Éjszaka bealudtál a filmre. Túl mély volt a kékség, te is belemerültél. A kályha is túlon túl elcsendesedett, erre riadtál. Óvatlan voltál, nem vetted észre, hogy elzsibbadt a jobb lábad, csúnya ficam lett az eredmény. Nagy nehezen életet leheltél a parázsba, és próbáltad lelappasztani a duzzadt lábfejedet.

Az éjszakát, néhány apáddal kapcsolatos előnyomakodott emlékednek szentelted.

A közös játékok Apával. Ugyan sosem fűztek hozzá, különösen gyengéd szálak, de jó volt emlékezni. A lazácska szálaknak, talán az volt az okuk, hogy munkája révén, csak a pénteki napokon láttad őt belépni a bejárati ajtón, és a hétfőieken már el is nyelte őt a lépcsőház félhomálya. Nem értetted azt sem, miért oly rövidek ezek a játékos órák, miért nincs apának annyi türelme hozzá, amennyi a te igényed lett volna, pedig nagyon jó mókákat tudott kiteszelni.

Szőke hátrafésült hullámos haj, kék szemek, izmos széles vállak, alacsony termet, nagy gömbölyű pocak, ez volt APA. A pocakját oly mértékben be tudta húzni, mintha az, soha nem is létezett volna. Íme az egyik móka. Pocak be, aztán valamelyiktök,(hárman voltatok testvérek), odadugta a fejét, és apa hirtelen kilökte a kemény, bőrfocihoz hasonlatost, ti pedig hangosan kacagva repültetek valamerre. A másik kedvencetek a lovacskázás pedig úgy történt, hogy apa hanyatt feküdt a rekamén, lábfejére ülve röptette fel, és még feljebb, egyre magasabbra az éppen aktuális lovasát. Azután jött a csikizés, a meggyúrlak, te vagy a sütitészta, és ezek után, az, én vagyok a gonosz farkas, most pedig szőröstől-bőröstől megeszlek. Ez néha fájt egy kicsit, mert apa, a játék hevében időnként nagyobbat harapott a kelleténél, de ennek ellenére, sose akartátok, hogy véget érjen.

A farkasosdiról végül is leszoktál, mert az idősebbik bátyád egyszer azt mondta, hogy apa ettől szexuális izgalomba jön, azért harap. Nem hitted, hogy bár mi is igaz lett volna az egészből, de a bogár ettől kezdve ott fészkelődött a füledben, és ez a vád, sötét felhővel borította be az addig oly tisztán kéklő egedet.

Még sok badarságot álmodtál, de azokat az álmokat a hajnal kakasa szertekukorékolta.

Elérkezett az ideje, hogy kipróbáld, a ficamos lábadat, hisz a függönyt senki sem vonja szét helyetted. Már nem annyi csillagot látsz, mint az akciódkor, de azért csak óvatosan lépkedsz.

Kezdődhet, vagyis folytatódhat az előadás.

Az elmúlt napot fiadéknál töltötted, unokáid születésnapját ünnepeltétek. Három, és öt évesek lettek. Hogy szalad az idő, te pedig bicegsz. Eszedbe jut a mondás, rosszban sántikálsz. Persze hogy, hiszen hogy lehetne jó, ami fájdalmat okoz. Fájdalmat okozunk, örömet szerzünk, ez így igaz.

Beágyazol, rendet raksz, kitisztítod a hamut, raksz még egy kevés fát a tűzre. Megélezted, kiékelted a kisbaltát, elmész fát hasogatni, ne csak a lábad lüktetése hasogasson, párosan szép az élet. Elkotrod a havat, és kibicegsz a boltba. Nem jó lépéseidnek sem, az egyenetlen út.

Megfőzöd az ebédet, eszel, elmosogatsz, kicentrifugázod azt a néhány alsóneműt az öblítőből, aztán elmész lepötyögni a gondolataidat, hogy valami maradandót is alkoss, ha már itt vagy, és játszod az életet.