A férfi fázósan húzza össze magán a bőrdzsekijét. A június végi meleg éjszakából repült át 12 óra alatt a februári hideg fagyba. Bár fagy nincs, hiszen szokatlan időjárás uralkodik az országban, a hőmérő higanyszála alig süllyed nulla fok alá, ő mégis fázik. Nyugtalanság keríti hatalmában az idegen terepen. Olyan számára minden, mintha nem is térben, hanem időben utazna. A keresett utca nincs lebetonozva, a közvilágítás gyér, alig lát valamit. Keresi a házszámot, de ebben a sötétben esélye nincs. Most mégis, szerencséje van, egy autó közeledik.

- Mi ez, roncsderbi? – bámulja a Wartburg karosszériáját, de az autó fényével elégedett, annak segítségével épp meglátja a házszámot. – Végre egy kis szerencse, jó helyen vagyok! – állapítja meg és átugrik a kerítésen. – Mintha Csengétől tanultam volna! – gondolja, ahogy a tolvajkulccsal kinyitja a bejárati ajtót. Belép a házba, egy pillanatra megdermed, mert az egyik szobából fény árad ki. Halványan, de mégis csak fény.

- Nem szoktak ilyenkor itthon lenni! – gondolja, hisz tudja, ő Katewille legjobb nyomozója. Óvatosan a szoba felé lép. Az ajtó nyitva, így látja, hogy egy akvárium halvány fénye világít a halaknak és így már neki is. Könnyen megtalálja a dolgozó szobát, de a laptopot hiába kutatja.

- Feleslegesen jöttem el eddig! – sóhajt Chris és leül az asztal melletti székbe. Az legalább kényelmes. Az asztalon furcsa szerkezetet, valamiféle ősrégi monitort vél felfedezni a sötétben. Gyanakodni kezd.

- Visszatértem a középkorba? – kérdezi magától, és zseblámpát gyújt. Az íróasztal mellett megtalálja az ezer éves számítógépet is. -  Ezen írja életem történetét ez a nő? Te szent ég, remélem, nem krepál be, mielőtt befejezi! Ezért marad amatőr író, ilyen elavult technikával dolgozni! – szitkozódik, miközben türelmetlenül várja, amíg betölti a gép a programot. Gyorsan listázná a fájlokat, persze a gép nem siet. És végre megtalálja: Hermes kisdiákja.

- Na nézzük azt a szeretőt! – sóhajt, végignézi a szövegszerkesztő menüpontjait. Ismeretlen számára ez a régi program, de végül is megtalálja a kereső gombot, beírja az „Elvira” nevet.

- Cseréljük, mondjuk Bellára! Á nem, azt elcsépelte az a vámpíros sztori! Barbara? Az tetszik, de az meg használatban van, a múltkor mesélt a csajról Shane! Ágnes, az épp úgy nem amerikai név! Brenda! –a férfi elneveti magát – Brendával már volt dolgom, micsoda didkói voltak! Persze erről Kate nem tud, mert ő csak most kapcsolódott be az életembe. - újra felnevet. - Bekapcsolódott és hogy felkavart mindent! Minek kellett nekem abba a Csengébe beleszeretnem! Kis ártatlan nyafság! Bezzeg a lady, na az már dögös csaj! - Chris felsóhajt. - Na, nézzük, hogy nevezzük el az aktuális szeretőmet. Mert ez az Elvira név! Hát ez még Kate Pilloyhoz sem méltó! – a férfi kutat az agyában, mert a cél megvolt: átírni a félkész könyvben a nevet, de hogy mire, azt okos férfiagya előre nem tervezte el. - Emily! Ez jó! – bólintott a sötétben és gratulált magának. Mától kezdve Emily lesz a szeretőm, az a kedves nő, akivel ki tudja már mióta élek együtt, de amióta Csenge bekavart…Csenge, ezt a nevet is átírom, ha már itt vagyok! - gondolja, de hirtelen valami felrémlik neki. – Mintha megfenyegették volna Kate Pilloyt valami puskával, ha kicseréli a nevet! Azta! De jó, hogy eszembe jutott, ki fejezné be a történetemet, ha lelőné valamelyik kedves amatőr társa! Jó, marad a Csenge! Egyébként is! Annyi ütödött név van ebben az egész sztoriban! Mala Strana, Theodor Pozór, Csenge, Elvira, Hacker, na azt hagyjuk, az is milyen név már! Jó, akkor ezt elmentem és megyek haza Katewille-be, végre!

Chris rákattint a mentés gombra, majd leállítja az ősrégi gépet.

- Ó, a saját nevemet elfelejtettem átírni! - jut eszébe. - Pedig képtelen vagyok megjegyezni a családnevemet! Na, hagyjuk, el nem indítom újra ezt a vacakot!

Chris mindent visszaigazít a szobában, úgy ahogy volt. Profi rendőrként jó megfigyelőképessége van, nem okoz neki gondot ez a feladat. Elhagyja a lakást, nyoma sincs a betörésnek. A sötét utcán senki nem jár. Visszanéz még egy pillanatra, mégis csak az élete írójának házában volt. Az udvarra ekkor érkezik meg egy fekete sas nő. Ő sem használja a kaput, egyenesen a bejárati ajtó előtt landol. A nő egy pillanatra hátranéz, sárga szemeit az utcán álló férfire mereszti. Chris erejében meghűl a vér.

- Ez ő! Felismert! – gondolja, de nem történik semmi. A sas nő elfordul, belép a lakásba.

- Te jó ég, ha tudná az a Krisztián milyen igaza volt! Még jó, hogy időben kijöttem a házból!

A férfi megkönnyebbülten hagyja el Bocskaikert utcáit és ahogy csak tud, rohan haza kitartó kedvese, Emily karjaiba.