Amatőrök vagyunk 10.

A sárkányok elleni, döntetlenre végződő csata után, Tibor elhatározta magát, hogy szembe néz végül Balla Sándorral. Arra törekedett hogy egyedül mehessen, még csak véletlen se kövesse őt valaki. Tombolt benne a düh.
Elveszítette Williamet és Esztert, Lászlónak pedig egyszerűen nyoma veszett. A maréknyi fehér köpenyes osztag és a segítségül érkezzett Emdárok, összeszedték a holt testeket. Ekkorra Tibor már útnak indult az Üveghegyre.
Útközben váratlanul felbukkant mögötte Julia és Norbert.
 - Forduljatok vissza! Megmondtam érthetően, hogy ez az én dolgom!
Még mielőtt bármit is szólhatott volna a testvérpár - vagy éppenséggel Tibor - Julia akaratosan odalépett elé - s megcsókolta. Oly szenvedélyesen történt, mintha egy Oscar díjra váró, romantikus film forgatásán lettek volna.
 A csók közben, Norbert unott arcot vágva elfordult, majd mobiltelefonján fel lépett az Amatőr Írók Klubja weboldalára. Ugyanis roppant kiváncsi volt, vajon Igó N. Krisztián, töltött-e fel új Amatőrök Vagyunk részt. Ám amikor megtudta hogy a várva várt olvasni való még nincs fent, nem volt más választása, mint végigvárni a cuppantgatós jelenetet.
 - Mostmár az enyém vagy! - jelentette ki szerényen Julia. - Nem engedem hogy bajod essen!
Tibor szinte reszketett az izgalomtól, hiszen még önmaga sem értette, miként hozhatott ki belőle ilyen különösen kellemes érzést, egy egyszerű csók. Nem pusztán jókedve lett tőle, hanem úgy érezte, akár a legközelebb álló fát, képes lenne egy csapással kiütni a helyéről.
 - Rendben, velem jöhetsz - bólintott mosolyogva, Tibor.
Majd kézen fogva, egymás mellett folytatták az útjukat. Norbert, - aki olyan képet vágott mintha elmaradna a karácsony - magányosan álldogált ott egyhelyben s hiába is várta, hogy valamelyikőjük, hátra nézzen rá.
 - Hello!! - kiáltott utánuk. - Na és a kis sógorral mi lesz? Az eszem megáll! Megmentem a segged és ennyi? Azt azért ne feledd, hogy a nővéremmel smaciztál! Még ilyet kérem! Na jó, szerencsétek hogy az uccsó epizód, ezek után aláírom a szerződésem az " Add a Kezed " -el! Az már úgy is komolyabb írás lesz Krisztiántól!
Hamarosan elértek az Üveghegyre. A levegő szinte jéghideg volt. A hegy bejáratát egyáltalán nem lehetett látni, ugyanis hatalmas szürke felhő takarta el az egész teret.
 - Eljött a várva várt pillanat! - hallatszott a gonosz női hang, a szürkeség mögül.
Tudták jól hogy kié volt. Ugyan kié másé ha nem Kate Pilloyé? A fekete hajú hölgy, akár a mérges kígyó, oly alattomosan osont ki a három harcos elé. Arcán ezúttal a tőle megszokott gúnyos mosoly helyett,  a kőkemény bosszú jelképe látszott.
 - Tudom hogy Sándor irányít téged! - felelte Tibor. - Hiába is próbálod tagadni, mindent tudok rólad!
 - Nem tudsz te semmit! - sziszegte Kate. - Azt hiszed olyan szerencsés vagy, hogy itt minden te rólad szól? Vedd tudomásul hogy régen elbuktál volna, ha azok a nyamvadt barátaid, nem állnak melletted!
Norbert ekkor erősen rá markolt az ezüst markolatú kardjára, de Tibor intett neki.
 - Azok a nyakmvadt barátaim, ahogy te magad hívod őket, az életüket adták értem! Neked van igazad! Nem csak elbuktam volna. El is buktam! Nem fogok kritikus lenni, de szerettem volna az lenni. Nem jött össze, de azt garantálom hogy ezen a hajnalon, Sándorból sem lesz az!
 - Sándor sokkal hatalmasabb mint te, fogd már fel! - üvöltötte a torka szakadtából a sasnő. - Takarodjatok innen, nem tudlak megvédeni titeket előle!
Julia ekkor kilépett Tibor mellől s oly bátran sétált közel Katehez.
 - Pont te akarsz minket megvédeni? Vedd már észre magad angyalka!
Erre Kate, dühtől eltorzult arccal meredt rá Juliára, s a Turin pecséttől lángoló tenyerét emelte. Tibor még mielőtt tehetett volna valamit, a sasnő tenyere mágnesként tapadt szerelme torkára.
Tibor a fejét csóválta és a síró görcs gyötöre. Majd egyszercsak meghallotta hogy Norbert mögötte kuncog. Amikor értetlenül a felé fordult, a sasfiú a két hölygre mutatott. Most gyökeresen fordult a kocka. Julia nem változott át kőszoborrá, de még csak meg sem dermedt. Ezt azonban Kate sem értette, de mielőtt még gyaníthatott volna valamit, már végig kellett néznie, ahogy a karjától kezdve, a lábáig terjed a kövesedés.
 - Én egy Eingrin vagyok - jelentette ki büszkén, Julia. - Ami az Emdárok fejlettebbik szintjét jelenti. Elértem azt az energia szintet, amikor a rám veszélyt jelentő támadást, vissza fordíthatom az felé, aki küldi! Kellemes kövesedést, Kate Pilloy!
Mikorra Julia befejezte a szavalását, a sasnőből már egy kétségbeesett arcú kő sasnő lett. Norbert jókedvűen megtapsolta a mutatványt, Tibor azonban kellemetlen arccal lépett oda szerelméhez.
 - Hiszen ti mondtátok, hogy Katenek fel kell áldoznia magát, értem!
 - Nyugi - emelte fel a tenyerét Julia. - Nem tart sokáig, nemsoká kienged, úgy küldtem rá vissza! De addigis nem liheg a nyakunba nem igaz?
Tibor engedékenyen mosolygott rá. Norbert széttárta hatalmas szárnyait és hevesen csapkosván velük, pillanatok alatt eltűntette a kellemetlen szürke ködfelhőket. Így nem csak a hegy befelé vezető nyílását de még önmaguk tükörképét is láthatták tisztán. Ööö...hát mivel Üveghegy....értitek.
Amint beléptek, egy felfelé vezető, szintúgy üvegből készült csigalépcsőt pillantottak meg. Felfelé haladva, arra eszméltek fel, hogy egy kisgyermek jókedvűen nevetgél. Mindhárman megálltak, de addigra elhallgatott. Majd mikor ismét elindultak, ismét felhangzott a gyermek kacaja.
Nem sokára felértek a lépcsőn s egy gyönyörű szép teremben találták magukat. Ha ide egy laikus ember belépne, azt hinné, hogy egy ékszerüzlet gyárba tévedt volna, csillogott-villogott minden, ugyanis a két oldalt elhelyezkedő tartó oszlopok és az ablak üveg keretek mind szín tiszta gyémántból voltak. Tudom, tudoom hogy ékszerüzlet gyár nem létezik  de ajjj! Így jobban tetszik! Tényleg, ha létezne milyen lenne? Ott aztán lenne minden dolgozóra egy-egy kamera, hogy ne tűnjön el egy darab gyémánt sem.
Amikor azonban szembe találkoztak azzal az illetővel, akinek a szájából, lépcsőmászás közepette, hallották a nevetést, eléggé ledöbbentek. Sőt! Norbert még as fejéhez is kapott és eget rengető hangon felnevetett, majd Julia fülön csípte, hogy ezt nem illene.
Egy alig fél méteres, kis sárkány kölyök álldogállt előttük. Testét kék színű tollak borították, s a két lába között, hogy még egy láb, amit mindig feleslegesnek tartva, lógatott. Talán ezért nevethetett ilyen jóízűen. Az arca pedig, ami valóban olyan röhejesen nézhetett ki, hogy Norbert még mindig titokban vihog, egy kis kecske gidáéhoz hasonlított. Hosszú csúcsos orr és ennivaló nagy barna szemek. Még a fülei is szerte szét álltak, az egyik még kajla is volt.
 - Sziasztok! - köszönt nekik a kis sárkány gyermek.
Tibor vett egy nagy levegőt és lefuttatott a gondolatában egy mondatot. Meg is mutatom nektek hogy mi volt az a mondat: Aztakurvaeget! Remélem nem ő az a hrom talpú sárkány akinek a tollával lehet csak kritikát írni!
Ebben a pillanatban, mindhármójuk arcát, hideg és csípős szóda árasztotta el. Amikor a sárkány gyerek ismét felnevetett, Norbert mérgesen letörölte az arcáról a folyadékot és előrántotta a kardját.
 - Állj le Norbert! - csitította Julia.
 - De lelocsolt szódával ez a kis féreg!
Amikor Tibor kitörölte szemiből a szódát, jobban szemügyre vette a kis sárkányt. Hiszen ez alig lehetett két vagy három éves, vagy hogyan is számítják ezt a sárkányoknál?
 - Ne haragudj, de véletlenül nem te lennél az a sárkány, akinek a tollával...
 - Kiveséző kritikát lehet írni? - fejezte be vigyorogva a kis sárkány. - De én lennék! Te pedig a Húgyos Jóska vagy ugye? Csak vicceltem! Kik vagytok ti?
- A nevem, Horváth Tibor ő pedig itt a barátnőm, Julia az öccse pedig, Norbert.
A legutóbb bemutatott sasfiú, csak barátságtalanul intett egyet majd el is fordult.
 - Örvendek nektek verebek! Az én nevem, Sámson!
 - Kit nevez ez verébnek? - sziszegte mérgesen Norbert.
 - Téged, burgonya bogár! - mutatott rá Sámson, majd mikor elnyert Norberttől egy elég bosszús pillantást, még jobban rázendített. - Mit bámulsz? Olyat fingok, elájulsz!
Talán Norbert azon volt, hogy most rögtön egyenként kitéphesse a kis sárkány tollait de nővére ismét megállította őt.
 - Elnézést kérek, de én ilyen vagyok. - dörgölte meg, könnyesre nevetett szemeit Sámson. - Tibor, ha jól emlékszem ugye? Miért jöttetek el hozzám?
Tibor nehézkesen sóhajtott és csak a fejét rázta.
 - Igazából már nem is érdekes! Tudod, én nem tudok kritikát írni és szükségem lett volna egy tollra. Nem gondoltam volna hogy egy ilyen kis sárkánnyal lesz dolgom, ne értsd félre, nagyon fain vagy! De a küldetésre kapott 1 napom, lejárt.
Sámson elgondolkodóan pislogott a férfira.
 - Szóval nem is próbáltok megölni?
Amikor Norbert azt dunnyogta hogy " dejólenne pedig", nővére oldalba bökte. Tibor azonban leguggolt Sámsonhoz és jó mélyen a szemeibe nézett.
 - Én nem! Nem is foglak! De mi azért jöttünk, hogy olyasvalakit kapjunk el, aki viszont azt akarja!
Sámson mélyen elgondolkozván, megforgatta szemeit majd rávágta.
 - Csak nem Balla Sándorra gondolsz?
Tibor levegő után kapkodva bólogatott.
 - Tudsz róla?
Sámson ekkor felemelte a jobb szélső lábát, melyen egy vastag bilincs volt, hosszú láncokra forrasztva.
 - Tudok hát! Itt járt úgy negyed órája! Azt mondta ezt rám teszi, aztán elmegy, aztán megöli az egykori társát akit elárult. Csak nem értem, minek nekem ez a lánc? Nem is tudok vele játszani?
Hamarosan egy hatalmas nagy fekete sárkány szakította be a gyémánt falat. A darabkák eltalálták mind a négyőjüket, Juliát súlyosan meg is sebesítette. Az oldalába fúródott egy darabka, méghozzá jó mélyre.
A sárkány közelebb sétált hozzájuk, majd nemsokára Balla Sándorrá alakult.
 - Te! - vicsorogta Tibor. - Te rohadt áruló! Hogyan lettél sárkány?
Sándor mosolygott akár a vad alma, legfőképpen akkor, amikor észrevette hogy a gyémánt darabkák, mind hármójukat megsértették.
 - Olyan könnyen, mint amilyen könnyen elárultalak téged! Te kritikus!
 - Nem vagyok kritikus! - zihálta Tibor, miközben próbált talpra állni. - De engedd meg hogy eláruljak valamit! Te sem leszel az!
Ekkor amit eddig titokban a markában tartott gyémánt darabot, elhajította egyenesen Sándor felé. Sajnos nem ért célba a találat, méghozzá elég csúnyán mellé ment. Ez idő alatt, Tibor egy darab tollat talált a földön, ami bizonyára Sámsonból szakadhatott ki, amikor leterítette őt a gyémánt fal darabja. Lehajolt érte s észrevétlenül a zsebébe csempészte. Szerencsére nem ájult el a kis sárkány, olyan szorosan bújt Tibor mögé, amilyen szorosan csak tudott.
 - Miért tetted ezt Sándor? Miért árultál el? - kérdezősködött Tibor, így el tudta terelni ellenfele figyelmét, amíg Norbert meg gyógyítja nővérét.
 - Nekem is ugyanúgy céljaim voltak mint neked! Amikor megtudtam hogy mire készülsz, biztos voltam benne, hogy mellettetek biztonságban leszek a királynő elől!
 Tibor  ekkor gúnyosan kinevette Sándort.
 - Szánalmas vagy! A királynő halott! William és Eszter is halott! Te miattad!
Mintha ez hízelgés lett volna Sándor füleineik, a férfi olyan kellemesen vigyorgott.
 - Én szánalmas? Azért azt nem mondanám! Amikor megbíztam Furiont hogy öljön meg, kissé meglepődtem rajtad! Viszont az áruló Emdárok nagyon jól végezték a dolgukat! Nem vagyok én szánalmas, ha olyan ügyesen a csőbe húztalak titeket!
Tibor észrevette hogy Julia már kezd magához térni, aminek a legjobban örült, de még kénytelen volt távol tartani Sándort.
 - Ne hidd azt hogy olcsón megúszod! Balogh Zoltán és az Emdárok elkapnak téged! Persze, ha előtte én nem szaggatlak szét!
Erre Sándor, a lehető leggyorsabban bepöccent és egy fájdalmas felüvöltés közepette, alakult át ismét fekete sárkánnyá.
 - Majd meglátjuk, ki fog kit széttépni! - hallatszott a félelmetes mély hangja.
Amint elkezdett Tiboir felé lépkedni, hősünk hátrafordult s felkapta a földről Juliát majd át adta Norbertnek. A sas fiú azonnal a kifelé vezető ajtó felé rohant, de Sándor egy óriás tűzgolyót okádott, ami egyenest célba is találta.
 - Ne!!!!! - kiáltott fel Tibor.
Ezután Sándor felkapta Sámsont, akár egy ruhadarabot. A kis sárkány annyira meg volt ijedve hogy meg sem próbált menekülni, helyette összehúzta magát egy gombócba és pityeregni kezdett.
 - Tedd le őt! Azonnal! - utasította Tibor.
Sándor felnevetett s azzal kihajította azona  résen, amit nemrég beszakított. Tibor nekifutott és egy nagy lendületet véve, kiugrott a teremből. Sámson nem tudott repülni, kétségbeesetten kiáltozva zuhant lefelé.
Tibor a zuhanása közben behunyta szemeit. Talán nem érte meg neki ez a küldetés. Mindent és mindenkit elveszített. Bajba sodort egy ártatlan sárkány gyereket és egy gyönyörű Eingrin lány életét kockáztatta. Meg sem érdemli ő azt hogy kritikius lehessen.
 " Gratulálok, tudtam hogy idővel, sikerülni fog! - veregette meg Tibor vállát William miután Tibor legyőzte Furiont. "
Tibor teste egy az egyben beleremegett, nem csak a zuhanás kellemetlen élményébe, hanem hogy emyás után jelennek meg előtte az emlék képei. Talán most megnézheti eddigi kalandja kis filmjét, mielőtt még porrá zúzza magát.
"Mindig is arról álmodoztam, hogy mester lehessek, méghozzá a te mestered Tibor. Mert te igazi bátor ember vagy, aki képes, még az utolsókig is küzdeni. Meg van benned az akarat erő, ami sok emberből, hiányzik."
Ezek voltak Willaim szavai. Aki valójában meg akarta volna ölni, de mégis ott volt mellette a bajban és az utolsókig segítette Tibort.
" A bátorságod a szívedből ered! Te adtál nekünk bizalmat ehhez a küldetéshez! "
A tulságosan is zsémbes természetű Lászlónak is rengeteget köszönhetett. Tapasztaltsága és vészjelzése hasznos volt számukra az útjuk során. Mégsem lehetett ott mellette, amikor a csatában nyoma veszett. Nem védhette meg őt.
"  Amatőr vagyok, de nem kezdő! Már pedig felemelkedem, s ez bekövetkezendő! Ami körül vesz, a misztika, fegyverem, a kritika! "
Még mielőtt a földre csattant volna, Zoltán bíztató szava csengett fülében. Majd ezután azt vette észre, hogy hátából, két hatalmas szárny nő ki, melyekkel épp az utolsó pillanatokban még utols tudta érni Sámsont. A becsapódást azonban már nem kerülhette el. A kis sárkányt maga elé szorította időben, és hanyatt vágódva, meg is kimélte az ütődéstől.
 - Te megmentettél engem. - pityeregte a halálra rémült Sámson. - Köszönöm, nagyon szépen!
Tibor moccanni nem tudott a fájdalomtól. Mindene fájt, a szárnyai csaknem eltörtek a csapódáskor. Majd eztán jutott eszébe, hogy Julia csókja volt az, ami szárnyakat adott neki. Érezte hogy onnan ered ez a hatalmas energia.
Sándor dühöngve érkezett le a hegyről. A landoláskor csalódottan vette tudomásul hogy sem Tibornak sem pedig Sámsonnak nem esett baja. Tibor összeszedte a maradék energiáját a felálláshoz, majd egy kisebb papírfecnit hajított egyenest a fekete sárkánynak.
 - Azt javaslom olvasd fel, de jó hangosan. - utasította neki magabiztosan, Tibor.
Sándor értetlenül meredt a papírfecnire, majd dadogva, bele fogott az olvasásba.
 - Nekem is ugyanúgy céljaim voltak mint neked! Amikor megtudtam hogy mire készülsz, biztos voltam benne, hogy mellettetek biztonságban leszek a királynő elől!
Majd ekkor értetlen pofával felnézett Tiborra, aki mutatgatta, hogy olvassa el, az alatta lévő mondatot is. Sándor annyira meg volt elődve, hogy ez esetben nem tudtas, mi a helyes döntés, így elolvasta a következő mondatot.
 - Céljaim voltam nekem is, pont úgy, mint neked! Biztos voltam benne hogy a királynő nem fog gyanut, ha mellettetek maradok!
Sándor váratlanul visszaváltozott emberré, de mintha ezzel az álló képességét is elveszítette volna, nyomban térdre rogyott. Kétségbe esett nagy szemekkel meredt Tiborra, aki mint aki jól végezte dolgát, karbatett kezekkel állt előtte.
 - Na meglepődtél mi, Sanyikám? - majd ekkot elővette a zsebéből a sárkány tollat, melyet még fent a teremben tett el. - Amíg lefelé zuhantam, gondoltam kijavítom egy-két hibádat! Jobban oda kellene figyelned, hogyan fogalmazod a mondataid! Nem mindegy, hogy te hogy írod le és az sem, hogy jön át az olvasónak! Ja és mégvalami! A Kemence címűá írásoddal kapcsolatban....nagy SZAR!
Sándornak, mintha tőrt döftek volna a szívébe, ijedten a mellkasába kapott. Majd hanyatt esett és a földön kezdett el vergődni, mint egy partra vetett hal. Egy pillanatra megdermedt majd, olyan kis darabokra robbant, hogy szabad szemmel nem lehetett megtalálni.
 - Bravo! Bravo! - örvendezett Sámson. - Az én hősöm! Húgyós Jóska, öööhm, akarom mondani Horváth Tibor megtanult kritikát írni és legyőzte a sárkányt! Éljeeeen!!!
Bizony! Jól olvastátok! A mi fain kis Horváth Tiborunk, végül leküzdvén minden akadályt, megtanult igazi, kiveséző kritikát írni. Még van valami. Miután  Sándor beékelte magát a földbe, ennek hatására, mindenki aki az ő parancsa által veszítette életét, most újra élt és virult. Tibor biztoinságban tért vissza Juliával és Norberttel a királyi palotába, ahol egy halomnyi fehér köpenyes rohanta őt le ( ezúttal nem azért hogy ájulásig sokkolják ) hanem avállukra vették és dobálták felfelé.
Délben, a harang nem, az ebéd időt jelezvén harsant fel, hanem mert Kritikus Királlyá koronázták Tibort. Az ünnepi eseményen, még a kritika Harry Pottere is megjelent, Puzsér Róbert. Ám miután kelletlenül leszólta a pincér lányokat, az őrök azonnal kidobták őt.
Tibor újra találkozhatott a barátaival, Eszterrel, Williammel és Lászlóval - akinek szerencsére már nem volt csacsi feje. Norbert viccesen megjegyezte neki, hogy amúgy sokkal értelmesebb feje volt mint így, ennek azonban 10 percnyi kergetőzés lett a vége.

Horváth Tibor: Mint Kritikus Király, ő irányította az országot és támogatta azokat, akik szintén meg szerettek volna tanulni kritikát írni. Szerelmével Juliával 6 gyermeket nemzettek, boldogan élték az életüket, szeretetben és kritikában.

Tövisi Eszter: Balogh Zoltán felfigyelt rá és felajánlotta neki hogy lehetne az Emdárok vezetője. Természetesen elvállalta és hamarosan összeismerkedett egy sármos Emdárral, akinek a neve Dugovics volt.

Szombatfalvi László: Alaposan elgondolkodott, amíg csacsi arca volt, hogy milyen nehezen is sikerült neki lerágni a húsat a csontról, ezért megalapította a " Legyen az állatoknak is jobb foguk" egyesületet.

Balogh Zoltán: Én tartom a szavam, állítattak neki egy jégszobrot, amely őt jelképezte. Méghozzá olyan jégből, amit ha a galambok leszartak, a potty automatikusan visszakerült a fejükre. Nem semmi mi?

William Morgenthaler: Az Amatőrök Vagyunk után, váratlanul meglátogatták a Warner Bros-tól, miszerint az általa írt, hihetetlen fantasztikus művét, megfilmesítenék. William igent mondott, de kizárólag akkor, ha a főszerepet nem Justin Bieber játssza. Némi kellemetlen rágódás után végül sikerült megegyezniük.

Ócsai Norbert: Az egek ura lett, megválasztották fő Emdárnak így ő toborozhatta kedvére a seregeit és szállt szembe a betolakodó amatőr írókkal. Sorra halmozta a győzelelmi trófeákat, szinte senkinek sem sikerült legyőznie őt.

Kate Pilloy: nem vállalta sokáig az őrangyali állást, ezért szerepet vállalt a legújabb fantasy filmben, a Boszorkány vadászokban. Ő volt a főboszi! Azután megcsípte egy kakas és egy smile gyárban kapott igazgatő női állást.

Hello, álljon meg a menet! Na és mi van velem?
Senki sem kiváncsi rá? Vagy igen? Akkor hát elmondom! Miután közzé tettem a teljessé vállt Amatőrök Vagyunk regényemet, rá három hónapra, Pulitzer díjat kaptam érte! Hááháááá jó is lenne mi? De még hogy milyen jó!
Kedves író és olvasó társaim! Nagyon remélem hogy nyújtottam némi örömöt és izgalmat a történeteimmel. Nagyon szépen megköszönöm hogy figyelemmel követtétek művemet, tudnotok kell, hogy szívesen írtam rólatok!
                                              VÉGE