Amatőr Írók Klubja

Búcsú a halálból

14 éve | [Törölt felhasználó] | 5 hozzászólás

„Zokogtam… Fogalmam sem volt mi történhetett… Ültem a párnáim között, takaróm összegyűrve hevert az ölembe húzva. Sírtam, sajgott a lelkem, mintha kiszakadt volna belőlem valami… Megremegtem, lassan kezdtem magamhoz térni. Éreztem, ahogy vér jut az újbegyeimbe, éreztem, ahogy kezd a szívverésem üteme lassulni, megnyugodni… épp, úgy ahogy nem is oly rég apáé, abban az elképzelhetetlen álomban… Felkeltem, megmostam az arcom. Szinte égetett a hideg víz, de tudtam, most erre van szükségem. Felnéztem. Magam előtt láttam a tükörben egy holt sápadt arcot, kisírt nagy barna szemekkel. Még sosem láttam így magam. Őszintén megvallva ez csak még inkább megrémített… Nem tudtam mi tévő legyek, lefeküdtem, magamra húztam a takaróm, arcom a párnámba fúrtam… Nem akartam gondolkodni, nem akartam vissza emlékezni, de nem bírtam ellenállni… Az-az emlék, amely úgy fájt, lüktetett minden porcikámban, most csábított, hívogatott… Kislány koromban mindig azzal bátorítottam magam, hogy „Nézz szembe a félelmeiddel”. Hát most megtettem, szépen óvatosan hagytam h az emlék visszaszivárogjon a tudatomba… Lassan újra pörgettem minden részletet. Újra éltem, minden érzést, hangot, érintést... Éreztem, ahogy apa átölel, ahogy magához szorít, hallottam a hangját, a lélegzetvételét, a szíve dobbanását… éreztem a forró könnyeket az arcomon. Sóhajtottam, és ezzel a sóhajjal végleg elengedtem… őt, kit úgy szerettem… tudtam, tudtam, hogy ez nem csak egy álom volt. Ez nem volt más, mint egy búcsú… Búcsú apa s lánya közt.”

Címkék: apa búcsú félelem halál lány szeretet élet érzelem

Kapcsolódó hírek:

Boldogtalan árnyak

Szakadék szélén ...

A láda

Láttam egy részeget a Blahán

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Köszönöm.
Nem volt könnyű átélni, de már maga az az erő amit kaptam is Isteni kegyelem. Ez volt az első, és utolsó alkalom, hogy sírtam. Nem törtem meg, képes vagyok mosolyogni :) Talpra álltam, de rájöttem, hogy könnyítek magamon, ha leírhatom. Nem félek, mert tudom, odafent vigyáznak Rám.

Előzmény

Válasz

Szlávik Jánosné Zsóka üzente 14 éve

Isteni kegyelemben volt részed! Nagyon nehéz elengedni azt, akit szerettünk. Az álom-ébrenlét pótolta azt, amit szerettél volna: a búcsú katarzisát és megnyugvását. Én évekig nem tudtam megbocsátani magamnak, hogy nem voltam ott végig az apuval, így elengedni is nagyon nehéz volt.
S ha még képzeletben is történne a dolog, akkor is azt vetíti ki, amit éberen elképzelünk.
Az írásod nagyon "szép" lett: vagyis egy fájdalmas haldoklás, beletörődés, de ugyanakkor megnyugvás is.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Minden szó igaz... megtörtént...

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

....Szép és megható.....nagyon jó, de kicsit fel kell dolgoznom.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 14 éve

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben