Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Csend van. és hideg. és sötét.
Kinyitották a démonok börtönét.
Megyek némán, egyedül az úton,
messze, dél felé, a végtelenbe, el
nem szaladok.
nem sietek.
nem sürget semmi.
Mert az én démonom, az én szörnyem
lelkem jeges börtönében
áttelel.
Kész, nincs mese. Tudtam, indulnom kell.
Nem rettent a zordon idő,
a recsegve vágtató, süvítő szél,
Fényes csillogása a villamossineknek,
s a dér ragyogása,
mi lelkemig ér.
Csak megyek.
Vándorlok el, dél felé.
Elmerengek ködös elmém
jeges szívem,
üres testem múltján.
S csak űz, űz végig a vágy
a halálosan csendes, kihalt
Erzsébet királyné útján.
Csak megyek, bár tudom, messzi a cél.
De a cél felé űz
az északi szél.
Bárcsak, kívánom, bárcsak
én lennék a félelmetes árny,
ki elől a gyáva letér az útról,
nyársaljon az égbe
szarv a fejemről,
feszüljön hátamon egy pár fekete szárny,
hogy én legyek a vadász,
s ne az űzött vad,
ki némán taposva az aszfaltot
előre már nem halad.
De én vagyok. Fekete, mint a pokol,
mint az ördög,
mint az éj.
Nem tántorít veszély.
Mert érzem, kell, kell, hogy megszerezzem.
El kell érnem a célba,
hogy lelkem megpihenjen.
Árnyékot borít rám
lelkem csalóka ördögének szárnya,
s már nem is vigasztalom magam,
már nem is dereng előttem
a visszautam tétova árnya.
Csak megyek, csak megyek.
S már nem bírom az éjjelt.
Kell a boldogság, a meleg, a fény.
Beismerem, vágyom rá:
nem vagyok szerény...
mert mindent akarok
mindent, mire ember vágyhat,
s vágyik is, mióta itt a földön jár.
S csakhogy versem unalmassá ne váljon,
s az olvasó az olvasásban meg ne álljon,
elárulom: az volt lelkemnek hatalmas baja,
hogy otthon a hűtőből kifogyott a kaja,
s mivel én is
csak hajnal háromkor tudok éhes lenni
- és otthon ugye nincs mit enni -
elmondom, nem kell már a feszkó:
a célom nem volt más -
mint a Fogarasi-TESCO.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!