Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
„Zokogtam… Fogalmam sem volt mi történhetett… Ültem a párnáim között, takaróm összegyűrve hevert az ölembe húzva. Sírtam, sajgott a lelkem, mintha kiszakadt volna belőlem valami… Megremegtem, lassan kezdtem magamhoz térni. Éreztem, ahogy vér jut az újbegyeimbe, éreztem, ahogy kezd a szívverésem üteme lassulni, megnyugodni… épp, úgy ahogy nem is oly rég apáé, abban az elképzelhetetlen álomban… Felkeltem, megmostam az arcom. Szinte égetett a hideg víz, de tudtam, most erre van szükségem. Felnéztem. Magam előtt láttam a tükörben egy holt sápadt arcot, kisírt nagy barna szemekkel. Még sosem láttam így magam. Őszintén megvallva ez csak még inkább megrémített… Nem tudtam mi tévő legyek, lefeküdtem, magamra húztam a takaróm, arcom a párnámba fúrtam… Nem akartam gondolkodni, nem akartam vissza emlékezni, de nem bírtam ellenállni… Az-az emlék, amely úgy fájt, lüktetett minden porcikámban, most csábított, hívogatott… Kislány koromban mindig azzal bátorítottam magam, hogy „Nézz szembe a félelmeiddel”. Hát most megtettem, szépen óvatosan hagytam h az emlék visszaszivárogjon a tudatomba… Lassan újra pörgettem minden részletet. Újra éltem, minden érzést, hangot, érintést... Éreztem, ahogy apa átölel, ahogy magához szorít, hallottam a hangját, a lélegzetvételét, a szíve dobbanását… éreztem a forró könnyeket az arcomon. Sóhajtottam, és ezzel a sóhajjal végleg elengedtem… őt, kit úgy szerettem… tudtam, tudtam, hogy ez nem csak egy álom volt. Ez nem volt más, mint egy búcsú… Búcsú apa s lánya közt.”
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Boldogtalan árnyak
Szakadék szélén ...
A láda
Láttam egy részeget a Blahán