Az ideges hangulat egyre fokozódott, és minden tiltás ellenére  az emberek a munkaidő lejárta előtt kezdtek hazaszállingózni. Előrejelzés, információ , sehol, az emberek egymástól tudtak meg egyet s mást, ezután futótüzként terjedt a hir, hol  felnagyitva , hol meg elbagatellizálva, hogy a Szamos áradása veszélyes a városra , és környékére.

            Haza felé menet, a macskakövek között, megjelentek kisebb vizfolyások, amelyek  alig látszottak ugyan , de aki tudta , hogy  valamikor itt folyt a Szamos --az következtetni tudott arra , hogy a talaj telitődött, és a Szamos hihetetlen memóriával, megtalálta régi medrét. Hazaérve bekapcsoltam a rádiót-- előbb Bukarestet , majd a Kossuthot, vagy forditva , de onnan sem tudtam meg semmi érdemlegeset.

             De  nem sokára megszólalt a sziréna,, aminek hangját csak az idősebbek-- háborút látott emberek--ismerék, és csak ők tudták, hogy a sziréna megszólalása veszélyt jelent. Ekkor törte át a gátat a töltést a  Szamos, ugy mint  Petőfi Tisza cimű versében irja:" Zugva bőgve törte át a gátat, elakarta nyelni a világot" Estére "vizmértékbe " volt állitva a város. és egész éjszaka pusztitott kegyetlenül , válogatás nélkül,  mindenütt ahol elhaladt, és sodort mindent magával, ami gyengébbnek bizonyult, mint az ár. Csak a templomok és azok környéke marad szárazon, biznyitandó, a múlt épitészei , ( nem biztos , hogy mérnökök voltak) kőművesei, templomépitői tudták , hogy  hova  kell és szabad templomot épiteni, de a hivő ember számára azt is  , hogy mégiscsak létezik Isteni gondviselés, még a legnagyobb szerencsétlenségben is. Sok embernek adott menedéket a templom ezekben a nehéz  napokban.

             Másnapra megváltozott a város képe, különösképpen az alacsonyabban fekvő részeken. Akinek akkor  módjában állt, hogy megnézze a várost, azt a szomorúság fogta el a látványtól-- ami fogadta. Utcák maradtak csak néhány házzal, gyárak álltak , másfél -- kétméteres vizben és emberek sokasága reménytelenül kisemmizetten, családok szétszórva, nem tudva egymásról. Egy-két napig az emberek gyártetőkön, isklatetőkön templomokban, padlásokon--néhány főnök is aki biztos volt abban, hogy a Szamos nem önt ki--  éhen szomjan takaró nélkül tiszta ruha nélkül, a szabad ég alatt várták , hogy  visszatérhessenek otthonaikba. És sokan voltak olyanok is , akik csak házuk helyét találták. Ez volt az igazi tragédia.

             A gátszakadás egy csütörtöki nap délutánján történt, de cégünkhöz csak  a következő hét hétfőjén tudtunk bemenni, akkor is csak minél magasabb szárú gumicsizmában. Az egész gyár területén , a visszahuzódó víz után félméteres   iszap , sár maradt, közlekedni lehetetlen volt csak nagy erőfeszitések árán  tudtunk utat vágni az iszapban, hogy megkezdhessük a részlegek kiüritését. Az alacsonyabb gépeket -- és ebből volt a több-- teljesen betemette az iszap, a hordalák, a félkész darabok, az ajtok előtt feltornyosulva, meredeztek az égnek teljesen használhatatlanná válva. Lenn a csarnok végén, ahol az átadásra vártak a kész bútorgarniturák--,amelyek között ott volt az is amelyikben kotyogott a fiók -- most a megdagadt préseltlapok úgy megszoritották , hogy hatökörrel sem lehetett kihúzni. Legalább egy hétig hordtuk kifefelé a hordalékot, és válogattuk ki a gépeket, gyalupadokat szerszámokat, az iszapból, és csak azután huzhattuk le a mezőgazdasági tornacipőt, aminek mindezidáig igen nagy hasznát láttuk. Persze nem mindenki, mert egy minisztériumi kiküldött, aki szintén gumicsizmát viselt-- ez még a mentés elsőnapjaiban történt-- nem jól ítélte meg a lépcsőkanyart, lépcsőfordulót, ennélfogva egy emelet magasságából  nadrágfékkel szánkózott le , mert a  nedves gumicsizma fékjei nem fogtak kellőképpen.Csúszásában besegitett az a százhúsz kiló csont, hús és zsir kollekció , amit testsúlynak nevezünk. Szerencsére nem történt semmi komollyabb baj, igy nem lehettett szabotázsakcónak felfogni, hanem inkább egy szerencsés kimenetelü balesetnek. 

            A ház  vagy lakás nélkül maradottak rokonoknál, ismerősöknél húzták meg magukat. Az emberi szolidaritás ritka szép megnyilvánulása volt ez, amit sem azelőtt, sem azóta nem tapasztaltam.  Lehet , hogy ilyen mértékű szükség  nem is volt rá.