Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A férfi fázósan húzza össze magán a bőrdzsekijét. A június végi meleg éjszakából repült át 12 óra alatt a februári hideg fagyba. Bár fagy nincs, hiszen szokatlan időjárás uralkodik az országban, a hőmérő higanyszála alig süllyed nulla fok alá, ő mégis fázik. Nyugtalanság keríti hatalmában az idegen terepen. Olyan számára minden, mintha nem is térben, hanem időben utazna. A keresett utca nincs lebetonozva, a közvilágítás gyér, alig lát valamit
De most mégis, mintha akarta volna, felnézett a férfira, szeme furcsán lángolt.
- Laksz valahol? - kérdezte.
- Nem is messze! - bólintott a férfi, és nem húzta tovább az időt, sejtette, hogy Csenge úgysem beszél magáról, amíg nem dolgozhat. Csakhogy nem dolgozhatott. Mala Strana a közelben álló lakásába vezette, egészen a hátsó kisszobába, melyet vendégek számára tartott fent.
- Aludj itt! - mondta és egy adag ágyneműt szervírozott a szekrényből.
|
|
A pincér a lány elé tette a beígért kávét.
- Köszönöm! – szólalt meg a lány és mosolyt küldött a pincér, talán azért, mert a férfi nem bámulta őt úgy, mint a másik. Mala Strana végre fellélegzett. Nem nőimitátor, nem prosti, rendes lány, tiszta és feltűnően szép. Hangja kedves, nőies, fiatalos.
- Megkérdezhetem, mit csinál itt ilyen késő éjszaka? - szólalt meg végül Mala Strana.
- Megiszom az öntől kapott kávémat! - válaszolt a lány és megtette, egy hajtásra.
11 éve | Kate Pilloy | 12 hozzászólás
Sziasztok! Hoztam nektek néhány sort az írásomból, olvassátok szeretettel, kritizáljátok kímélettel.
A férfi szépet álmodott. Száját megnyalva hortyogott nagy franciaágyában, hanyagul magára terített takarója lecsúszott a hasáig. Nagy hája kibuggyant, óriási mellkasa fel-le emelkedett, tüdeje prüszkölte - szívta a levegőt, hangosan, akár a gőzgép. Mala Strana unottan nézte az álmodót. Sokszor látott már alvó áldozatot, nem tartott attól, hogy esetleg felébrednek, megzavarják a munkájában.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás