De most mégis, mintha akarta volna, felnézett a férfira, szeme furcsán lángolt.

- Laksz valahol? - kérdezte.

  - Nem is messze! - bólintott a férfi, és nem húzta tovább az időt, sejtette, hogy Csenge úgysem beszél magáról, amíg nem dolgozhat. Csakhogy nem dolgozhatott. Mala Strana a közelben álló lakásába vezette, egészen a hátsó kisszobába, melyet vendégek számára tartott fent.

  - Aludj itt! - mondta és egy adag ágyneműt szervírozott a szekrényből.

- Mit csináljak? - kérdezett vissza Csenge láthatóan zavarba esve. Ez volt az első alkalom az est folyamán, hogy igazán nem tudott kiigazodni a férfin. Mala Strana elmosolyodott, megismételte önmagát, majd magára hagyta Csengét. Még hallotta az utána küldött véleményt, majd a lány lépéseit.

- Figyelj, ha meggondoltad magad, mondd és elmegyek! - szólt utána Csenge.

  - Azt akarom, hogy itt aludj, reggel pedig majd beszélgetünk! - nyugtatta meg a férfi és megpróbálta kitessékelni a lányt a saját szobájából. De az az ágyára ülve rábámult.

- Beszélgetünk holnap, de még előttünk az éjszaka! - hajtogatta a magáét Csenge. Mala Strana szembe vele állt meg, a falnak dőlve bámulta a lányt. Most, a fényben láthatta, hogy legfeljebb tizenhat éves, de felnőttesen szép, formás lánnyal van dolga. Valóban nem utcalánynak látszott, rendezett, jó ízlésű kinézete megtévesztő volt, éppúgy mint vastag, erős lába.

- Mi akarsz lenni, ha nagy leszel? – kérdezte tőle.

- Nagy vagyok! - válaszolt a lány és kigombolta kardigánját. Folytatta volna a vetkőzést, ha Mala Strana meg nem állítja a szemével, és nem folytatja a kérdezősködést.

   - Csak voltak ambícióid gyermekkorodban!

  - Topmodell szerettem volna lenni, de kövér vagyok hozzá! - válaszolt a lány, láthatóan belenyugodva, hogy a férfi felteszi a kérdéseit, bármit is csinál.

- Kövér vagy? - kérdezett vissza Mala Strana és elnevette magát. - Egy csontvázhoz képest biztos, de egy szitakötő szégyenkezne karcsúságod láttán!

- 160 centivel nem lehetek modell, se ezekkel a lábakkal! - emelte fel egyik lábát a lány, megmutatva milyen robosztus.

  - Egyetértek! - bólintott Mala Strana. - Bár úgy tudom, a nőknek is van több lehetőségük a topmodell és a prostitúción kívül!

- Lehet, én eddig jutottam! - sóhajtott Csenge. - Van még kérdésed?

- Százezer! - biztosította Mala Strana. - De holnapig elbírok velük. Talán ideje lenne aludni. - ajánlotta ismét és felsegítette a lányt. Csenge azonban nem így gondolta, a férfihoz ért, keze tudta, hogy merre kell járnia ahhoz, hogy az ne tudjon ellenállni. De nem ismerte Mala Stranát, ő pedig biztosan tudta, hogy ma este nem fog ezzel a lánnyal szeretkezni, sőt azt is tudta már, hogy mit kezd vele. De ezt még nem kötötte az orrára, engedte, hogy Csenge játsszon vele, miközben átkísérte a kisszobába.

  - Itt maradsz és alszol! – közölte, leültetve az ágyra a lányt. Mikor rácsukta az ajtót Csenge még mindig ült az ágyon és bámult rá.

 Később hallotta, hogy Csenge birtokba veszi a fürdőszobát, majd bebújik az ágyba. Nem is vagyok olyan öreg! - gondolta némiképp megnyugodva, bár bárhogy próbálta, nem tudta elfelejteni, hogy mennyire becsapta a lány, hány hibát ejtett az elmúlt akciók során, hogy mennyire fárasztja már az unalmas és egyforma munka. Utódra van szükségem! – döntött nemrég és elmosolyodott, hisz épp ma találta meg az utódját, váratlanul került elé és a kiszemelt odaát feküdt a szomszéd kisszobában. Remélte, hogy már alszik is, nem sejtvén mire akarja felhasználni Mala Strana.

Majdnem elaludt, mikor az idegei megpendülve jelezték, hogy valami történik a házban. Egy pillanat múlva már a hangok irányából fel is mérte, hogy a lány szobájából jönnek a különös hangok. Aztán csend, majd ismét.

- Nem alszik! - állapította meg félhangosan a férfi. Felkelt, közben fél szemmel nyugtázta, hogy negyed négyet mutat a kvarclámpa piros kijelzője.

- Mit csinálsz? - kérdezte belépve a kisszobába. Csenge az ágyon ült, kezében a kispárnája, szeme a falat pásztázta. Csak ennyit szólt:

  - Szúnyog!

- Mi van? - kérdezte Mala Strana idegesen. Csenge kezét a szájára téve jelezte, hogy maradjon csendben. Együtt hallgatóztak, Mala Strana szerint már-már nevetségesen. Csenge végül felpattant, eldobta a kispárnáját.

  - Megvan! - mondta Mala Strana és kifele indult.

- Elszökött a csúfsága! – mondott ellent határozottan Csenge és újra hallgatózni kezdett.

  - Hidd el, leütötted! – nyugtatta a férfi.

- Hallottam, hogy elszökött. Most is zümmög, nem hallod? - kérdezte és megmutatta a repülő szörnyeteget. Mala Strana nézte, ahogy vadászik a lány egy vékony pólóba, amit feltehetőleg tőle kölcsönzött a szekrényéből. Elöntötte az a bizonyos vágy, de visszafogottan mosolyogni próbált.

- Nagyon zavar szegény pára?

  - A fülem körül zümmög, aztán persze ki is szívja a véremet! - ecsetelte a problémát Csenge épp oly komolyan, mint eddig mindent, amiről beszélt, legyen az csillagmese, végakarat, szülőcsoportosítás. Közben eltűnt a szúnyog, Csenge viszont kitartóan hallgatózott.

  - Lehet, hogy szeppukut hajtott végre, megijedve a kispárnádtól! - vélte Mala Strana. Csenge nem vette a lapot, figyelt, majd komolyan megszólalt.

- Idioszinkráziám van! - vallotta be. Nem sokat segített, Mala Strana szavát sem értette. - Irtózok a bogaraktól, szálló, mászó állatoktól!

  - Sas szóba jöhet? - kérdezte Mala Strana.

- Ez egy szúnyog, és rám vadászik! - rótta meg komolyan Csenge, miközben tehetetlenül csapkodott, remélve talán, hogy így felriasztja leendő gyilkosát. - Tele van a szobád pókhálóval! - közölte csak úgy mellékesen.

   - Nincs takarítónőm! - védekezett a háziúr.

  - Ez látszik! - bólintott Csenge és utálkozva leseperte magáról a nem létező pókhálókat. De iszonya valódi volt, remegett, karja libabőrös lett. Visszaült az ágyra, hallgatózott, majd úgy látszott, feladta, másra kezdett vadászni, jobb híján, Mala Stranára.

  - Meggondoltad magad?

  - Aludnék, ha hagynál! - vallotta be a férfi és vigyorogva a lányra oltotta a villanyt. Csenge a sötét szobában maradt, hallgatózott. Sem a szúnyogot, sem a férfit nem hallotta közeledni. Eldőlt a nagy ágyban, becsukta a szemét, de persze nem történt semmi, mint olyankor mindig, ha nem hulla fáradt. Ha az, egy pillanat alatt elalszik, ha nem, forgolódik még egy órát. És most még külön a fennmaradását segítő gondolatok is zaklatták. Homoszexuális vagy őrült? - gondolkozott. Kérdés sem volt, nem normális, hisz a másik szobában alszik, miközben felszedte, 200 dolcsit fizetett neki, végignézte vele a csillagokat és kikérdezte a nyavalyáiról. Csenge tudta, hogy nem a kora a baj, a fickónak más gondja van. De mi? Ez a kérdés nem igazán hagyta nyugodni, újra felült, gondolkozni kezdett.

Mit tehetne?  - kérdezte - jobb híján magától. De kérdezte társnőjétől is, maga elé képzelve Rica alakját. A festett hajú, szőke csaj, a vérbeli prosti, bórpirosra kirúzsozott ajkakkal, zöldes-fekete sminkje mögül rávigyorgott.

- Mit cidrizel babám, menj át hozzá, teperd le, elvégre ezért lógsz ott! - adta a tanácsot a társnő. Hát persze, Rica ezt tenné, de hát a férfi kifejezetten azt mondta, hogy aludni akar. Fekete keretes, szigorú arc villant Csenge gondolatai közé.

- Megmondtam kislányom, hogy van más lehetőség is! – szólt rá a nővér a múltból, az árvaházból. Csenge utálta ezt a szigorú, ronda nőt, de ugyanakkor tisztelte is amiatt, hogy kitartott mellette, nem adta át másik "anyának", sőt végig remélte, hogy embert farag abból a kis nyeszledékből, ami Csenge volt annak idején. Ezerszer elmondta, hogy van más út is, mint az utca: tanulhat, dolgozhat, amit akar.

- Menj takarítónőnek, az is tisztességesebb, mint az utcán állni! – tanácsolta egykor a szigorú fekete keret, csak azt nem mondta, hogyan. Pedig Csenge nagyon akart dolgozni, akár még takarítónőként is. Igaz hogy megszökött az árvaházból, de utána azonnal munkát keresett. Kisminkelte magát, felvette a legkomolyabb felnőtt jelmezét és így végigjárta az ügynökségeket, a munkalehetőségeket, amiket csak szóba jöhettek. Az állásinterjúk azonban már a kérdések elején elakadtak és ezzel megakasztották őt is terveiben.

   - Neve? – szólt az egyszerűnek tűnő kérdés.

  - Csenge Csenge! - válaszolt mindig a lány és tudta, hogy jön a kérdés:

- Milyen név ez? - A válaszban persze benne foglaltatott, hogy árva, és mint ilyen, már ki is lett zárva minden munka elől. Hisz egy árva, akinek tisztességes neve sincs, nem lehet még wc - takarító sem, hát még más. Csenge fantáziadúsan más nevet mondott be egy idő után, sőt, címet is kitalált magának, mert a "híd alatt a csövesekkel" nem hangzott biztatóan. A felvételiztető azonban mindig kitolt vele:

- Biztosítási száma? Nincs kártyája? – csodálkoztak rá sorra, aztán ájultságukból felocsúdva kirepítették a lányt még a leendő munkahelynek az épületéből is. Így Csenge hiába próbált, nem tudott szót fogadni egykori apácájának, maradt az utcán, ahol általában sem a nevét, sem a címét, a biztosítási kártyáját meg soha nem is kérdezték. De most itt volt ez a kimondhatatlan nevű alak, kérdezgeti, csillagokat bámul vele, aztán aludni küldi.

  - Menj be hozzá, teperd le, cicus! - szólalt meg ismét Rica Csenge fejében. A lány szót fogadott, felállt, elment az ajtóig. De odabentről semmi hang nem szűrődőt ki, csak a halk szuszogás jelezte, Mala Strana elaludt.

- Alszik! - közölte magával és egyben Rica tülekedő szavaival is Csenge. Visszakuporodott az ágyára, maga elé húzta a Micimackót.

  - Képzeljétek, ha álmodom, mindig alszom! - jutottak eszébe Füles szavai. Szeretnék én is álmodni! - gondolta Csenge, de kihullt a könyvből a pénz, ez újra felébresztette.

- Reggel ledolgozom, ha kell, megerőszakolom! - döntött, már-már megnyugodott. Aztán megint előtört a félsz. És ha valamire vár? Mondjuk a barátaira, akikkel együtt akar engem? - kérdezte magától. Hát persze, ezért akarja, hogy aludjak! Így reggel friss leszek, készen állok nekik! - bólogatott magában Csenge, elfogadva az ijesztő gondolatot. Aztán megrázta a fejét, hátha eltűnik mégis a gondolat. Leszórta a pénzt maga mellé az ágyról a földre, hogy ne lássa, aztán felszedte és a komódra tette.

- Reggel felkelek és eltűnök! - döntött végül és kispárnához bújva magához húzta Micimackót.

  - Remélem, ha alszom, én is álmodok! - súgta Fülesnek és végre lecsukva a szemét, érezte, hogy most el is fog tudni aludni.

 Mala Strana az óra kijelzőjére pillantott:

  - Fél öt! Istenem, de sokáig gondolkozott!