Mikor hazaértem Andris már várt rám, nagyon dühös volt. Amint beléptem az ajtón kiabálni kezdett velem.

– Hol voltál?! Miért nem szóltál, hogy elmész, hogy mikor jössz haza?! Mégis mit képzelsz?! Tudod, hogy hány óra van?! – még sosem láttam őt ennyire kikelni magából, döbbenten álltam előtte.

– Jól van, jól van, még csak nyolc óra, itthon vagyok épen! Mi bajod van? Miért kiabálsz? – kérdeztem tőle olyan nyugodtan, amennyire tőlem csak telt ebben a percben.

– Ne haragudj, én csak… annyira aggódtam érted! – Andris odajött hozzám és megölelt.

Még soha életemben nem éreztem ilyen vacakul magam. Andris nagyon feszült volt, mint ahogy én is, és elég volt egy icipici késés és máris… majdnem veszekedtünk. Úgy gondoltam, hogy ez is biztos annak a lénynek köszönhető, hiszen a házunkba telepedett, és persze ránk.
Amint megnyugodtunk kicsit, elmeséltem Andrisnak, hogy mi történt. Sajnos ő nem úgy fogadta, ahogy én azt vártam tőle.

– Micsoda? Na és, fizettél ennek a nőnek? Biztos, hogy ő rajzolt le minket? – láthatóan ő is alig akarta elhinni, amit hall.

– Nem, nem fizettem neki. Azt mondta, hogy segíteni szeretne, ő volt az, aki lerajzolt minket, és mondott valamit a hajnalról, hogy akkor látszik a képen az üzenete. Mondtam, hogy beszkenneltük, és mit láttunk. Viszont, nem árulta el, hogyan készült a kép.

– Hát ez meglehetősen furcsa. Remélem, nem akarsz többet találkozni vele!

– Mi? De hát segíteni szeretne nekünk!

– Jobb lenne, ha nem mennél a közelébe. Ki tudja, mire képes, ha ilyen képet tud rajzolni, én nem bíznék benne annyira a helyedben – nem értettem őt, hiszen Theana volt az egyetlen esélyünk arra, hogy újra boldogok legyünk.

– Szerintem gondold át ezt még egyszer. Ő az, aki segíthet!

– Akkor sem szeretnék mindenféle boszikat látni a házamban!

– A te házadban?

– Akarom mondani… a mi házunkban, természetesen – mormolta a mondat végét az orra alatt.

– Mi lenne, ha elhívnám, megismernéd, hidd el, nagyon kedves!

– Nem értelek én téged, komolyan mondom. Nemrég még féltél attól a képtől, most meg egyszeriben csodálatos lett, mert egy boszorkány rajzolta, aki segíteni akar? Szerintem most is nagyon furcsa ez az egész kép ügy.

– Van itt valami, ami az egész házat uralja, sőt, még minket is maga alá gyűr! Nem érzed? Semmi sem sikerül, ráadásul állandóan beteg vagyok!

– Igen, jó lenne kezeltetni a depressziódat!

– Mi? Nem vagyok depressziós!

– Hát ez őrület!

S így veszekedtünk egész este. Nem tudtam őt meggyőzni arról, hogy el kell űznünk azt a lényt, akit Theana emlegetett, akit a képen láthatunk is hajnalban, illetve a számítógépben.
Haraggal feküdtünk le, még nem fordult elő velünk ilyen. Hiányzott a közelsége, szívesen kibékültem volna vele, de úgy gondoltam, hogy nekem van igazam, kérjen ő bocsánatot, miután belátta ezt. Nem kért bocsánatot, elaludt egy pillanat alatt, én viszont nem tudtam aludni. Egész éjjel forgolódtam, csak hajnali négy óra körül kezdtem megnyugodni egy kicsit. Kimentem a fürdőszobába, s akkor láttam meg őt a tükörben. Annyira megrémültem tőle, hogy hozzácsaptam a tükörhöz a hajkefét, ami ettől millió darabkára esett szét.

– Ne félj! – suttogta egy hang mögöttem, reszkettek a lábaim, lassan fordultam a hang forrása felé.

– Jézusom! – a lény ott lebegett velem szemben.

Ronda nagy fülei voltak és hatalmas hegyes fogai, hosszú, görbe orra, vicsorgott rám, s én ledermedtem a félelemtől.

– Mia! – ebben a pillanatban lépett be Andris, gondolom, meghallotta a csörömpölést. Előbb a tükörre nézett, majd észrevette a lényt, mellém állt.

– Tűnj el innen! – mondta a lénynek, de az nem távozott, minket figyelt.

Andris magához húzott, hozzá bújtam, borzasztóan féltem, de nem tudtam levenni a szemem arról az izéről.

– Tünés! – Andris még határozottabban kiáltott rá, de az csak tovább vicsorgott ránk.

– Ne féljetek! Nem akarlak bántani titeket! Theana csapdába csalt téged, Mia! Ne hallgass rá! A szerelmeteket akarja ellopni, tönkre akar tenni titeket! Vigyázzatok! – mondta szörnyű, rekedt de mégis suttogó hangon.

– Nem hiszek neked! Theana jó ember, ő nem ártana nekünk, te viszont… tűnj el az életünkből! Tudom, hogy te vagy minden rossz okozója! – Andris mellett felbátorodva kiabáltam neki, ettől kissé félrefordította a fejét, és közeledett felénk.

– Ne gyere közelebb! – Andris felé nyújtotta a kezét, s a lény nem közeledett tovább.

– Goreon vagyok. Azért vagyok veletek, hogy segítsek nektek. Ilyenkor, hajnalban van a legtöbb erőm, Theana ilyenkor nem tud ártani nektek, sem nekem. Nézzétek, a ház is nyugodt. A nap többi részében azonban már ő ural titeket! Főleg téged, Mia!

– Ezt nem hiszem el! Nekünk mindenki csak segíteni akar, mégis az életünk teljesen felborult! Csak a káosz van, semmi más… – mondta Andris, miközben magához szorított. Éreztem, hogy mennyire szeret.

A rajz jutott eszembe, kiszaladtam a fürdőszobából, nem törődve semmivel, kihúztam a fiókot, kivettem és már mentem is vissza hozzájuk.

– Ez? Mégis mit szólsz ehhez? – Goreon orra alá dugtam a képet, illetve dugtam volna, de ő láthatóan félt a képtől, hátrálni kezdett.

– Nézd csak meg jól azt a képet, Mia! – mondta rekedt hangján.

A képre néztem, s magunkat láttam, öregen, ráncosan, mint eddig is. Goreon is a képen volt, Andris vállán, borzasztó látvány volt.

– Ti vagytok a képen! Látod az igazságot? Együtt maradtok életetek végéig, ha rám hallgattok! Ha Theana tanácsait követed, meghal a szerelmetek!

Goreon ekkor eltűnt, én csak a képre tudtam nézni, lassan változott át azzá a szép képpé, ami tetszett, amin fiatalok voltunk.

– Te jó ég! – Andris a hátam mögé lépett és átölelt.

– Elment! – mondta halkan.

Átöleltem őt, sírtam, annyira sokkolt az, ami az előbb történt, hogy remegtem, de a sírástól és Andris ölelő karjaitól kezdtem megnyugodni.
Visszafeküdtünk az ágyba, és sokáig beszélgettünk Theanáról és Goreonról. Nem tudtuk, mibe keveredtünk bele. Nekem Theana volt szimpatikusabb, Andris viszont Goreonnak hitt volna inkább, szerinte a kép maga már gyanús, szörnyű ember lehet az, aki ilyet készít.
Nem vitatkoztunk többé, egymás karjaiban aludtunk el, bár a nézeteink különböztek, megbeszéltük, hogy visszatérünk még rá, alaposan átgondoljuk, hogy kinek higgyünk.
Nem akartam már mást, csak végre nyugodt életet élni, Theana és Goreon nélkül, csak Andrissal, úgy, ahogy terveztük. Szép gondolatok, jó érzések árasztottak el most mellette, könnyen el tudtam aludni.