Amatőr Írók Klubja

Szakadék szélén ...

14 éve | [Törölt felhasználó] | 3 hozzászólás

„Az életem romokba hullt, akárcsak valami ósdi homokvár. Kicsúszott az irányítás a lábam alól… Kegyetlen témát dobott az élet a lábaim elé… A saját múltam, jelenem s talán a jövőm… Itt álltam, a szakadék szélén… Toporogtam… Hátrálni lehetetlenség volt, előre lépni viszont rettegés… Vártam, hátha valaki segít… de mikor tétován körbe néztem, csak a homályt láttam, s vele egyé váló, távolodó hátakat… Barátok? Tán sosem voltak azok… De rendíthetetlenül álltam makacsságom fényében, és azon néhány ember tartott életben, kiknek szavuk igaz volt… Ha ők nincsenek, talán lezuhanok… De mindig volt egy kéz ami visszarántott, ami miatt érdemes volt továbbra is mosollyal az arcomon, egyenes háttal azokra pillantani, akik egykoron cserbenhagytak… Megtettem, mert meg kellett tennem… Túlléptem, mert így volt helyes… De ők sosem lesznek pótolhatók… Az elvesztett igaz emberek… Ugyan mindenki helyettesíthető, talán jobbal, szebbel, ügyesebbel, de pótolni? Soha senkit nem lehet.”

Címkék: csalódás halál kitartás remény szeretet szomorúság veszteség élet

Kapcsolódó hírek:

Búcsú a halálból

Bozsik Barbara: A lány, aki beleszeretett a kentaurba

Az özvegy

A láda

Kommentáld!

Hozzászólások

Szlávik Jánosné Zsóka üzente 14 éve

Előbb olvastam a búcsúzásról, mint a történtekről. Nagyon jól érzékeltetted azt az elveszettséget, ami ilyenkor az embert a szakadék szélére löki. Nem igazi szakadék ez, csak a hiány tátongó űrje, ami szélén állva nem tudjuk, hogyan is lépjünk tovább? Egyáltalán van élet a másik halálán túl? Ilyen gondolatok között örlődve várjuk eddigi barátaink megértését, segítségét. Ne dobj követ azokra, akik nem nyújtottak akkor kezet. Nem mindenki elég erős ehhez. Félnek. Félnek szembenézni azzal, hogy egyszer ők is a szakadék szélén fognak állni, s tehetetlenek lesznek. Vagy egyedül akarnak hagyni a bánatoddal, hiszen az állat is magányt keres, ha beteg, ha baj éri és ott gyógyítgatja a sebeit. Egyedül kell ezt megtennie, mert ha nem tudja, akkor nem életképes. Az élet nem vegetálás, mint sokaknak egy haláleset után. Élnünk úgy kell, hogy erőt adjunk a mieinknek, hogy belénk és egymásba kapaszkodva fel tudják dolgozni a veszteséget.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 14 éve

Szomorú, az élet ilyen is.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 14 éve

Valamivel nagyon adós maradtál. Hogyan kerültél a szakadék szélére. Mi azt is szeretnénk olvasni, mert lehet , hogy az érdekesebb, ha kedved van pótold be, mert az pótolható!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben