Két koporsó 25.

            A hazánkban megjelenő magyar  sajtótermékekkel folytatom, mert erről mindig eszembe jut valami. És ez az, hogy örülök, hogy volt , mert ha nem lett volna, akkor akár az is előfordulhatna, hogy most éppen cirill betükkel küzdenék, ha valamit le akarnák jegyezni. Na, ezt egy kisit eltúloztam, de bár csak ennyi lenne a hiba korabeli sajtóban. Először is elmesélem , hogy nem csak helyi városi lapunk volt, hanem tartományi is.Mert akkor Máramaros tartomány voltunk. Ez volt a Bányvidéki fáklya--ami Nagybányán jelent meg., és az egész tartományban terjesztették. A terjesztés abból állt , hogy kötelező volt megrendelni. Meg is rendeltük és délután  két órakor már elébünk is tették, akár az iróasztalra , akár a gyalupadra. Ezt azért jegyzem meg , mert  nagyon sokat ingáztam ezen két tárgy között. És ez nagyon jó volt a mert információkhoz jutottam nem csak a Emerencia szexuális  életéről , hanem arról is hogy, a telefonos kisasszony most éppen kit nézett ki magának, szerelme tárgyául.Vagyis, mindig tudtam , hogy mi történik lenn és fenn anélkül , hogy valaha is megkerestem volna valakit ilyenirányú kérdéssel.

           De vissza kell kanyarodjak a Dolgozó Nép-hez, hogy eltudjak mesélni egy sajnálatos esetet, ami velünk történt meg. A szakiskola elvégzése utána az igazgató úr szép beszédet mondott az évzárón , amiben kihangsúlyozta , hogy reméli, hogy megálljúk a helyünket a munka mezején, és elvárja , hogy rövidesen majd olvassa a nevünket az újságban. Ennél a szónál , odasúgtam a mellettem lévő G.Karcsinak -- talán a törvényszéki rovatban. Ezen aztán kuncogtunk egy kicsit , majd elfelejtettük. De nem sokáig mert   alig telt el egy év munkábaállásunk után, amikor valóban olvastam G. Karcsi barátomról, és sajnos valóban a törvényszéki  rovatban. Az történt úgyanis, hogy valami kollektiv gyári  lopásban keveredett és vele vitették el a balhét mert ő volt a legfiatalabb, és a legkönnyebben átverhető. Pedig G. Karcsi nem volt naiv, az iskolában Kisz titkár volt évekig  de elég dörzsölt sem,  a többi  tettestárshoz képest. A lopás közös volt, de rávarrtak mindent. Neki viszont azt igérték, hogy ne izguljon , mert bármi történik , ha ők megusszák, mindenképpen kihozzák őt a legényegyletből. Aztán meg  úgy elfeledkeztek róla , mintha soha nem is ismerték volna, és nem együtt bonyolitották volna a lopási űgyet.

            Amikor kiengedték a börtönből , összefutottam vele. Régi jó ismerősként üdvözöltük egymás és máris meghivtam egy rumra , kávéra a Szegfű cukrászdába. Nehezem fordultunk rá a börtönélet utjára , de a harmadik kör után már őmaga érzett késztetést, hogy némi felvilágositással szolgáljon benti életéről. 

            Többek között kiderült , hogy akár a az italhoz is hozzá lehet jutni , ha jóba vagy a smasszerekkel, és cigarettában sem szenvedsz híányt ha némi tekintélyre teszel szert a rabtársak között. A negyedik kör után ünnepélyesen megfogadta , hogy ő még egyszer vissza nem megy-- bár neki ott is jó dolga volt , dehát a szabadság az mégis csak más.  Amikor ezt mondta a negyedik pohárnak , még nem mutatkozott a hatása, de ahogy szállt fel az alkohol az agyába , változtak csapongó gondolatai . Azt hiszem , hogy alkoholra ébredő memóriája volt , mert elkezdte magyarázni töviről hegyire, hogyan történt a lopás , és ahogy egyre jobban belemelegedett a történet elmesélésébe , annál komorabb bosszúvágyóbb lett , mert a végén kijelentette : De nem ússzák meg, két napja , hogy kijöttem, és azóta csak őket keresem , de ha megtalálom őket , azt a napot megemlegetik.

           Elváláskor mondtam neki , Karcsi, hagyd a fenébe az egészet  , te leülted a büntetésedet, majd még  rájuk  is  kerül a sor. --Az biztos, de előbb én számolok el velük-- mondta csendben de elszántan és elvonult. 

           Vagy két hónapig nem találkoztam  vele, és nem is hallottam felőle. De egy idő után megintcsak az újságból értesültem  arról , hogy G. Karcsi barátom több személyen súlyos testi sértést követett el . Letartóztatásakor elmondta hogy egykor volt bűntársait bűntette meg, mert cserbenhagyták, és vele vitették el a balhét , akkor amikor ők bőségessebben részesültek a lopott holmiból , és még csak büntetést sem kaptak!

           Ezután sohasem találkoztam vele. Vagy nyolc tiz év multán hallottam felőle , hogy Nagybányán él. Nem itélem el és nem török pálcát föllötte , mert tudom , hogy nem ő volt a főkolompos, és semmivel sem lopott többet mint mások. És a korabeli sajtóról is megvan a véleményem, mert a Dolgozó Nép   törvényszéki hireit átvette a Bányavidéki fáklya, ahol  Karcsinak a teljes neve megjelent , mig a sértetteknek, csak a monogrammja, amik teljesen megfeleltek a nekem, Karcsi által elmondott nevek , névbetüinek.