-         Ébresztő doki. Itt az idő, kezdjük a kezelést.

Dr. Aaron Pusher lassan visszatért az öntudatlanságból. A szavakat elnyújtottan mélynek hallotta, mint amikor egy régi lemezjátszón rosszul van beállítva a lejátszás sebessége.

Amikor megpróbálta kinyitni a szemét, az erős halogénlámpa fénye fájdalmasan a retinájába szúrt és lüktető migrén feszítette a koponyáját.

Mintha másnapos lenne. Édeskés ízt érzett a nyelvén és valami kellemes illat emlékét az orrában. Kloroform… Ismerte az utóhatást, mert annak idején még az egyetemen a barátaival néhányszor tisztességesen betéptek a gyógyszerészeti szertárból ellopott illékony anyagból.

A szája kiszáradt, de amikor meg akarta nyalni az ajkát rájött, hogy a fogai szét vannak feszítve. Kitátott állkapcsának izmai sajogva tiltakoztak a legkisebb mozdulatra is, és amikor az arcához akart nyúlni érezte, hogy a csuklójába vájó kötelek szorosan fogva tartják a kezeit.

         - Hii a frhansz? - kérdezte a fém szájpecektől eltorzult kiejtéssel és száraz, kattanó hangon nyelt egyet. Hunyorogva nézett a vakító fényen túlra, és meglátta a szemközti falon a stilizált fogsort ábrázoló plakátot. Harminckét fog névvel, számmal, még tavaly vette egy fogászati konferencián. Ezek szerint a saját rendelőjében van a saját székébe béklyózva.

         - Na végre észhez tért. Már azt hittem átalussza az egészet - mondta az előbbi hang. A lámpa fénye elfordult az arcából és egy fehér orvosi maszkos férfi hajolt dr. Pusher fölé.

         - Khi haga? - kérdezte a doki egyre fokozódó rémülettel tanulmányozva az előtte magasodó alakot.

         - Nem ismer meg? Ja persze, a maszk. Dick. Dick Tripes vagyok - mondta férfi és lehúzta a fehér szövetet az álla alá. Kerek, puha arcának közepén széles, barátságos mosollyal felfedte görbe, szuvas fogait.

         - Két hónapja kezdtem el ide járni, hogy ezeket rendbe tegye – mutatott gumikesztyűbe bújtatott kezével elhanyagolt fogsorára.

         - Mhit ahar thőlem? - kérdezte dr. Pusher, de akkor persze már nagyon is jól tudta. Amikor Dick Tripes hónapokkal ezelőtt megjelent a rendelőjében, magával hozta gyönyörű feleségét, Lucyt is. Már első alkalommal erős vonzalom támadt a doki és a nő között.

A kezelés után a doktor mindkettőjüknek átadta a névjegykártyáját és néhány nap múlva ahogy remélte, Lucy felkereste telefonon. Titkos találkát beszéltek meg és a többi már jött magától.

Viszonyuk szenvedélyes és izgalmas volt. Igazság szerint dr Pusher ma este is a szokásos motelszobába készült egy újabb önfeledt szeretkezésre, amikor gyanútlanul kocsiba ült a rendelő előtti kihalt parkolóban. Ez volt az utolsó emléke.

-         Tudja doki, nem árt benézni a hátsó ülésre, amikor autóba száll - mondta Dick, majd visszaigazította a maszkot egyre szélesedő mosolyára.

-         Mhit akhah cshiháni, hahjon bhékhém - nyögte a doktor és megrángatta a kezét fogva tartó köteleket, de azok rendíthetetlenül kitartottak.

-         Talán elég lett volna, ha csak az én fogaimat tömi és nem az asszonyt. Végül is megértem, rendkívül vonzó teremtés, én is azért vettem el, csak ezek a kilengései. Ne értékelje túl magát, nem maga az első eset. Lucy mindig ilyen volt. Nem tudom miért tűrtem eddig. Most viszont elég. Többé nem lesz vele probléma, gondom volt rá, ahogy gondom lesz magára is. Lássunk neki - mondta Dick és visszafordította a lámpát dr. Pusher szétfeszített szájára.

Hangos csattanással megigazította a gumikesztyűt a kezén és válogatni kezdett a szék mellé rakott tálcán fekvő eszközök közül.

Amikor megtalálta, a doki szeméhez emelte a hegyes, kampós végű szerszámot.

-         Először egy kis ellenőrzés, szóljon ha érzékeny – mondta, majd sorban végigkopogtatta a hibátlan fogsor minden egyes darabját.

A doki homlokán megjelentek az első izzadságcseppek és idegesen összerándult, ahogy a fém a fogaihoz ért.

-         Gratulálok, sehol egy lyuk, sehol egy folt. Minden elismerésem. Bevallom egy kicsit irigykedek, de azt hiszem ki tudjuk egyenlíteni a viszonyokat - azzal Dick leakasztotta az állványáról a fúrót és a pedáljára lépve bekapcsolta.

A szerkezet sivítva életre kelt.

         - Nehh cshináljha - könyörgött a doki és megpróbálta elfordítani a fejét, amit Dick Tripes előrelátóan ragasztószalaggal rögzített a szék fejtámlájához.

         - Bal felső egyes - mondta, majd átfúrta a metszőfogat. Azután a mellette lévőt és a két alsót is. Amikor végzett, a rendelő levegőjét belengte a zománc és a csont égett bűze. A doktor kétségbeesetten nyöszörögve eredménytelenül feszegette a köteleit. Halványkék inge izzadtan, szúrós szagot árasztva tapadt a testére.

-         Biztonságos? - kérdezte Dick a Maraton életre halálra című filmből idézve, amiben Dustin Hoffmant vallatta a náci fogorvos.

Felnevetett humorosnak szánt megjegyzésén, azután visszarakta a fúrót a helyére. Csörögve kotorászott a tálcán és kézbe vett egy baljós kinézetű fogót. Elégedetten a magasba emelte.

-         Ha jól emlékszem egyszer olvastam valahol XIV. Lajos francia uralkodó esetéről. Az udvari fogorvosa tanácsára kihúzatta az összes fogát, amitől kiszakadt néhány helyen a szájpadlása. Túlélte ugyan, de a sérüléstől egybenyílt a száj-az orr-és a homlokürege, amiben aztán az evések után ételmaradékok rohadtak. Nem lehetett valami friss a lehelete - mondta Dick, miközben a doki szűkölve meresztette rá könnyes szemeit.

-         Lehet, hogy csak legenda, de kipróbálhatjuk. Nagy levegőt! Ez fájni fog - azzal Dick Tripes, a felszarvazott férj lelkesen nekiesett dr. Aaron Pusher gyöngysorhoz hasonlító, gondosan karbantartott fogsorának.

Valamikor a harmadik őrlőfog tájékán a doki hólyagja megadta magát. Sikolyai lassan gyengültek és amikor az utolsó foga is recsegve engedelmeskedett a fogónak, már csak csendesen, fásultan tűrte a tortúrát. A vérzés erős volt ugyan, de még le tudta nyelni.

-         Ezzel megvolnánk, úgy látom tényleg kiszakadt egy-két helyen - mondta Dick és a csuklóját tornáztatta, ami megfájdult a megerőltetéstől. Lerakta a véres fogót és felvett helyette egy injekciós fecskendőt. Felfelé fordítva kinyomott egy csepp átlátszó folyadékot a tű hegyén. A doktor nyakába szúrta többször egymás után, kívülről belemélyesztve a gégéjébe.

         - Akkor végeztünk is. Nekem indulnom kell, új életet kezdek a megtakarított pénzemből és a tegnap eladott vállalkozásomból. Ez a lidokain-injekció, amit beadtam szépen, lassan elzsibbasztja a torkát, és azután már nem győzi lenyelni a vérét. Lassan belefullad.

Addigra én messze járok. Ég önnel dr. Pusher - búcsúzott Dick és magára hagyta meggyötört áldozatát.

A doktor utána akart kiabálni, de a szer már lebénította a hangszálait, így csak csendben nyelt, amíg tudott…