Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki tiszta volt és ártatlan.
A lány minden délután a Hippokréné-forrásnál üldögélt és énekelt. Illatos, színes virágokkal teli zöld mező terült el körülötte, és ő virágokat font bokáig érő hajába, mi fehér volt, mint a frissen fejt tej.
Egyszer aztán, kora délután, arra sétált egy sérült, magányos kentaur. Egy ideig hallgatta csendben a lány énekét, majd tovább állt.
Másnap délután a lány ismét a forrásnál üldögélt és énekelt.
6 éve | Máté Nemes | 2 hozzászólás
Beléd estem…
A másodperc törtrésze alatt. Életem leggyorsabb felismerése csapott belém aznap. Nem igényelt többet, mint egy apró mosoly.
Úgy tűnt happy lesz az ending, de az ever helyett jött a never és az öröm nem tartott csak eddig.
Kizuhantam belőled. Oly gyorsan, ahogy beléd estem.
A történetre nem pazarolnék spin-offot. Ahhoz túl rövid. Inkább kiragadok pár screenshotot.
Elsők
Első nap.
|
|
6 éve | Máté Nemes | 5 hozzászólás
Álommázas hölgy
szívembe vígan gyötör,
s lám félresöpör.
Ezt a haikut azután költöttem, hogy csalódtam benned. Emberileg.
Az egyik író-olvasó találkozón barátkoztunk össze. A mai napig felvillannak azok a képkockák, amikor hosszú várakozás után sorra kerültem a dedikálópultnál. Csilingelő hangon, udvariasan üdvözöltél, miközben felemelted a fejed és rám néztél mosolyogva. Megkérdezted, kinek írhatod alá és, amikor közöltem, hogy hívnak, megjegyezted, milyen szép nevem van.
6 éve | Viola Nóra | 9 hozzászólás
Ülsz a buszon egyedül. Várod, hogy elinduljon végre és közelebb légy az otthonodhoz, a puha ágyadhoz. Hat órás buszútról van szó, sok idő, bármi megtörténhet. Felállsz valamiért, leszállsz és leülsz egy padra. Megnézed azt időt, 21:50. Ilyenkor a legtöbben alszanak vagy készülnek a lefekvéshez. Te meg itt ülsz egy padon és mindjárt egy hatórás buszútat kell végigülnöd. Tíz perc az indulásig, már csak kilenc. A zsebedbe nyúlsz és előhúzol egy cigit, ideges vagy és szomorú, de nem gyújtasz rá, kibírod nélküle.
8 éve | Nagy Tünde | 5 hozzászólás
Krisztián távozása után lassan megszűnt a Szabóékkal való kapcsolatunk. Míg eleinte naponta érdeklődtek, hogy nem hallottunk-e valamit a fiúról, később egyre ritkábban jelentkeztek, nem hívtak sem ebédre, sem vacsorára. Számomra két dolog maradt Krisztián után: a levél, melyet még mindig őrzök, és a kétely, mely sokáig a szívembe nyilallt. A történtek után szüleim kedve is meglankadt. Anyám az elmaradt házasság, apám a félbeszakadt üzleti kapcsolat miatt búslakodott.
8 éve | Nagy Tünde | 6 hozzászólás
A történtek után apám két napig nem szólt hozzám. Nem is szerettem volna sem Krisztiánról, sem pedig a házasságról hallani, de ennek ellenére anyám mégiscsak szóba hozta a témát. Továbbra is ellenkeztem a házasságot illetően, talán még lelkesebben, miután a fiúval kapcsolatos negatív információ a tudtomra jutott. Azt kívántam, bár ne ismernénk Szabóékat, de a velük való kapcsolat továbbra is fennmaradt. Pár nap múlva apám újra szóba állt velem, és közölte, hogy nem árulta el Szabóéknak a házasságról alkotott véleményem.
8 éve | Nagy Tünde | 5 hozzászólás
A szegények élete engem mindig jobban foglalkoztatott. Egyszerű mentalitásuk és szeretetreméltó lényük ma is úgy hat rám, mint fiatal koromban. Ahogyan akkor, most is szívesen nyújtok nekik segítséget. Volt idő, amikor szüleim megróttak azért, mert rájuk pazarlom a pénzünket, mégis, ha kellett titokban, én mindig adtam egy kis aprót a koldusoknak, egy darabot a frissen vásárolt kenyérből vagy csak egy őszinte mosolyt.
Bíztam abban, hogy egyszer minden ember egyenlővé válik, mert úgy gondoltam, ezáltal könnyebb lesz az élet.
Mily érdekes az élet,
Pofont oszt, s mégis ez éltet.
Az öröm, mint pillanatnyi boldogság,
Nélkülözhetetlen fontosság.
De semmi sincs, mi oly jól tanít,
Mint mikor a fájdalom áthasít.
Emléke éberen lobog lelkedben,
Egész- egész életedben.
A boldogság emléke múlandó,
Egy-egy mosolyt előcsaló.
A csalódás érzése örök,
Mely szívedben él s dübörög.
„Az életem romokba hullt, akárcsak valami ósdi homokvár. Kicsúszott az irányítás a lábam alól… Kegyetlen témát dobott az élet a lábaim elé… A saját múltam, jelenem s talán a jövőm… Itt álltam, a szakadék szélén… Toporogtam… Hátrálni lehetetlenség volt, előre lépni viszont rettegés… Vártam, hátha valaki segít… de mikor tétován körbe néztem, csak a homályt láttam, s vele egyé váló, távolodó hátakat… Barátok? Tán sosem voltak azok… De rendíthetetlenül álltam makacsságom fényében, és azon néhány ember tartott életben, kiknek szavuk igaz volt… Ha ők nincsenek, talán lezuhanok… De mindig volt egy kéz ami visszarántott, ami miatt érdemes volt továbbra is mosollyal az arcomon, egyenes háttal azokra pillantani, akik egykoron cserbenhagytak… Megtettem, mert meg kellett tennem… Túlléptem, mert így volt helyes… De ők sosem lesznek pótolhatók… Az elvesztett igaz emberek… Ugyan mindenki helyettesíthető, talán jobbal, szebbel, ügyesebbel, de pótolni?
11 éve | zsoldos zsóka | 8 hozzászólás
Nem tudom honnan, kitől, hogyan, de valahogy egyszer csak ott volt, a konyhában.
Amolyan társbérleti lakásban laktunk Nagynénémékkel, akik ki nem állhatták, vagy legalább is nekünk így mutatták, az élő jószágot.
Ő pedig nagyon is élő volt, és hogy e felől senkinek ne legyen kétsége, beszélni kezdett.
- Kot-kot-kot -, mondogatta – és közben heves fejmozdulatokkal nézegetett egyikünkről, a másikunkra, a csirkékre oly jellegzetes fejbiccentésekkel, és a játékmacink üvegszemeivel oly hasonlatos tekintetével.
12 éve | Mona R. | 2 hozzászólás
- Te ki vagy? – Szelim a hangra visszatért a rideg kórházi terembe. Felnézett. Egy álmatag szempár nézett vele farkasszemet.
- Minden rendben van – suttogta Szelim. – Itt vagyok veled.
- Ki vagy? – hangzott el újra a kérdés. Szelim arca elkomorodott.
- Nem emlékszel rám? – Szamanta, amennyire a kötés engedte, megcsóválta a fejét.
- És azt tudod, téged hogy hívnak? – kíváncsiskodott tovább Szelim. Érezte, ahogy egy gombóc nő a torkában. Ismét nemleges választ kapott.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás