10. fejezet

Shane mindent előkészített Ray Brown fogadására. A lovak tiszták voltak és gyönyörűek. Különösen Csillag mutatott pompásan, akit kifejezetten tenyészménnek szánt. Pontosan délután 3-kor megállt a fekete BMW és egy öregedő úr szállt ki belőle. Nagykarimájú jellegzetes kalapot viselt, farmert és csizmát, felül egy barna bőrzakóval. A szemei tekintélyt, de ugyanakkor kedvességet sugároztak. Shane sietve felé indult és kezet ráztak.

- Mr Brown örülök, hogy megismerhetem.

- Jó napot Mr. Dawson – mérte végig a fiatal fiút Ray és nagyon tetszett neki, amit látott. Már az első pillantásra kitűnően meg tudta ítélni az embereket. Shane-nek erős keze volt, ami érdes volt ugyan a munkától. Szorgalmas, rendes fiú – állapította meg magában az öreg. – Nos, hol vannak azok a lovacskák? – kérdezte kedvesen és elállt a szava mikor megpillantotta a gyönyörű állatokat. A vérvonaluk kitűnő… ez kiderült a papírokból is és látszik, hogy a gazdájuk szeretettel képezte ki őket és tanítgatta. Shane Dawson lesz az a társ, aki mindig is hiányzott neki… mint a fia… egy pillanatra könnybe lábadt a szeme erre a gondoltra. Bárcsak visszaforgathatná az idő kerekét… bárcsak… bárcsak Ted visszajöhetne…

- Mi a véleménye? - kérdezte leplezetlen izgalommal Shane. Reménykedett. Hiszen egy üzlet egy ennyire elismert farmerral maga lenne a megtestesült álom… az apja büszke lenne rá… felvirágoztatta a birtokot és ez lehetne a korona a remekmű tetejére.

- Gyönyörű állatok… válaszolt Ray gondolataiból kizökkentve és Shane-nek is feltűnt a szemében rejlő mélységes bánat.

- Jól van uram? – kérdezte aggódva, amely ismét az öreg szívébe hatolt.

- Igen… mosolyodott el… csak annyira emlékeztet a fiamra… arra gondoltam ő is ilyen remek legény lehetne…

- Köszönöm… sóhajtotta Shane, és nem merte megkérdezni hol van ez a fiú és miért csak lehetne – nekem apám jutott eszembe… hm… ostobaság.

- Biztosan büszke lenne magára. Nagyon szép és rendezett ez a birtok. És mikor beindul a programunk, minden csak szebb és modernebb lesz itt. Őszinte leszek magával, Shane. Ugye nem baj, ha így szólítom? – kérdezte, mire Shane helyeslően bólintott, s az öreg folytatta – Szeretném, ha az ön farmján működne a tenyésztelepünk, és esetleg a potenciális vásárlóink eljöhetnének és itt, helyben megnézhetnék az állatokat. A lovai gyönyörűek, a papírjaik kiválóak, nem látom akadályát, hogy az üzlet beinduljon!

- Oh, Mr Brown… nem találom a szavakat!- felelte meghatva és majdnem kiugrott a szíve a helyéről. Az első gondolata Natasha volt… bárcsak itt lehetne és vele örülhetne… de sebaj, mihelyt megbeszélték a részleteket Ray-jel, ő rögtön megy és elújságolja a nagy hírt! Ezzel a vállalkozással már nem lehet akadálya annak, hogy fogadjanak egy elismert ügyvédet John ellen és megszerezhessék Lillyt…

- Na, fiam merre jár? – veregette vállon az öreg mosolyogva

- Jaj, elnézést kicsit elkalandoztam… menjünk be a házba és beszéljük meg a részleteket és esetleg valami frissítőt is inna.

- Az remek lenne… és itt lapul a szerződés a táskámban… veregette meg az aktatáskát mosolyogva, miközben vidáman csacsogva elindult Shane után.

Bementek a házba és Shane nekilátott kávét főzni, mialatt Ray kipakolta a szerződés az asztalra. Futólag körbepillantott mikor megakadt a szeme a festményen. A kandalló fölött állt egy titokzatos szépségű fák mögül kibámuló nőt ábrázolt. Nem bírta levenni a szemét a képről. Megbabonázta. Olyan, mintha ő festette volna… hihetetlen mennyi minden van itt, ami Teddyre emlékezteti… hajdan a fia képei gyakoroltak rá ilyen hatást. Csak állt ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába.

- Itt is a finom kávé – tette le Shane a tálcát az asztalra. Ekkor vette észre Ray-t, aki a kandalló előtt állt és a képet bámulta. – gyönyörű, igaz?

- Jaj, ne haragudjon, észre se vettem, hogy bejött… ki az alkotó? Még soha nem láttam ehhez foghatót… s abban reménykedett ez a fiú azt válaszolja Teddy Brown…

- A hölgy neve Natasha McDonald, a szomszédom és legjobb barátom… felelte büszkén. - A születésnapomra festette, a címe: Deidre.

- Ismerem a történetet – válaszolta és tekintetében csalódottság bujkált

- Másra számított? – kérdezte Shane mert pontosan ezt olvasta le a férfi arcáról

- Reménykedtem… tudja a fiam, Ted festett… nem is akárhogyan… és az ő alkotásai is hasonlóan kísértetiesek voltak. Ez a kép meg valósággal megbabonázott. Képtelen vagyok levenni róla a szemem.

- Én is így voltam vele… Tash hatalmas művész, pedig én nem értek hozzá… képzelje el, hogy évekig elrejtőzött és ecsethez sem nyúlt mindaddig, míg mi… úgy értem, – javította ki magát sietve. – míg rá nem vettem, hogy ekkora tehetséget vétek veszni hagyni.

- Tudja a feleségem Sarah műgyűjtő és a hobbija ifjú tehetségek felkutatása és támogatása. Ez az egyetlen, ami érdekli azóta a szörnyű nap óta, hogy elvesztettük Ted-et.

- Oh, sajnálom uram.

- Ilyen az élet…- mosolygott rá kényszeredetten és megveregette a fiatal fiú vállát. Jó ember már egészen biztos ebben. – Adja el nekem! Annyit fizetek, érte amennyit mond!

- Sajnálom Mr Brown, de nem tehetem… ez minden pénznél értékesebb számomra. De van másik kép Natashától, jöjjön utánam…

Bementek Shane egyik vendégszobájába és a falak tele voltak a nő képeivel: Shane lovaglás közben, aztán a hatalmas ágaskodó telivér, majd Lilly és Shane horgászat közben. Ray egyik ámulatból a másikba esett. Valami nagyot fedezett most fel! Sarah mennyire fog örülni! Talán újra közel kerülhetnek egymáshoz. Talán ez a nap fordulópont az eddig eltelt 5 hosszú szomorúsággal és fájdalommal teli év után. Shane valahogy magával ragadta. Ha kívánhatna, biztos azt kívánná, hogy hasonló fia legyen. Talán ők ketten barátok lesznek. Talán Isten nem véletlenül küldte ide… talán mindennek oka van..

- Nos, fiam, meg kell mondanom a barátnője igazi tehetség. A képei tele vannak élettel.

- Igen, olyanok, mint Natasha… nála fantasztikusabb nő nincs a világon!

- Szereti ugye? – kérdezte és a hangja olyan jóságosan csengett, hogy Shane úgy érezte, hogy megbízhat benne

- Jobban, mint az életemet, de férjnél van…- hajtotta le a fejét szomorúan- fogalma sem volt miért mondja el mindezt egy idegennek, de Ray Brown kisugárzása magával ragadta. Az apján kívül soha senkit nem érzett ilyen közel magához az azonos neműek közül.

- És a férje?

- Egy hatalmas tulok! – csúszott ki Shane száján… Semmibe veszi őt, nem foglalkozik vele, csak a munkájának él. Natasha mindent feláldozott érte, 18 évesen lemondott az összes álmáról, és abbahagyta a festészetet is. Miatta. De ő ezt képtelen viszonozni! Bocsásson meg Mr Brown hogy ezzel untatom, de kevés emberrel tudok erről őszintén beszélni… szinte senkivel. Ha kiderülne, mi van közöttünk, hatalmas botrány lenne. Evergreen egy kis hely, John tönkretenné Nat életét, elvenné Lilly-t és abban ő belehalna.

- Szóval ezzel fenyegette meg? Egy jó ügyvéd és mindent el lehet rendezni fiam…ha segítségre van szüksége rám bármiben számíthat!

- Köszönöm, Mr Brown.

- Kérem, szólítson Raynek, Shane. És komolyan mondtam. Az üzlettársaim a barátaim is. Odaadja az egyik képet, hogy megmutathassam a nejemnek?

- Vigye, amelyiket akarja… én lennék a legboldogabb, ha Natasha tehetségét elismernék…