E történetben azzal kísérleteztem, hogy tükrözni tudjam egy egyszerű munkásember hétköznapját. Aki már ismer, biztos tudja, de aki nem, annak elmondom, a történet szándékosan primitív. 

Dugulás

Apám szerint az egyetem buzeráns seggfejeknek való.

Azt mondta, oda csak olyan nagyokosok járnak, akik nem tudják elvállalni az igazi férfimunkát. Felrakni egy polcot a falra, kicserélni a kocsi kerekét meg minden. A felsőoktatás csak elfuserált alakokat szül, tudod, ügyvédeket meg orvosokat. Egy jó munkásember nem marad sehol. Aztán ezek a kulákok majd mind őt fogják hívni és teletömik a zsebét a pénzzel piti kis melók miatt, mert ők nem értenek hozzá, hogy kell leszedni a gázórát.

            Fura egy logika, és az igazság is az, hogy én szívesebben lettem volna ilyen „buzeráns seggfej.” De a fater túl smucig volt kifizetni a tandíjat, érted, azt mondja, hogy nem adnak a városban annyi melót neki, amiből ki tudná perkálni az összeget. Pedig egy igazán nagy városban lakunk. Ha nem töltene ennyi időt kocsmában a tapló haverjaival, akiktől ezeket a béna szövegeket és elméletek a lopja az életről, akkor simán megkeresné azt a pénzt. Így sajnos nekem is a nyomdokaiba kellett lépnem. Mást sem tanított kiskoromban, csak azt, hogyan kell megjavítani dolgokat. Nem is rossz, de engem más vonzott, „buzeráns seggfej” akartam lenni. Ehelyett arra kényszerültem, hogy valami béna ezermesterként apám mellett dolgozzak. Persze ráuntam a tahóságaira, és most egyedül űzöm az ipart. Előbb utóbb jó lenne valami céget alapítani, én lennék a főnök, kiosztanám mindenkinek a munkát, hogy apámnak még véletlenül se jusson meló.

            Ma kaptam az első hívást, tudod, az első önálló munka. Kicsit izgulok, bár csak egy eldugult lefolyót kell kitisztítani. Mielőtt belevágok, még találkozok Rókával a kocsmában. Azért hívják, így mert egy sunyi alattomos fráter. De mégis a legjobb haverom, azóta ismerjük egymást, hogy Isten megteremtette a világot.

-Komolyan beszélsz, öregem? –kérdezi. –Ekkora mázlija senkinek nincs a világon. –épp most meséltem, el neki. Hogy ezt a melót attól a csajtól kaptam, akit már olyan régóta kiszemeltünk magunknak, és oly annyi erotikus álmon főszereplője volt már. Róka meghívott egy sörre és folyton arról beszélt, hogy direkt hívott engem a csaj. Szerinte ismer látásból és odáig van értem, mert akárhányszor elmegyünk mellette, ő le sem veszi rólam a szemét. Lehet benne valami. Azt mondja, ez a legjobb alkalom, hogy beakasszam neki a kampót. Felcsigázott a gyerek, szó nélkül ott is hagytam a kocsmában.

A csajszi ajtaján kopogtattam. Kis rózsaszín felsőben nyitott ajtót, nem viselt melltartót. Nem volt nagy melle, sőt egészen kicsik, de mentségükre szóljon, hogy szép formásak voltak. A kis mellbimbói kidudorodtak, erősen koncentráltam, hogy nem mozduljon meg semmi a gatyámban, de nem sikerült. No, sebaj, ez csak félig merev állapot, a szerszámos ládámmal pont el tudtam takarni. Bevezetett a lakásba, szürke bő melegítő gatyát viselt. De meg így is nagyon jó hátsója volt. Az átkozott a nadrágomban meg nem akart lankadni, sőt. Gyorsan bekéredzkedtem a budira, hogy lecsillapodjak. Az ülőke fel volt hajtva, bíztam benne, hogy ne azt jelentse, hogy van valami barátja. Kamuból lehúztam a budit és visszatértem a munkához. Engedtem egy kis vizet a csapba, hogy megnézzem, milyen lassan folyik le a víz és egyúttal a kezemet is megmostam. Hogy ne higgye azt, hogy valami mosdatlan fószer vagyok. Kicsavaroztam a mosdólefolyó rácsot, vagy minek hívják azt kis izét, tudod, nem értek a szakszavakhoz csak megcsinálom, amit kell.

-Mióta ilyen? –szánalmas módon próbáltam beszélgetni vele.

-Ööö… -nyögte. -Kb. két hete folyik le ilyen lassan.

-A barátod nem ért hozzá?

-Nincs barátom. Már… nagyon régóta.

-Ja, ismerős a helyzet. Szép lakás, egyedül laksz?

-Igen, köszi! Tudod, két éve költöztem be, teljesen új volt, akkor adták át. Imádok itt lakni. Azóta te vagy az első pasi, aki betette ide a lábát… –fenébe, nem akartam dumáltatni, csak a lényeget megtudni, de most egy óráig löki majd a felesleges dumát. De nem érdekel, nagyon szép csaj, üde arca van, pont olyan, mint egy alma, a tű egyenes barna haja pedig a háta közepéig ér. A legdögösebb mufla, akit valaha láttam. Nem látszódott mi a probléma, innen fentről, így alulról láttam neki. Bárcsak a csajról mondhatnám el ugyan ezt. Szétszereltem a szagelzárót, iszonyú bűz áradt belőle. Nem is értem mi másra számítottam, hisz ez a szerepe.

-Kérsz egy kávét? –kérdezte, miközben itt guggolt mellettem, csak is a mellét bámultam, gyönyörű mellek voltak. Nem szeretek más helyen, főleg nem munka közben bármit is elfogadni, de most jól esne egy kávé. Apám mindig azt mondta: „Fiam, sose fogadj el munka közben italt, nem tudhatod, hogy mikor van dolgod szervkereskedővel, aztán majd, ha egyszer egy kád jégben ébredsz egy heggel az oldaladon, akkor majd baszhatod. Mégis mit kezdjek egy gyerekkel, akinek csak egy veséje van?” A csavarhúzómmal szürkés trutyit kotortam ki a szagelzáróból és egy kis vödörbe tettem. Ondó és hajszál keveréke poshadt vízben. Gyakran ez a probléma, elég kínos dolog. Látod, még az is pénzbe kerül, ha recskázni kell. Vagy a lefolyó dugul el, vagy a százas csomag zsebkendőket kell venni. Volt egy haverom, aki úgy oldotta meg a gondot, hogy kiment a kert végébe és ott recskázott minden egyes alkalommal. Jó hely volt, nem látott oda senki. Egyszer megkérdeztem milyen érzés volt, azt felelte, hogy pont olyan, mintha Gaia-val kefélnél. De nem is ez a lényeg, volt egy gólyafészek a közelben az egyik villanypózna tetején. Aztán egyszer csak egy kamerát szereltek oda, ami élőben közvetítet a neten. Nem mintha bárki is figyelné azt az átkozott gólyát. Mindegy, a kamera viszont pont rálátott szegény ördög kertjére. Akkora pechje volt, hogy valaki pont rajta kapta, hogy keféli a föld lelkét, érted. Aztán egy idő után híre ment, hogy ő élőben recskázik, mindenki őt figyelte a neten. Az összes ismerőse rajta röhögött, szegény csávó nagyon maga alatt volt, aztán egyszer csak összepakolta pár holmiját, és senki sem látta őt többé. Szóval, én mondom, megéri a lefolyóba verni... Várjunk csak! Hogy került ebbe a lefolyóba… És ekkor bevillant! Két éve egyedül a lakásban! Egy új lakásban! Felhajtott budi ülőke! Bő gatya! Első pasi vagyok a lakásban! Ráadásul a budiban sem volt tampon vagy valami. De hát olyan szép arca van, honnan tudtam volna?

Amilyen gyorsan csak lehet, összeszereltem a szagelzárót. Felkaptam a cókmókomat és rohantam. Utánam kiáltott a kávé miatt. Azt mondtam, rohannom kell. Odalent az utcán, földhöz vágtam a szerszámos dobozt és rugdosni kezdtem, miközben hangosan ordibáltam, mint egy félőrült.