítani a mozdulatlanságukból.
  Olyan voltam,mint a hernyó,aki gyönyörű pillangóvá változik,de a szárnyai színe még nem teljesedett ki és ahogy fejlődök,úgy kerül ennek a pillangónak a szárnyának felületére a szivárvány színeinek a lenyomata.Hosszú az út ahhoz,akivé kell vállnom és tudom,hogy nem lesz könnyű,de amikor elhatároztam,hogy ezt akarom csinálni,minden más elhalványult.Emlékszem arra,amikor a saját sarkamra álltam.Én nem leszek szakács,én írással akarok foglalkozni!Így született meg az elképzelése az újságírónak.És lám!Mintha ezt a szakmát nekem szabták volna!Nem vagyok egyedüli író,sem költő,de mégis mintha mindig is ez lett volna a véremben!MIntha mindig is ez bújt volna meg a felszín alatt!
   Erre tettem fel az életem.Tudom,hogy lesznek még hibáim,melyek másfelé vezetnek,hogy leszek szomorú,gyenge,erős és sokat fogok még nevetni is,legfőképpen szeretni,főleg a körülöttem lévő embereket,mégha nem is érdemlik meg néhányan.Bízni fogok bennük,eltörnek néhány helyen,de mégis...ez mellett ki fogok tartani mindig is,mert egy biztos:Valóra váltom az álamaimat!