Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
„Az életem romokba hullt, akárcsak valami ósdi homokvár. Kicsúszott az irányítás a lábam alól… Kegyetlen témát dobott az élet a lábaim elé… A saját múltam, jelenem s talán a jövőm… Itt álltam, a szakadék szélén… Toporogtam… Hátrálni lehetetlenség volt, előre lépni viszont rettegés… Vártam, hátha valaki segít… de mikor tétován körbe néztem, csak a homályt láttam, s vele egyé váló, távolodó hátakat… Barátok? Tán sosem voltak azok… De rendíthetetlenül álltam makacsságom fényében, és azon néhány ember tartott életben, kiknek szavuk igaz volt… Ha ők nincsenek, talán lezuhanok… De mindig volt egy kéz ami visszarántott, ami miatt érdemes volt továbbra is mosollyal az arcomon, egyenes háttal azokra pillantani, akik egykoron cserbenhagytak… Megtettem, mert meg kellett tennem… Túlléptem, mert így volt helyes… De ők sosem lesznek pótolhatók… Az elvesztett igaz emberek… Ugyan mindenki helyettesíthető, talán jobbal, szebbel, ügyesebbel, de pótolni? Soha senkit nem lehet.”
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Búcsú a halálból
Bozsik Barbara: A lány, aki beleszeretett a kentaurba
Az özvegy
A láda