Így  fordulhatott elő, hogy a mezőgazdasági menekültek hathónapos kalafikációs(igy mondták) iskola után rövid időn belül munkavezetők, mesterek lettek, a mesterségből  meg majd csak összelopkodtak valamit, legalább annyit , hogy parancsolgatni tudjanak-- meg beszélgetni róla-- mert ez sem volt mellékes szempont. Jól elvoltak egymás közt, viszont állandó ellentmondásba, ősszetüzésbe keveredtek a  a szakmájukat valóban értő szakikkal, akik nem vették be , nem nyelték le  le ezen antitalentumok szakmai giccses improvizációit. Ílyen esetekben, ha komolyra  fordult a dolog a megoldást politikai útra terelték és a párttitkár oldotta meg a szakmai konfliktust, akiből magából  is azért lett párttitkár , mert másképp nem tudta elkerülni a munkát, ami neki éppen olyan büdös volt , mint  hűséges talpnyalóinak.

            Aki nem volt alkalmas pártfunkcióra , annak még mindig ott volt a szakszervezet, amibe aztán minden belefért, olyan széles talapzaton  nyugodott. És , hogy nyugodott  ez itt nagyon helyén való szó, mert olyannyira nyugodott, hogy azt semmi sem hozta ki a sodrából. Itt is lehetett funkciót megpályázni, csak arra kellett vigyázni,hogy minden kritikai szellem sutba legyen dobva, erős nyakizom kellett, hogy megállás nélkül tudjon bólogatni az ember, akár órákon át. De hát ezt is meglehet tanulni, csak egy a fontos, az ember gerince  ne legyen kemény, és ne legyenek elvei. Jó, ha a nyelve mozgékony --most nem arra gondolok amire önök-- hanem arra , hogy tudják nyalogatni  azt a néhány lejes bélyeget amit a szakszervezeti könyvbe kell beragasztani minden hónapba. Mert anélkül, nincs nyaralás, szakszervezeti üdülőjegy.

            Ha teljes a bélyeggyüjtemény , akkor főnökéknek juliusban tengerpart,, munkáséknak  ugyanaz , három- négy hónappal korábban , vagy később, az egyenlőség jegyében. Mert főnökék arról igazán nem tehettek , hogy nincs egész évben nyár. Isten bizony, sohasem jutottam el a tengerpartra szakszervezeti jeggyel. Úgy látszik bizonyos képességeim hiányoztak. Az igazat megvallva , nem is hiányzott nekem a tenger , amikor itt volt nekem a Szamos.

             Úgy szép az élet ha zajlik, mondják egyesek, és van is benne valami, de attól is függ, ki a szenvedő alany, és  hogyan viseli. Mert az elszenvedő félnek nem is olyan vicces ez a kis történet. Az történt, hogy udvarunkba látogatott  három nagyszakállú úr Izráelből, és azt magyarázták, de inkább mutogatták , hogy valamikor ők , illetve szüleik itt laktak. Jöttek mentek az udvaron, nézegettek magyaráztak egymásnak-- majd  mutogattak a szomszédnak , kézzel-lábbal, plusz héberül, és angolul, hogy szeretnének benézni  a  lakásba. A borotváltképű szomszéd-- aki mellesleg borbély volt  és jóbeszédű-- be is engede a  látogatókat, és meg mutatta a lakást . Megis akarta kinálni a vendégeket , de azok nem fogadták el. Egy kissé szétnéztek, és nem sokára  el is távoztak.

             Ezzel a dolog befejezettnek nézett ki  a szomszéd szemszögéből, de nem úgy mások szempontjából. Szomszédom két nap mulva  idézést kapott a szekuritátétól , hogy legyen szives és látogassa meg őket. Szomszédom , kissé vonakodva , kissé félve , de belátogatott az  államvédelmi szervekhez. Elmesélése szerint, órákig nyaggaták , és nyilatkozatot irattak vele , arról az  öt-tiz perces látogatásról, és már három oldalt irt a semmiről,de nekik ez is kevés volt , ezért újabb és újabb kérdéseket tettek fel neki: Hanyadfoku rokonságban van a látogatókkal?Netán baráti kapcsolatban? Honnan ismeri ? Mit beszélgettek? Szomszédom --aki nem  ment a szomszédba , egy-két szóért-- kizárólagosan csak negativ válaszokat tudott adni, mert azt amit müveltek mindennek  lehetett nevezni, csak beszélgetésnek nem.Ő nem beszélt külföldiül

             Ezek után szomszédomat haza engedték , azzal a megjegyzéssel , hogy majd még meg keresik. Szavatartó emberek voltak, mert újabb néhány nap múlva , megis jelentek -- na nem ők --, hanem valami munkásemberek ásóval csákánnyal lapáttal. Előbb azt hittem , hogy régészek, de aztán kiderült-- a legnagyobb megdöbbenésünkre -- hogy  a szomszédom lakásában kezdenek ásni, közvetlenül a cserépkályha mellett.