Reggel van. Ben lenyomja a vekkert és álmosan kikászálódik az ágyból. Hajnali öt óra, de akinek fontos dolgait kell intéznie az nem is alhat tovább. Lassan odabaktat a fali naptárhoz és a félhomályban lapoz egyet. Eljött a Január, ismét. Csak a vészvilágítás pislákol de Ben szeme már hozzászokott ehhez a kevés fényhez. 2093 talán idén jönnek a többiek, talán már nem kell többé egyedül élnie ebben a világháborús szovjet bunkerben. Villanyt kapcsol, és lassan öltözni kezd. Ma is rengeteg a munka, az a nyavalyás transzformátor már megint nem működik rendesen, így hát be kell mennie a városba egy újat szerezni. Lassan kibaktat a folyósóra és elindul az irányítóterem felé, ami a folyosó végén van. Leül a számítógép elé és ellenőrzi az akumlátorok töltöttségét. Kilencven hat százalék. Jó hogy az éjszaka nem volt túl nagy szél, így be tudta kapcsolni a szélmalmokat. Kinyitja a tetőt a napelemeknek, bár az idő kissé felhős így nem nagyon tudnak áramot termelni, de azért jobb mint a semmi, és közben elkezdi visszanézni az esti felvételeket. A kamera csak mozgást vesz fel így szerencsére nem kell egész nap a gép előtt ülnie és a semmit bámulnia. Ben félálomban nézegeti a felvételeket, és közben nagyokat ásít. Egykét őz, egy szarvas semmi komoly. Azonban a következő kép miatt Ben majd leesik a székről. Egy Fekete volt a képen, így nevezte azokat a lényeket, akik itt élnek. A képen egy majd két méter magas, rendkívül vékony, nagy tojásdad fejű, fekete bőrű lény liheg a kamerába és vicsorítja fogait. Biztosan látja magát a kamera lencséjében. Ezek az akármik a nyolcadik nap óta vannak itt, amikor a többiek nem érkeztek meg, azok megjelentek. Miután a fekete eltűnt már nem volt semmi a felvételen. Ben elindította azt a fájlt, aminek a neve az volt, hogy „Nézz meg minden reggel”. Ben volt rajta amint szembe ül a kamerával és beszélni kezd.

-          -  Szia, ez egy emlékeztető videó magamnak, hogy mindig tudjam, miért vagyok itt.

Egy katonai kísérletben veszel részt, ami az újoncok gyors akár órák alatt történő kiképzését segíti. Te vagy az első tesztelő. Ez nem a valódi világ. Odakint egy gépben ülsz és várod, hogy a többiek is becsatlakozzanak. Egy hatalmas iskolák közötti versenyen nyertétek ezt az utat, hogy ezzel is segítsétek a virtuális valóságok fejlesztését. A gép az internethálózatra rákötve egy, a kinti világ tökéletes másolatát készíti el. A hiányosságokat saját maga tölti ki. Te voltál az az önként jelentkező, akit elsőként kötnek rá a gépre, teljesen egyedül, hogy kiszűrjék az esetleges hibákat, de valami mégis balul sült el. Azt mondták, hogy csak nyolc napot fogsz bent tölteni egyedül, és aztán érkeznek a többiek. Odakint ez idő alatt csak nyolc óra telik el.

 Vártam a megbeszélt helyen, de nem jött senki. Nagyon megrémültem és azon az estén hallottam először furcsa hangokat odakintről. Visszamentem nyolc héttel, majd nyolc hónappal később, de nem találtam senkit. Ma 2021. december 25. én készítem ezt a videót, hogy mindig emlékeztessem magamat. Ma van a nyolcadik év, és ismét egyedül maradtam. Azért készítettem ezt, hogy emlékezzek. Félek belegondolni, hogy a legközelebbi alkalom hetvenkét év múlva, lesz. 2093. december 25. én. Nem öregszem. Megmaradtam 18 évesnek. Készülj fel alaposan az érkezésükre. valahogy úgy érzem, akkor jönnek majd. Vigyázz rájuk.

 A fekete képernyő jelezte a videó végét, Ben felállt és kiment. Reggeli után beöltözött hófehér álcaruhájába, és kiment az acélajtón a szabadba. Szakadt a hó, fújt a szél és a hőmérő is csak mínusz 15 fokot mutatott. Fegyverét vállára vette és elindult a garázs felé, ami az ajtóval szemben volt. Beszáll a terepjárójába és elindult a legközelebbi város, Szentpétervár felé. Az autó mély nyomokat hagyott a hóban miközben egyre távolodott a bunkertől. A többiek talán 12 hónap múlva megjönnek. Talán.