Hűvös van, fázik a fejed búbja, erre ébredsz. Megint kialudt a tűz a kályhában. Ideje elkezdened az előadást. Fellépés, vagy lelépés, ez itt a kérdés, mondod színpadiasan, jobb híján önmagad koponyáját fogva. Kimész az, úgymond étkezőbe, széthúzod a függönyt, süt a nap.

Összekészülődsz, és irány a posta, elhozod a levelet. Nem ér meglepetés, az volt, amire számítottál, megint egy fizesse be felszólítás. Bedobod a többi közé, úgy is tudod, soha nem lesz annyi pénzed, hogy kifizesd.

Ma egy kicsit nem vagy annyira lehangolt, szép idő van odakint. Be sem fűtesz, majd csak estére. Átöltözöl otthoniba. Alaposan beöltözöl. Harisnyanadrágot húzol. A művelet közben eszedbe jut Rozál. Harizsnyabugyi, mindig így mondta, harizsnyabugyi. Ó, a Rozál, volt egy sajátos nyelvezete. Egyszer, amikor lángost evett, ezt mondta, - Fúj, úgy felböfög belőlem ez a lángos. Nem volt semmi a csaj, jókat mulattatok rajta. Volt egy nagyothalló készüléke, az meg olykor begerjedt, és sípolt, mint egy riasztó. Persze mindenki hallotta, csak ő nem. Mi lehet vele, ki tudja.

Felveszed a tréninget, jól aláöltözöl. Nagytakarítasz. Először egy kicsit össze-vissza, nem vagy elég figyelmes, de aztán belerázódsz, kidolgozod a stratégiát, aztán harcra fel a szutyok ellen. Nem mintha olyan nagy lenne, hiszen minden nap takarítasz, de a fűtés miatt sok por gyűlik össze.

Bekapcsolod a rádiót, bár nemigen figyelsz oda, miről beszélnek, úgy is tudod, hogy bármiről is essék szó, mindig a politika a domináns. Világ életedben utáltad a politikát, mindig megfájdult tőle a fejed, úgy érezted, ezer, meg ezer darázs zsizseg odabent. Bár már nem is zsizsegnek egy jó ideje, erre is immúnis lettél, akár a pókokra. Mennyire iszonyodtál tőlük is, képes voltál kiugrani a fürdőkádból, ha véletlenül beleesett a vizedbe, egy kicsinyke példány, most pedig néhányat még ki sem zargatsz a házadból, csak a hálójuktól fosztod meg őket. Úgy is tudod, hogy hamarosan szőnek maguknak egy lakájosabbat, még jót is teszel velük, fejleszted a kreativitási készségüket. Hordasz be fát estére. Már jó előre ódzkodsz a begyújtástól, nehezen szokott menni. Nagyok a fahasábok, nehezen gyulladnak be. Ugyan, van egy kisbaltád, csupán egy a gond vele, életlen, mint a bot. Hiába laksz itt már, több mint tíz éve, nemigen ismersz senkit, hogy megkérdezd, élez e baltát valaki. Sosem voltál szomszédolós, még a panelban sem. Ennek is van hátránya, de talán több az előnye, úgy hogy nem bánod, majd megoldod ezt is, mint oly sok egyebet.

Megéheztél, megebédelsz, kirakod a maradékot. A szomszéd macskáit jól ideszoktattad. Ha nem teszel ki semmit, már követelik a pimaszok, ott nyivákolnak az ajtód előtt. Régen a kutyájának adtad a csontot, de már túl öreg, nem tudná megrágni, így a macsok járnak jól, ők kapják. Marakodnak rajta. Mosolyogsz, eszedbe juttatják a gyerekkorod. Látod magad előtt, szutykos, klottgatyás vézna önmagadat, ahogy csúfolódva kiabálod, lapát kis fogaiddal szinte vicsorítva, hogy, - aki kapja, marja, seggemet kinyalja -, azt, hogy kinek vicsorogsz éppen, az már homályba vész, csak önmagad látod, csak önmagad. Aztán szertefoszlik a kép, és te bemész a házba, beteszed magad mögött az ajtót. Melegítesz vizet, elmosogatsz, öblögetsz. Hideg a víz, borzasztó hideg, szinte csontodig hatol. Nem is szeretsz sokáig a konyhában lenni ilyenkor télidőben.

Lassan befejezed a takarítást. Kezd hűvös lenni, ideje lesz befűteni.

Egy kicsit leülsz, bekapcsolod a számítógépet, körülnézel odabent. Lassan melegítheted a fürdővizet, vacsora. Sötétedik, behúzod a függönyt. Bekapcsolod a tévét, és beletévézed magad az éjszakába. És holnap, talán megint játszol valamit.