Fodrásznál

- Jó napot, Marikám! Örülök, hogy látom! – üdvözölt a fodrászom. – Hogy vagyunk? – kérdi, miközben már tessékel is a szék felé.

- Nehezen bírom ezt a kánikulát – sóhajtok, de a szavamba vág.

- A szokásos melír lesz? – nem várja meg a válaszom, a már előre kikevert festéket elkezdi felkenni a hajamra. – Ez a meleg valóban elviselhetetlen! Csak valami tóparton lehetne kibírni, de kinek van arra ideje?

- Mi múlt héten lementünk a Balatonra – jegyzem meg halkan, de mint aki meg sem hallja, folytatja.

- Ebben a mai világban csak az engedheti meg magának, hogy nyaralni járjon, aki nem becsületes munkával keresi a kenyerét! Én naphosszat itt állok ebben a fülledt lyukban, aztán mégse keresek annyit, hogy egy rendes kéglit vegyek belőle! Tele van a világ hitvány csalókkal. A múltkor az egyik vendégem mesélte, hogy elment a Plázába vásárolni, betette a táskáját az értékmegőrzőbe, erre mire visszajött, hát nem ellopták? Ki tesz ilyet, Marikám?

- Sajnos – kezdeném, de ő ismét nem hagy kibontakozni.

- Az én időmben nem volt ilyen! Igaz ennyi ketyere se volt, mint most. A gyerekek is a bili használata helyett inkább a mobiltelefont nyomkodják! Előbb tudnak a számítógépen írni, mint tollal papírra! Milyen egy világ ez?

Valóban, milyen egy világ ez - gondolom. Régen az ember elment a fodrászhoz, hogy kicsit kikapcsolódjon, beszélgessen egy jót. Ő is megöregedett és megkeseredett – állapítom meg. Csak úgy ömlik belőle a panasz.

Miután lemossa a festéket, vág a hajam végéből, közben kifejti véleményét az aktuális politikai helyzetről, megpróbálja a hajszárítót is túlharsogni. Szerencsére csak minden második szavát hallom.

- Én vacsorára már csak a tablettáimat eszem, az is drágább mintha egy ötfogásos estebédet fogyasztanék – nevet fel. Ennyi idősen már minden baja van az embernek! Magas a vérnyomásom, a cukrommal is baj van. A sok éves állástól fájnak a lábaim, a kezemben az ollótól ideggyulladás van. Sose öregedjünk meg, Marikám!

Elkészül a fizura, fizetek és indulok az ajtó felé.

- Örülök, hogy ilyen jól elbeszélgettünk! – kiált utánam.

- Én is – válaszolok mosolyogva. Egyébként, nem akartam melírt, csak a hajam akartam levágatni.