Add a kezed!

    ( Ne legyen bűntudatod! )

Nikoletta egy 17 éves, gimnazista lány volt, akinek meg voltak a maga célkitűzései az életében. Kedves,  roppant okos és segítőkész természetűként ismerték meg az emberek - már akik körülvették őt életében - bármikor szívesen kapcsolatba lépett másokkal, szeretett ismerkedni. Azonban egyetlen dologgal, még sem bírt szembe nézni.  Igaz barátja, egy sem akadt. Életében akikre számíthatott, azok a nevelő szülei voltak.  Nevelőapja a városi rendőrfőkapitány volt, nevelőanyja pedig óvónő volt. Mindketten nagyon szerették Nikit és foglalkoztak vele, legfőképpen azonban nevelőapja, Norbert próbálta a szárnyai alá venni as lányt. Védelmezni akarta őt, olykor szinte feleslegesen. Minden egyes péntek, illetve szombat esti napon, Niki ki szerette volna tenni a lábát a házból, Norbert nagyon szigorúan felelősségre vonta és lebeszélte őt az esti bulizgatásról. Talán meg volt a szándéka, amiért meg kellett hogy tiltsa, nevelt lányának a szórakozást, minden esetre ezzel a fellépéssel, még jobban taszította magától Nikit.
2012 májusában, osztálykirándulásra indult az osztályával. Erdélybe mentek, bár az igazat meg vallva, Niki leginkább otthon maradt volna. Egyedül ő tudhatta, hogy miért is gyűlölte Erdélyt. Nevelőszülei szerint, a vérszerinti apja és anyja, akik csecsemő korában dobták el maguktól, erdélyiek voltak. Egy kegyetlen, mondhatni alvilági szektához tartoztak, akiket a rendőrség még a mai napig nem tudott elfogni.
Ezen a napon, ezer ágra sütött a Nap, a diákok örömükben énekeltek a buszon és dobálták egymást szalvéta galacsinokkal. Egyedül Niki ült magányosan, mozdulatlanul a busz középső sorában. Egyszercsak eltalálta őt egy nagyobbacska galacsin, amire nyugtalanul felszisszent. Úgy gondolta, jobban teszi, ha még csak nem is foglalkozik vele, úgy talán nem dobják meg még egyszer.  Inkább zenét hallgatott. Eközben persze hallotta, hogy néhány sorral mögötte, susmutolnak valamit osztálytársai. Később sikerült elterelni gondolatait, és a zenére összpontosítania. Át engedte magát a kellemes zene harmóiájának, ami teljesen megszabadította testét, a feszültségtől.
Hamarosan egy üres, Coca Colás doboz csattant a fején, ami rettentő kellemetlenül esett neki. Méghozzá az a néhány csepp lé, ami a dobozban volt, az arcára fröccsent. Erre kikapta füleiből a fülhallgatót, felállt és szembefordult a hozzá legközelebb álló osztálytársával.
A tetves rohadtanyádat! Ez szándékos volt de mocskos köcsög!
Hamarosan egy kétségbeesett sikolyra lett figyelmes, majd annál is hangosabb fék csikorgásra. A busz hirtelen lefékezett, ennek hatására pedig mindenki, aki állt a buszon, hanyatt esett.
Ezt nevezem, kicsi lány! Bravo, bravisszimo!
Niki ekkor eszmélt fel, hogy egyik lány osztálytársát, Jennifert a torkánál fogva tartotta egy kézzel a magasban. A lány megfulladt s üveges tekintettel bámulta a busz felső részét.  Ijedten elengedte, mire Jennifer, rongybabaként csuklott össze a földön.
 Miközben nagyokat lélegezve, figyelte élettelen osztálytársát, közben mindenki aki a buszon volt, kétségbeesetten sikoltozva menekült a közeléből. Ekkor érkezett az osztályfőnök, aki erősen magához rángatta Nikit és torka szakadtából üvöltözni kezdett vele. A lány azonban csak tátogni látta a tanárnőt, de hallani csak egy suttogó hangot hallott, ami nem Letti néni szájából jött.
Nézd hogy mondja a magáét!Most bizonyára igazgatói figyelmeztetéssel fog fenyegetőzni!
De te, a dolgodat végezted! Senki sem bánthat téged, mert te nem vagy olyan közönséges mint a többi hozzád hasonló diák!
Ezután egy tanári pofon csattant el, ami megszakította a hangokat, Niki fejében. A kirándulás, úgy ahogy volt, félúton megszakadt. Az osztályfőnök telefonon értesítette az összes diák szüleit, hogy vitessék haza gyerekeiket. Hamarosan megérkezett a helyi város rendőrsége, és a mentő is. Nikit éppen egy rendőr autóba tuszkolták be, amikor a halott lány szülei megérkeztek. Mindketten kirontottak az autóból s őrülten kapálózva figyelték,  amint Jennifert,  egy hordágyon, fekete zsákban  a mentősök vitték le a buszról.
Miután a rendőrök végeztek a helyszíni munkával, beültek az autóba és elindultak Nikivel a helyi rendőr főkapitányságra. Nem telefonáltak a lány szüleinek, még csak meg sem kérdezték hogy kik a szülei, minden egyéb szó nélkül, vitték.
Ne gyötörjön a bűntudat!
Lett volna neki más választása!
Arról pedig, nem te tehetsz, hogy a szüleinek, nem sikerült rendes lányt faragniuk Jenniferből!
Niki mindenhova nézett, de nem tudta megtalálni azt az illetőt, aki hozzá beszélt. Amikor a rendőrautó megállt a kapitányságnál, már másként nyúltak Nikihez. Bele karmoltak amikor megfogták a karját, modortalan szakkifejezéseket felhasználva, fenyegették majd egy sötét, vallató terembe kisérték be.
Ezután érkezett meg egy férfi, aki látszólag  jóval magasabb és erősebb fizikumú volt mint a két rendőr. Testén, fehér ing feszült, melynek mindkét végét el is kezdte feltűrni.  A két rendőr, a férfi utasítására, elhagyta a vallató termet, s be is zárták.
Még mielőtt bármi kérdés elhangzott volna, a férfi azzal kezdte a tárgyalást, hogy egy hatalmas pofont csavart le a lánynak. Niki kétszer is megpördült a levegőben, mire hanyatt borult. Az orrából azonnal öleni kezdett a vér, melynek látványától, még jobabn reszketni kezdett.
 - Ülj szépen vissza a fenekedre kicsi lány, nem engedtem meg hogy lefeküdj aludni! - utasította, némi szlenggel a férfi.
Ameddig Niki a talpra állással küzdött, a férfi jókedvűen dúdolgatott magában, miközben tánclépéseket is lépdelt hozzá.
 - Most pedig, halljam szépen, mi történt azon a buszon? - tette fel a kérdést, majd nem sokkal utána, rágyújtott egy szivarra, aminek a füstjét, szándékosan fújta bele Niki véres arcába.
 - Öhh.. - dadogta ijedten Niki.
Összesen ennyi volt, ami hang kijött a torkán. Még a magyar ábc-t is elfelejtette ekkora ütéstől, nem hogy még egy összetett mondatot is létrehozzon.
 - Szóval ennyi? Mentetek a buszon és öhh? Meg kell hogy mondjam, igazából nem erre a válaszra számítottam! Na de ne aggódj, tudok én segíteni azon, hogy végre megtanulj beszélni!
A segítségedet megköszönöm!
Te pedig hálás leszel nekem azért, amiért már nem fogja több kátrány pusztítani a nyamvadt tüdődet de büdös kis féreg!
Niki annyira elveszítette az erejét, hogy visszahuppant a vallató székébe.
A rájuk zárt ajtót erősen berúgták s vagy 10 rendőr rohant be rajta. A férfi, aki eddig vallatta őt, a földön feküdt hanyatt, a feje pedig, az asztalon hevert, vérben ázva. Néhányan elhányták magukat, akinek pedig erősebb volt a gyomra, kivitték a megcsonkított férfit a teremből. Mindenki kiabálózótt körülötte, de nem hallotta hogy mit, ugyanis egy belső hang, újra megszólította.
Kedves Nikoletta!
Üdvözöllek a családban!
Willner vagyok, 34 éves, pesti lakos!
Bizonyára nem vagy képben, fogalmad saincs arról ki vagyok, és hogy miért nyírtál ki egy nap alatt két embert, de tudnod kell, hogy azért matatok a fejedben, hogy megvédjelek! Rengeteg kérdésed van, amit senkinek sem mondhatsz el, de ennek vége! Nem kell mást tenned, csak ADD A KEZED!