Szilvás Endre órák óta görnyedt az üres lap felett, de semmi sem jutott eszébe. Belekezdett egy, egy mondatba, de azon nyomban ki is radírozta azt, nem érezte méltónak ahhoz, hogy folytassa a mondatot. Legelső, zseniális művével túl magasra tette a lécet, a 12+1 alapjaiban rengette meg az irodalmat, és mit várható volt, a változásokat nem fogadják pozitívan. A sok begyöpösödött agyú kritikus, kik holmi rejtett üzenetet, mély tartalmat, vagy szimplán az antik szabályoknak megfelelő művet vártak mind csalódtak, és kaptak egy alapvetően szórakoztató, de mégis néhol buta, faék egyszerűségű könyvet. A művet imádták, csak a birodalmon belül több milliót is eladtak belőle, Endre pedig milliomos lette, Saroksáron igazi kastélyt építettetett magának, és visszavonulva éldekélt békében évek óta, mint egy igazi görög Isten.  De mostanában mintha valami megváltozott volna, feltámadt benne a vágy, hogy újra alkosson, és hogy az irodalmat végkép megreformálja, ne csak megrázza. Valami újat, valami egyedit kell alkotnia, amit még nem látott a világ. Két szőlő fürt között papírra vett pár ötletet, pár pohár bor után viszont akár egy mondatot is képes leírni, amit ki is húz , mikor kijózanodik másnap. A tél beálltával viszont minden megváltozott, az efféle luxus cikkeit hamar felélte, arra pedig véletlen sem vetemedne, hogy holmi egyszerű bolti áruval érje be. Percekig nézte, méregette az üres lapot, fordítgatta, de semmi sem történt. Pedig minden olyan egyszerűnek tűnt, mintha a szavak ott rejtőztek volna valahol a sorok között, ő neki pedig csak meg kell találnia, de hiába, sehogy se jött össze.Dühében végül összegyűrte a lapot, és kidobta a kukába, majd pedig lehuppant az egyik bőrfotelbe, bánatát pedig  egy erősebb skót whiskeyvel orvosolta. És hogy mit érdemes tudni Szilvás Endréről?  Azonkívül, hogy egy rendkívül „tehetséges” író, hatalmas szoknyapecér, nincs nő akinél ne próbálkozna be, márha megüti azt a bizonyos szintet nála. Kifejezetten aprócska termetű, bizonyos körökben csak törpének gúnyolták, amit valamilyen különös oknál fogva nem kedvelt, sötétszőke haját sose növeszti meg, kék szemeit pedig imádják a nők, és nem pocakos... Csak tömzsi, nem több.
Egyszer csak kopogtattak a szobája ajtaján.
- Szabad – kiáltotta kedvtelenül, majd kortyolt egyet az italból, és az asztalra tette a poharat. Nem szerette ha este 8 után bárki is zavarja. Az ajtó kinyílt, egyik apro fekete lány cselédje volt az,  ki először óvatosan bekandikált, majd belépett a szobába, fejét lehatjva, nagy barnai szemeivel a földre tekintve
- Elnézést, hogy ilyenkor zavarom az uraságot, ki tisztán elmondta nekünk, hogy este 8 után senki ne merje zavarni, de Pacsirta Áron beszélni kíván az urral, és nem hajlandó addig távozni, míg nem tehette meg  - A jó öreg Áron, kinek nem számít semmi, és bármi áron véghezviszi  elképzeléseit.  Nem túl sok kedve volt most Endrének egy hiperaktív eszelőst hallgatnia, de nem tehetett mást, barátja nem igazán viselte jól, ha elutasítják.
- Küldje fel. – a cseléd meghajolt , majd kisurrant a szobából. Endre megropogtatta a nyakát, majd körültekintett a szobában.  Kifejezetten apró kis zugocska volt, ahova elvonulhat a hétköznapok gondjai elől, ennek ellenére rendkívül ritkán használta.  Nem is volt gazdagon berendezve, csak a legfontosabb tárgyak kaptak helyet, az íróasztal az ablak előtt, pár bőrfotel és polc, nem több. Kifejezetten idilli összképett alkotott a számára, és azon tűnődött, miért csak mostanában kezdett el ide járni. Ezalatt betorpant Áron is, aki holmiját ledobta az asztalra,persze a bőrkabátját magán hagyta, ami már a névjegyének számított, majd maga is behuppant az egyik fotelba.Kifejezetten sármosnak számított a nők körében, 30 éve ellenére csak úgy tapadtak rá a 20-as csajok. Fekete haja rövidre volt nyírták, mintha csak a fodrásztól érkezett volna. Bármi kérdés nélkül megfogta a whiskey-s üveget, majd egy jó nagyot húzott belőle, Endre teljesen megszeppent a barátja különös belépőjétől
- Esetleg egy szivart nem óhajtasz? – kérdezte cinikusan, és barátjára mosolygott, aki értetlenül nézett rá, majd újra ivott az italból
- Ne légy már hülye öregem, tudod hogy nem dohányzok. Egyébként pocsék ez a Whiskey, honnan van? – fintorgott , majd az asztalra tette az üveget, és megtörölte a száját
- Igazi skót Whiskey, ajándékba kaptam egy díjátadón
- Akkor  téged csúnyán átvertek haver, mert ez víz és egy pici alkohol összekeverve  - Endre szemét forgatta, de azért az orrához emelte az italt. Mintha Áron szavainak hatására tényleg nem stimmelt volna valami az itallal, legalábbis illatra
- Legyen. Miért jöttél?
- Gáz van a studioval, nem tudjuk leforgatni a könyvadaptációdat – Endre már meg se lepődött rajta. Az elmúlt évek során, mióta a vezetést átadta Áronnak, az egész studio mélyrepülésbe kezdett, úgy gyűjtötte az adósságokat, mint egy kevésbé ízlésesebb örömlány a nemibetegségeket, mára pedig minden bevétel az adósságok fizetésére megy el. Bár lehet az is betett az egésznek, hogy Endre az igazgató váltáskor sunyin elsikkasztotta a studio rejtett készleteit, amiből késöbb aranyszobrott állítottatott a magáról a kertjében.
- A bankok?
- Dehogy. A jogokkal való herce hurca, azzal van itt a baj – Endre felhúzta a szemöldökét a hallottaktól. Nem értette, hogy lehetne probléma a mű jogaival, amikor minden jogot átengedett a studionak, még hetekkel ezelőtt, hogy megkezdjék a forgatást. Barátja lesütötte a tekintetét, és apró barna szemeivel inkább a perzsa szőnyeggel kezdett szemezni
- Mi történt a jogokkal ... - Hajolt előre fotelból Endre, egész közel Áron arcához. Had érezze csak a tekintetének a súlyát.
- Tudod, hogy a studio hatalmas adósságokkal küzd, a bankok követelték, hogy fizessek, de nem volt miből... Ezért el kellett adnom az Álomgyárnak...
- Tessék?!
- Azt hittem nem lesz belőle semmi, megírtuk a szerződést, száz millió birodalmi koronát kicsengettek érte, illetve szóban garantálták, hogy még megcsinálhatjuk a forgatást, ha már elkezdtük. Én hülye hittem nekik. Aztán tegnap, mikor kiadtuk az előzetest, beállítanak, mondván, hogy megsértettük a szerzői jogokat. Jöhettem azzal, hogy hát de belementek abba, hogy leforgassam, őket nem érdekelte, sőt közölték, ha nincs papírba foglalva, akkor nincs miről beszélni. Átvertek a mocskok! – Endre nem szólt . Csak hátradölt a fotelban és szájához emelte az üveget és nagyot húzott belőle. Nem érdekelte mi van benne, a lényeg csak az volt, hogy erős legyen. Erős is volt, mellkasában kellemes melegséget érzett.
- Szóval... Te most azt akarod mondani, hogy eltékozoltad az én művem jogait, holmi 100 millió birodalmi koronáért.. Értem...  – tekintete üres volt , csak bambult a semmibe, és próbálta feldolgozni a történteket. Barátja se szólt semmit, percekig ültek a némán,egymásra se néztek
Pillanatokkal késöbb áron megunta az egészet, felkapta a cuccait, és köszönés nélkül kisétált az ajtón, vissza se nézett, nem mintha Endrét különösebben izgatta volna, inkább kiszlopálta a maradék piát is az üvegből, majd utána kifejezetten gyorsan bealudt.  Egész sokat aludt, csak délben tért magához, akkor is csak azért, mert a cselédek kopogtattak, hogy minden rendben van e.  Kivételesen megőrizte a nyugalmát, és nem akarta kirúgni őket, amiért fel merték kelteni.  Kint havazott, a tájat befedte a hó, szolgái apró hangyának tűntek a magasból. Kicsit kitisztul a feje, nem kívánta Áron fejét karóba tűzni, szimplán annak piciny,  hófehér tarkóját kívánta lágyan megsimogatni egy kellőképpen termetes péklapáttal, ezek után csodálta, hogy még egyben van a studio, habár ő sem értette miért is izgatta a dolog, hisz filmezéssel egyébként sem foglalkozott, a studio pedig már nem az övé. Visszavonult a birtokára, kész, nem érdekli semmi, a jogokkal való herce hurcát is rá hadja Áronra, ő köszöni szépen nem kér belőle. Legfeljebb adaptálnak a művéből egy lelketlen, Álomgyári produkciót, mint mindig, ami legfeljebb jóindulattal kap 10-ből 3-at a kritikusoktól, de ez kit zavar, a könyv elérte a célját, a filmipart pedig még nem akarja vele megreformálni, mindazon ellenére, hogy arra is ráférne a változás. Inkább hozzákezd a legújabb művéhez, amivel befejezi azt amit elkezdett, Áron pedig csak játsza le a kis meccsét az Álomgyárral.  Endre amit összeszedte magát elindult a fürdőbe, hogy elvégezze a szokásos reggeli teendőit. A mosdó kifejezetten távol feküdt a kis vackától, majdnem a ház másik végében. Egyébként maga a rezidencia, ahhoz képest, hogy elképesztő méretekkel rendelkezett, már, már kastélynak tűnt kívülről, csak az alap szobákkal rendelkezett, és azokból is csak egy, egy volt. Endre  nem szerette túl bonyolítani a dolgokat, minek neki 67 nappali különböző tv-kel, illetve 42 hálószoba, mikor elég neki egy is. De az az egy legalább akkora volt, mint egy átlag családi ház. Az efféle gondolkodás módját sokan kritizálták, de ez nem izgatta Endrét, sosem izgatta őt mások véleménye, mondván egy zseni elvesztené az értékét, ha úgy gondolkodna, mint az átlag emberek. A mosdás után gyorsan bekapott valamit, majd felkapott egy lapot és egy tollat, és hozzá is látott a mindennapi teendőkhöz: az íráshoz. Most nem vonult el, ott maradt az ebédlő asztal mellett, és ott próbált meg alkotni valamit. Hiába, ugyan úgy kihúzott minden egyes mondatot, amit papírra vetett, sehogy sem találta egykori énét, aki megírta a zseniális 12+1-et, mintha kicserélték volna. Egyszer csak azon kapta magát, hogy már nem is próbál írni, hanem csak bambul a semmibe és rágcsálja a tollát, az asztalon pedig vastagon áll a nyáltócsa. Megvakarta a kobakját, érezte, hogy ez már tényleg nincs rendjén, úgyhogy inkább elkezdte leírni, mi is lesz a történet, és egyszer csak kibújt a szög a zsákból. Szimplán fogalma se volt róla, mi legyen az a rendkívül epikus, művészi, de egyben szórakoztató, hagyományos, ám újító jellegű történet, amivel befejezi azt amit elkezdtett. Először valami rendkívül elvont jutott az eszébe, miszerint egy afrikai szinesbőrűről írna, akinek a megpróbáltatásairól szólna a mű, aminek a végén persze meghal, mert hát enélkül nem lenne tragikus a mű, megaztán már annyi szomorkás könynek van ilyen vége, hogy  furán jönne ki belőle, ha itt egyszercsak minden megoldódna és minden szép és jó lenne. Aztán valamiért elvetette, mondván ki akarna ilyenről olvasni, különben is, magának mondana ellent, ha egy olyan könyvet írna, amit csak a kritikusok értenének. Nem, valami más kell, valami, ami hasonló mélységekkel rendelkezik, de lehetőleg fehér főszereplővel, mert hát abban van a profit.  Az egész délutánt gondolkodással töltötte volna, ha nem zavarják meg. Ezúttal nem a Pacsirta Áron nevezetű barátja volt az, hanem a kiadó kereste fel, amelyik piacra dobta Endre első, és eddig egyetlen, művét. Egy idősebb, magas, fehér férfit küldtek hozzá, tipikus üzletembert, ki öltönyt hord és aktatáskával jár mindenhova. Mikor belépett az üzletember a szobába, Endre illedelmesen felállt majd kezet fogott vele
- Isten hozta uram, kíván esetleg valamit inni? – próbált még valami megnyerő mosolyt is az arcára erőltetni, had lássa az úr, hogy nem zavarja. Valahogy nem jött össze, a fickó csak zavartan viszonozta a mosolyt, és erősen megszorította a kezét
- Nem kérek semmit köszönöm, csak pár percről lenne szó – Annyit még pont elrabolhat szeretett írónk életéből büntetlenül. Endre egyetértően biccentett, majd pedig helyet foglaltak az asztalnál egymással szemben.
- Van bármi fogalma arról, hogy mégis miért vagyok itt?
- Feltételezem szándékában áll közölni velem az indokot, különben nehezen fogunk bármiről is fecsegni. Mancika, hoznál nekem egy pohár vizet?  - az alaknak láthatóan nem tetszett a kifejezetten szellemes, frappáns válasz, csak húzta a száját, majd pedig felrakta az aktatáskát az asztalra, és kinyitotta. Közben Mancika, Endre legkedvesebb színesbőrű cselédje, kihozta urának a vizet, aki kiváncsian fürkészte a táska tartalmát. Nem volt más abban csak papírok tömkelege. A vendég kivett néhány iratott , majd átnyújtotta Endrének. 2014 eladási statisztikái voltak.
- És ezzel most mit kezdjek? – vonta meg a vállát, majd kiitta az utolsó csepp vizet is a pohárból, majd pedig egy erőteljes, határozott mozdulattal az asztalra tette a poharat
- Látja maga is nem?  A Potter Albert 13. része majdnem átvette a helyet az eladási listákon, már csak pár ezer kötet a különbség a 12+1 és a Potter Albert között.
- Hátaztán. 7 éve jelent meg, ideje volt már, hogy valami leváltsa, annak ellenére hogy az évtized, vagy akár az évszázad műve
- Maga nem ért engem. A Potter Albertet egy másik kiadó adta ki, nem a mienk, tehát ha az a lista elejére kerül, a mi cégünk nem profitál abból... Ha csak nem akadályozza meg ezt egy másik könyv – Endre szabályosan érezte, ahogy a kötél a nyakába kerül, és ahogy szorul a hurok.  Kereste a szavakat, nem tudott mit mondani, ellenfele pedig láthatóan élvezte a helyzetet. Inkább rendelt még egy pohár vizet, majd az üzletemberhez fordult
- Nézze, megértem a helyzetét, de a 12+1-et sehogy se lehetne folytatni. A végén mindentörténet szálat elvartam, nem maradtak kérdések, egy előzményt pedig sehogy se lehetne összehozni.
- Miaz, hogy nem lehet egy folytatást összehozni – horkant fel az alak, majd pedig rágyújtott egy szivarra, meg se kérdezve, hogy megengedi e Endre – feltételezem olvasta a bibliát.Na, ott micsinált az író, mikor rájött, hogy hülyeség volt kinyírni a főszereplőt? Na? Na? – pöfékelt elégedetten és diadalittasan. Endre megkapta az újabb pohár vizét, amit nyomban el is tüntetett
- Ismerem a bibliát, igen, de teljesen különbözik a két helyzet. A 12+1-et ha folytatnám legnagyobb rajongóimat köpném szembe, semmi értelme nem lenne egy folytatásnak, de még egy előzménynek. Így tökéletes az a mű. Esetleg írhatnék egy új könyvet, ami nem kapcsolódik az előző könyvemhez
- Látom más eszközökhöz kell folyamodnom... Amennyiben nem hajlandó folytatást írni, a kiadó visszavonja a könyveit a boltokból. Kiváncsi vagyok, meddig fogja kibírni bevétel nélkül. Ami pedig egy másik könyvet illetné... Nézze, mire azzal befutna, évek telnének el, a kiadónak pedig most van szüksége a pénzre. Talán jobb ha visszajövök másnap, hátha meggondolja magát – nem várta meg a választ, összeszedte a holmiját és kisétált az ajtón. Írónk nem szólt semmit, csak szitkozódott, hogy pont most jön össze minden. Tetemes mennyiségű pénzzel lógott a Magyar Birodalmi kincstárnak, amit még a kastélya megépítése miatt kellett felvennie. Úgy volt vele, hogy majd ha befutott a könyvvel, visszafizeti a banknak... Kár, hogy nem így végződött. A sikertől elvakult, nem gondolt a bankra, és mégtöbbet költöt, oly felesleges dolgokra, mint például a cselédek, a gyapotbirtok, vagy akár felnőttartalmú oldalakra. Csak a kölcsönt felejtette el visszafizetni. Matt helyzet volt ez nem több. Mancika közben kisurrant a szobából, félt, hogy ura esetleg valami ostobaságot tenne, kifejezetten veszélyes Endre közelében lenni, ha ideges. De nem történt semmi. Csak ült egy helyben és gondolkodott, az élet nagy dolgain, a következő művéről, illetve, hogy mégis hogyan másszon ki a gödörből. Aztán hirtelen megvilágosodott, gúnyosan elmosolyodott, és előkapta a mobilját a zsebéből. Bebötyögte a kiadójának a telefonszámát, majd megvárta, hogy felvegyék. Egy barátságos női hang fogadta
- Jó napot kívánok, Szilvás Endre vagyok, a 12+1 írója, és a tisztelt igazgató úrral szeretnék beszélni – nem is kellett több, a kisasszony azonnal kapcsolta, Endre már dörzsőlte a tenyerét.
- Hallo? Á drága igazgató úr, pont most járt nálam az embere, és közölte a feltételeket... Nem , nem a következő könyvem megjelenésének időpontjáról volna szó, teljesen másról  - várt egy pillanatig, had növelje a feszültséget – Kiadót váltok – majd lecsapta a telefont és elégedetten dőlt hátra, hogy megint túl járt mindenki eszén