Eljött az ősz, fönökék sorra beköltöztek tömbházlakásaikba, bebútorozták lakásaikat olcsó, új bútorral, és elégedetten tapsoltak, amikor látogatóba jött a nagy (le)épitő. Jónéhány szállitómunkás, Mikuláskor meg a sátor elé tette ki  gyermekei cipőjét ( madzaggal   a sátorhoz kötve), hogy a jó Mikulás tegyen bele valamit .Szegények lakáskiutalásra  gondoltak!? Karácsonyra ,újévre  aztán mindenkinek  fedél került a feje főlé. Olyan lapos tető , amelyik csak ideig óráig  tud ellenállni az  időjárás viszontagságainak. Rendkivül hasonlitott a kommunizmushoz, lapos volt , és ingatag.

           Ekkor egy kicsit megharagudtam a Szamosra , mert nem  volt igazságos, sok szegénynek mindenét elvitte, mig másokat gazdaggá tett. Később aztán megbocsátottam neki, mert rájöttem , hogy  ő nem számolt az emberi tényezővel, nem tudta , nem ismerhette, hogyan tapos, gázol keresztül az erős a gyengén, a gazdag a szegényen, a hatalommal biró az erőtől megfosztott emberen. Ő csak a természet törvényeit ismerte, és ahhoz tartotta magát, amelyek évszázadok , évezredek alatt sem változnak. Valószinű azért  mert beváltak.

            A tél beálltával, a megszokott csúcsives tetők helyett, a lapos tetőkön kényelmesen  terpeszkedett a hó, és nyomta áztatta próbálgatta az ellenállóképességét mindaddig , amig el nem olvadt. Szinte rá sem ismert az ember az alig néhány hónapja még csendes  utcákra, igy a Tiszaujkaki , a Rózsa , vagy a Szentvér, hogy  csak  néhányat emlitsek a  legjobban sujtottak közül. Évekbe telt, amig az emberek házaikat kivülről is  betudták fejezni, addig az utcák egész sora állt pirosban , szürkében , vagy tarkában, a különbözöző  szinű épitőanyagok miatt. De hát kitörődött akkora  a házak szineivel, hiszen az elsődleges cél az volt , hogy fedél legyen minden ember feje fölött. Az állam  nem mulasztotta el segiteni az árvizkárosultakat, természetesen a szocialista egyenlőség  jegyében . Igy aztán ugyan annyi kárpótlást kapott az , akinek emeletes házát vitte el a viz, mint akinek a Nyár utca végén kamarányi viskója volt , ahova még a nem ért el a civilizáció villanykörtéje sem.

             Városunknak akkor , olyan hatvanezer lakosa volt, de az árvizet követően  ez a szám, hetvenöt-- nyolcvanezerre emelkedett. Arról tudtam , hogy  háborukat , katasztrófákat követően a lakosság száma hirtelen növekedni kezd, de úgy tudtam , hogy a természet igy kompenzálja a vesztességeket. De a mi esetünkben  most nem erről volt szó, hanem az idetelepitésekről. A szaporulat csak azután következett be , pontosan az idetelepitettek által. Nem csak a városkép változott meg, hanem sok minden egyéb. Meg változott a Szamos -töltés vonala, és természetesen a szélessége,  magassága is. Ez román -magyar együttmüködésben készült, mert közös volt az érdek  a Szamos megzabolázására, mert oda át éppen olyan pusztitásokat vitt véghez mint tájainkon. Hónapokon keresztül óriási  földmegmunkáló gépek emelték, egyengetteék, döngölték  újra a töltést, és tüntették el a régit. Egészen megváltoztatták a Szamos -partot, ugyannyira , hogy mikor egy  év kihagyás után, újra arra merészkedtem újfent megkellett ismerkednem a  már oly régen ismert tájjal. Az egykor lankás , szilva , alma körte--, diófákkal gazdagon benőtt terület, most szinte pusztának tünt, mert csak néhány diófa  vészelte át  az árvizet, és a Szamos-töltés szabályozását.

             Persze a belváros sem úszta meg  grandiózus épitkezéseket, amit temészetesen esztelen rombolás előzött meg, mert sorra bontották le azokat a jellegzetes épületeket , amelyek a történelmi múltat, a huszadik század első évtizedeinek stilusjegyeit viselték magukon. Akkor hullott porba a régi városháza , a római katolikus  székesegyház szomszédságában, a Tivoli vendéglő épülete , amelyben hires cigányzenekarok , muzsikáltak, és amelyiknek az emeletén koncertterem müködött, és ugyanakkor  ítéltettett halálra  majdnem az egész Batthyány utca, ahol vadonat uj házak váltak a grandománia áldozataivá. De ne feledkezzünk el a sugárutról sem , amelyiknek közepén, cirádás , kétágu kovácsoltvas   villanyoszlopok álltak, már a multszázad  eleje óta , ami annak idején--épitésekor nagy megvalósitásként könyvelt el a város , és ami  jócskán megcsapolta a város akkori költségvetését. Alatta hellyezkedett el, egy megemelt , sárga kőszegéllyel övezett parkositott rész, amelyben tavasztól őszig különbözző rózsák pompáztak, és illatoztak.