5.

Megpróbáltam közelebb araszolni a nyiláshoz, ami nem volt egyszerű, lévén kezemen és lábamon béklyók akadályoztak - nem elég a cella, még ez is? Biztosra akart menni April. Annyit sikerült kivennem a parányi nyiláson kerersztül, hogy nem egy nekem szánt titkos jelzésről volt szó, hanem valószínűleg egy reflektor fénye szűrődött be börtönömbe. Hallottam a motor zaját, majd ahogy leállították... valaki gépjárművel érkezett. A falhoz tapasztottam a fülem, hátha meghallok valamit, de egy ideig csak csend honolt, majd egy kis ajtó vagy csomagtartó csapkodás, míg végül megszólalt valaki.
- Ez melyik? - Rekedtes, érett női hang volt.
- A csaj - dörmögte egy férfi.
- Az is valami... a többiről nincs hír?
- Még nincs... de meglesznek, ne aggódj. A fiú hogy viselkedett?
- Megrúgott a kis köcsög... de kezelésbe vettem. Enni nem adtam neki, inni is csak azt az üveg vizet szürcsöli, amit három napja kapott.

Igen, meg a saját szarszagomban fulladozok, mert azt is baszol kivinni, te kurva - gondoltam magamban. Egyre valószínűbbnek tűnt, hogy jó nyomon jártam... ráadásul legalább ketten vannak ezek a rohadékok.

Válasz

4.

Lehet, hogy Zoli rám talált és eljött értem? Á, nem hiszem, mostohabátyámra sok jelzőt lehetne aggatni, de az "okos" lenne a legutolsó, ami az ember eszébe jut... nem az eszéért szeretik, de mégis, valahogy mindig vonzotta az embereket: cool arcokat és a jó nőket egyaránt.
Nehéz elfelejteni, ami azon a tavaszi szüneti éjszakán történt. Én csak Istivel lógtam szokásomhoz híven, aki a legjobb barátom. A kis erdő közelében sétálgattunk és szánnivaló, nyomorult életünkön sajnálkoztunk: egyikünk sem volt még nővel, sőt, még barátnőnk sem volt... azt se tudjuk, milyen csókolózni. Vodkát vedeltünk és egyre inkább kitört belőlünk az elkeseredés... Isti már épp elsírta volna magát, amikor a fákról lehullott gallyak reccsenésére lettünk figyelmesek. Kisvártatva kijött a fák közül Zoli egy csajt ölelgetve... ők is rendesen be voltak állva, úgy támolyogtak jobbra-balra. Zoli ránk nézett, majd kárörvendve felröhögött, mi pedig legszívesebben elhúztunk volna már a picsába, amikor Zoli előállt a baromságával: - Figyeljetek, megyünk, felgyújtjuk a szellemházat, van kedvetek velünk jönni?
A szellemházat csak mi, a környéken élő fiatalok neveztük így, egyébként az erdő közepén üresen álló régi vályogház volt, amiről rengeteg rémtörténet keringett a suliban, amiket valószínűleg egytől egyik a kölykök találtak ki. Velük mentünk, mert nem akartunk még ennél is szánalmasabbnak tűnni.
Most hogy van időm agyalni, egyre inkább úgy érzem ennek az egésznek köze lehet az elrablásomhoz. Azóta is gyötör a bűntudat. Mielőtt magunk mögött hagyva a lángoló épületet elrohantunk volna, a házból egyértelműen sikoly szerű hang szűrődött ki, amit Isti is hallott. Vissza akartunk menni, de Zoli lebeszélt róla minket, mondván "Az csak a tűz hangja, ne fossatok! A zsaruk mindjárt itt lesznek, húzzunk innen a picsába!"

Válasz

3.

A következő három napban teljesen magamra hagyott. Azt is megbántam, hogy megszülettem, nem hogy, amit ellene tettem. Eleinte leginkább fogvatartóm személyén őrlődtem: biztosan jól láttam-e, hogy nő az illető, végülis férfiak is viselnek hosszú hajat; de mégis ez a belső, motoszkáló érzésem ezt a sejtésemet igazolhatta. Nevet is adtam neki: April. Április elseje volt a napja, amelyen kiszakított a totálisan hétköznapi, unalmasan béna életemből. Velem aztán soha semmi különös nem történt a tizennégy évem alatt eltekintve a tavaszi szünetben történteket. Minden, de minden a faszfej mostohabátyám hibája! Neki kellene most itt rohadnia helyettem. Némelyest még izgalmasnak is tartottam, hogy elrabolt egy nő. Próbáltam azt képzelni, hogy széparcú, igéző szemű, kis boszorkány, de gyomrom korgása aztán folyton emlékeztetett a tényre: kaland helyett kelepcében tartanak. A következő napot üvöltözéssel töltöttem. Aztán könyörgéssel. Majd teljes feladásom közepette valami mégis megváltozott. A pici nyíláson beszivárgó fény vibrálni kezdett, mintha egy prizma hasítaná, a mögöttem lévő, tetőtől talpig penészgombától sarjadzó falon a szivárvány színeire válva. Valaki jelezni próbál?

Válasz

Köszi Gyula, szépen alakítottad tovább. Várok pár napot, hátha lesz egy harmadik résztvevő, ha nem akkor folytatom én

Válasz

Megpróbálkozok vele ha lehet

2

Óvatosan lép be a fickó, talpig feketében van, a kalpaja a fején. Hallom, ahogy halkan szuszog, miközben közelebb lép. Valami van a kezében... egy olló az! Mi a francot akar?! Már szinte érzem a lehelletét, annyira közel van. Talán ez a legjobb esélyem... Felém nyújtja az ollót, és... megragadja a hajamat. Annyira meglepődök ezen, hogy egy pillanatra elfelejtek ellenállni. De csak egy pillanatra. Lenyisszantja egy tincsemet, de még mielőtt mint aki jól végezte dolgát, hátrálhatna, sikerül jó erőteljesen megrúgnom az oldalán. A fickó elterül... fickó? Várjunk csak, azok ott hosszú, szőke tincsek - nem az enyémek, az tuti. Gyorsan visszahelyezi leesett kalapját, és kirohan börtönömből.
- Mi a faszt akarsz tőlem, te kurva? - üvöltök utána, de mindhiába.

Válasz