Tüske

Gazoltam a kertben, belém szúrt egy tüske

Én pedig sziszegtem, hogy ó, te bitang rüfke

Bár nem tudom azt sem, hogy nő volt, avagy hím

A tény, hogy megbökött, itt van tanúságul, vérem csöppje, ím

Bár nem volt ő gaz, csak kiszáradt szegény

Mostmár olyan mindegy, lány volt, avagy legény

Elfáradt, elszáradt, akár kóró, s gaz

Mindnyájan így járunk, sajnos, így igaz

Virulunk, virágzunk, termékenyek vagyunk

Van néhány tavaszunk, őszünk, telünk, nyarunk

Aztán megfáradunk, kicsit megfonnyadunk

S, ha elfogy      a melegünk

Elfogy minden napunk

Nem

szúrunk

Nem

döfünk

Tüske

nélkül

halunk

„Zokogtam… Fogalmam sem volt mi történhetett… Ültem a párnáim között, takaróm összegyűrve hevert az ölembe húzva. Sírtam, sajgott a lelkem, mintha kiszakadt volna belőlem valami… Megremegtem, lassan kezdtem magamhoz térni. Éreztem, ahogy vér jut az újbegyeimbe, éreztem, ahogy kezd a szívverésem üteme lassulni, megnyugodni… épp, úgy ahogy nem is oly rég apáé, abban az elképzelhetetlen álomban… Felkeltem, megmostam az arcom. Szinte égetett a hideg víz, de tudtam, most erre  van szükségem. Felnéztem.

- Elég nyúzottnak tűnsz… - lépett oda a kockás inges sráchoz barátja, aki üveges szemmel bámulta a laptop képernyőjét.

- Hosszú éjszakám volt… - fogta a fejét.

- Akarsz róla beszélni? - kíváncsiskodott a másik.

- Ugyan, én sem hinném el, ha nem velem történt volna – terelt.

- Most már egyre jobban érdekel… - fordult felé.

- Istenem, mint valami pletykás csaj. Akinek nincs élete, a másikéval foglalkozik… - nézett fel a kávéscsésze mögül.

A fiatal srác megilletődve ült az asztalnál. Néha babrált a hajával, megigazította az inge gallérját, közben ujjaival kopogott a piros abroszon. Jobbra – balra nézegetett, majd a fejét újra az ajtó felé fordította.

„Nem jön, még mindig nincs itt. Már öt perce itt kellene lennie. Lehet, hogy nem jön el. Biztos…” – gondolta, aztán az ajándékba szánt rózsával kezdett el játszadozni. Azonban a virág nem adta magát könnyen magát, egyik tövise csúnyán egsebezte a srác karját, aki ennek következtében a földre dobta a növényt.

I.

- Nem - mondtam tétován, habár magam sem tudtam hirtelen, hogy tényleg képes voltam kimondani, vagy csak magamban motyogtam. –Nem –ismételtem meg kicsit hangosabban. Milyen furcsa egy szó. Csak három betű, mégis képes örökre megváltoztatni az ember életét. Három nyamvadt betű, ami akár jelenthetne egészen mást is, vagy ha más sorrendbe tesszük, nem jelent semmit. Kis dolog, mégis olyan horderejű, hogy képes embereket mélységesen felháborítani, másokat pedig teljesen kiborítani.