Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

IX. fejezet / 1. rész

Laci hisztériázva fogadott, mert amíg nem voltam a kollégiumba, az új pasim keresett. Nem tudtam, kire gondol, ezért gúnyosan közölte, hogy a sebész-jelölt udvarlom járt a koliban. Udvarlom? Az a srác? A szemüveges fickót nyugodt, precíz, szorgalmas fiúnak ismertem meg, aki saját baráti körrel, a világról és a jövőjéről konkrét elképzeléssel bírt. Hogy foglalkozott volna velem!

- Tényleg az a rondaság a pasid? – kérdezte a szobatársnőm, amikor végre Lacit leszereltem. – Az, akinek foga-füle százfele áll?

Nem várt választ, mesélni kezdett.

- Az valami tanár fia. Olyan kis balfasz alak, szerintem egy jó kefélésre sem képes!

- Kipróbáltad? – kérdeztem vissza.

- Nem egy izgató jelenség, észre sem veszem! És a bandája is, csupa kis buzgómócsing. Nyomják a leckét, bár néha látom őket sörözni a Teniszkébe, de szerintem bebaszva még sosem voltak. Ráadásul olyan csajokkal vannak, hogy az már tiszta égő! Tényleg az a pasid?

- Nem a pasim, és nincs is pasim! Tanulnom kell! – közöltem vele, de átnéztem az asztalomat, nem-e maradt nálam ismét valamelyik könyvtári könyv. Két lejárt is volt, gondoltam, hogy azt keresi rajtam az „udvarlóm”, így azokat magamhoz vettem és átvittem a könyvtárba. Aztán továbbmentem a DEAC pályára futni. Jól esett a monoton mozgás a csendes salakpályán. Jó lehetőség volt arra, hogy előtörjenek ismét a megválaszolatlan gondolatok. Tudtam, valamit ki kell találnom annak érdekben, hogy a Timis életemet lezárjam, de hiába futottam kilencven percet, csak a levegőm lett kevesebb, az eszembe jutó problémák nem csökkentek.

IX. fejezet / 2. rész

Júlia két napot adott még pihenőnek, amit tanulással töltöttem, aztán telefonált. Elmondta, hogy volt az újkerti lakásban, ott hagyta a Bécsben, együtt vásárolt ruhákat, és azt is kiemelte, hogy nagyon elégedett velem. Ráadásként munkát is adott, így két óra múlva már a vendég fogadására készültem. A borotvára, epilátorra szükségem volt, akárcsak a kellemes illatú testápolóra. Hihetetlen gyorsan nőtt a szőrzetem, ezt a tavasznak tulajdonítottam, hiszen március volt, a szerelem hónapja. És aki akkor becsengetett, az nekem volt a titkos szerelmem.

Tibi ismét letaglózott a megjelenésével, így megint ő zárta be a bejárati ajtót.

- Hova tűntetek, egy hétig kerestelek! – közölte, miközben ledobta a bőrdzsekijét, hátizsákját a kisasztalra téve, pénzt nyújtott felém. – Volt ma már vendéged? – kérdezte. Ilyen kérdést még senki nem tett fel nekem, csodálkozva néztem rá. Magához húzott és megszagolta a nyakam.

- Finom illatod van, nem volt! – állapította meg. Ismét felrúgott minden szabályt, szájon csókolt, és ledöntött az ágyba.

- Zuhanyoznod illene! – jutottam szóhoz nehezen, de nem érdekelt különösebben, teszi-e, türelmetlenül vágytam rá.

- Anélkül el sem jövök hozzád, mint ahogy te is készen vártál! – közölte, és már dobálta is le a ruháját, az enyémet. Farmerje zsebéből óvszert vett elő, egyszerre hármat, szétszórta az ágyon és nemsokára használta is. Ugyanúgy szex-szeltünk, mint előtte, irányított, követelt, kényeztetett. Hatalmas kezével nem tudott lágyan becézni, de ez szükségtelen is volt. Akaratereje és magabiztossága lenyűgözött. Minden mozdulatát éveztem, kívántam, vágytam. A harmadik kör után ismét közölte, hogy éhes. Ezen nem csodálkoztam, fél óra sem telt el, és már elfogyott a kiporciózott óvszerkészlete. Felállt mellőlem, elment a konyháig, hallottam, hogy kinyitja a hűtőt, a szekrényeket, majd pohárba vizet enged.

- Nem itt laksz! – jegyezte meg és visszafeküdt mellém. Megitta a vizet, adott nekem is.

- Miért csinálod ezt? – kérdezte felém fordulva. Nem válaszoltam, elmosolyodva vette tudomásul ezt. Ritkán láttam mosolyogni, pedig attól, a markáns arca kedvesebbé vált volna. Tekintete azonban követelőző volt. – Na, jó, hát mindenkinek van munkája, neked ez – nyugodott bele és visszadőlt mellém.

– Ide adnád a táskámat? – kérte. Felültem és átnyújtottam neki.

- És tudod, mindannyian dolgozunk. - folytatta az előbbi gondoltmenetét. - Még én is! – tette hozzá, és kezével egy fekete tárcafélét húzott elő a táskájából. – Tudod, mi ez? – kérdezte és szétnyitotta. Arcomra fagyott a mosoly. Rendőrigazolvány és valami fémplecsni volt, amit mutatott. Ijedten ugrottam fel, de akkor már a karomat fogta. – Maradj! – szólt rám, és visszadobta az igazolványát a táskájába. Arrébb tette és felém fordult. – Beszélgessünk, oké?

- Mit akarsz tőlem? – kérdeztem, miközben próbáltam kiszabadítani a karomat. Hihetetlen csalódást éreztem, fájdalmat a szívem körül és félelmet attól, ahogy fogta a kezem. – Ne szorítsd már! – kértem. Gúnyosan elmosolyodott, de el is engedett.

- Ugye tudod, hogy amit csinálsz, törvénybe ütköző? – kérdezte gúnyosan. – Sőt, a szervezett bűnözés tényállását is kimerítitek Juliával és a négy-öt lánykával! Hányan is vagytok?

- Nem tudom, nem vagyok velük kapcsolatban!

Felnevetett a válaszom hallatán.

- Ó persze, védd csak! Tudom, hogy legalább négy lányt dolgoztat. Itt. Pesten többet. Ez neked, kislány, legalább öt évet jelent a sitten! A múlt heti bécsi út meg további kérdéseket is felvet! Szóval, úgy állunk most, hogy kétrendbeli bűncselekményt tudok a terhedre róni.

- Mit akarsz tőlem? – kérdeztem újra. Tudtam, ha le akarna sittelni, a múltkor is megtehette volna.    

- Okos lány vagy! Sőt, túl intelligens ehhez a csapathoz! Bár Júlia is okos nő, azt meg kell hagyni! – ismerte el, majd felállt és öltözni kezdett. Én is megmozdultam, nem zavarta, sőt, a megtalált blúzomat is felém dobta. Aztán visszaült az ágyra.

- Na, gyere ide, beszélgessünk! – hívott magához. Remegett a gyomrom, mikor mellé ültem, és ő látta rajtam, mennyire félek tőle. – Nem az erkölcsrendészetnél vagyok, nyugi! – közölte. – Alkut ajánlok neked! Ha megteszed, amire kérlek, elmegyek, és sem te, sem a Júliád nem sérül. De ha átversz, vagy bárkinek szólsz rólam, megnyered az öt évet, azonnal! – fenyegetett meg. Az alfahím csábító ereje most félelmetessé vált.

- Mit akarsz tőlem? – kérdeztem sokadjára.

- Azt, hogy segíts nekem! Egy fickót akarok! És a beszállítóját, ha összejön!  – közölte és felmutatta a zsíroshajú kissrác fényképét. Meglepődtem. Őt bármikor elkaphatja, a fiúnál, ahányszor nálam járt, füves cigi, tabletta, por, minden volt. Ez az a nagy fogás? Nem szóltam, ő beszélt.

- Volt nálad néhányszor, megkedvelt téged, hagyott is itt neked anyagot, ajándékba. Azt akarom, hogy hitesd el vele, hogy rászoktál te is, a többi lány is. Kérj tőle keményebb anyagot és többet. Amikor elhozza, kifizeted, majd még többet kérsz. És amikor azt is elhozza, akkor már az enyém lesz a srác. Ennyi a feladatod, baby! – közölte.

- Tudja a srác, hogy nem drogozok!

- Akkor majd most elhiteted vele, hogy igen!

- Azt sem tudom, miről beszélünk, nem értek hozzá!

- Nem is kell! Itt hagyott neked néhány szál cigit, vagy néhány gramm kokaint. Te azt akkor szétosztottad a lányok között, buliztatok, újabb adagot akarsz! Ennyit kell mondanod.

- Nem fogja elhinni rólam!

- Akkor tegyél róla, vagy lecsukatlak! – szólt rám. Kimért, hideg hangon beszélt, a levegő is megfagyott a hangjától. - Ez így érthető? – kérdezte és egész közel hajolt hozzám. Attól féltem, megüt, de azt nem tette. Nézett rám, mintha az ágyba szeretne belenyomni a tekintetével, majd úgy tűnt, visszafogja magát, hátrább húzódott. – Ne idegesíts fel, jó? – Nagyot nyeltem és csak bólintottam.

- Holnap jön! Háromra!

- Honnan tudod? – csodálkoztam, hiszen még én se tudtam róla.

- Jön! – közölte határozottan. – Hoz neked anyagot. Veszettül örülni fogsz neki, még azt is megkérdezed, mennyiért adja, sőt fizesd is ki, vagy dolgozd neki le, nem érdekel! – közölte. Szavai megvetőek voltak, éreztem, hogy arcom elpirul. – A lényeg, hogy lássa rajtad, mennyire rákattantál az anyagra, mindent megteszel érte, dugás, szopás, amit csak akar! Megértettél? – kérdezte, miközben szeme az órájára tévedt.

- Van még öt percem az egy órából! – közölte és magához húzott, megcsókolt.

- Csodálatos vagy! – lihegte az arcomba, de én már nem kívántam őt. Ellenálltam, de hiába, erősebb volt nálam, elforduló arcomat visszahúzta, és tovább csókolt. Bár alfahím erejét éreztem, és ha tovább csókol, lehet, hogy megadom magam, de elengedett és nevetve felvette a dzsekijét. – Nagyon jó nő vagy, kár érted! És kár lenne azért is, hogy öt évet a rács mögött keféljenek az őrök. Szóval, holnap légy ügyes, mindent úgy csinálj, ahogy kell! Senkinek egy szót se szólj! Figyelni foglak, és majd jelentkezem! Ja, és amit a srác hoz, azt hagyd ebben a lakásban és nem add oda Júliának! – figyelmeztetett, majd köszönés nélkül elment.