Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

IX. fejezet / 3. rész

- A szemét! – fakadt ki Brigi, visszarántva a jelenbe.

- Igen, érdekes volt az egész. Vágytam rá, mint férfira, ő bizonyította be nekem, hogy még nem lettem gép, aki csak kiszolgálja a férfiakat. Neki köszönhettem, hogy tudtam, még érző ember vagyok, aki képes vágyni a szexualitásra, a szeretetre, ugyanakkor hihetetlen csalódást éreztem. És félelmet. Abban a pillanatban a félelem zsibbasztotta le teljesen az agyam.

- De mégis, börtönnel fenyegetett? – kérdezett tovább Brigi. Rámosolyogtam.

- Nem gondoltál rá, igaz? Én sem! Eszembe sem jutott, egyetlen alkalommal sem! Pedig mennyit törtem a fejem ennek az egésznek az elején, de csak a lelki dolgokon. Az, hogy milyen lesz a megítélésem a társaim körében, hogy drogra is rászokhatok, pláne hogy esetleg börtönbe is kerülhetek, ezek fel sem merültek bennem akkor.

Később tudtam meg, hogy Debrecenben új rendőrkapitányt neveztek ki, akinek az volt a feladata, hogy a droghasználatot visszaszorítsa a városba. Négy nagy banda terjesztette annak idején a különböző tudatmódosítókat Debrecenben, úton-útfélen be lehetett szerezni, és ebből lett elege az akkori városvezetésnek. Az új rendőrkapitány akkor parancsba adta, hogy a várost meg kell tisztítani. Csakhogy a debreceni zsarukat már sokan ismerték, ezért érkezett Tibi és csapata Budapestről. Több helyen megjelentek és hát Júlia tevékenységét Pestről már ismerték, tudták, hogy ebben a körben is lehet keresnivalójuk. Tibi egyszerűen követte a srácot, rájött, hogy rajtam keresztül megfoghatja és erre engem használt fel. Pechemre, a srác épp hozzám járt. Én, a dunántúli, egyszerű lány minderről semmit nem tudtam akkor. Csak próbáltam a magam vágyait megvalósítani, miközben kaptam a pofonokat minden oldalról és egyre jobban süllyedtem lefelé.

- Mit tettél?

- Lezsibbadva ültem tovább az ágyon. Cikáztak bennem a gondolatok. Mibe keveredtem? És mi lesz ebből? Öt év börtön? Kinyírnak a drogosok? Remegett a gyomrom, miközben a telefonomat kerestem. Visszakapcsoltam, de annyira ijedt voltam, hogy nem jutott eszembe a jelszó. Kétszer elrontottam, miközben azon járt az eszem, hogy mit tegyek. Júliát hívtam volna, ha az a nyamvadt négy szám beugrik az agyamba, de ott, akkor, teljes homály volt. Letettem a telefonomat magam elé, felkeltem, ittam vizet, automatikusan rendet pakoltam, és vártam, hogy ismét képes legyek gondolkozni. Rendben téve hagytam el a lakást. A kollégiumba mentem, figyeltem, hogy követ-e valaki, de senkit nem vettem észre.

Nagyon sokat tudott a zsaru. Ez volt az első értelmes gondolatom. Sokat, túl sokat. Tudta, hogy a srác hozzám jár, anyagot hoz, pontosan azt is, mennyit. Tudta, hogy másnap jön. Hogy Júliával Bécsben voltunk. Hogy van még néhány lány. Azt, hogy Pesten is van, nem is tudtam. Tőle most sikerült megtudnom. Vajon honnan tud ennyi mindent? Honnan tudta, hogy Júliának adtam oda az anyagot? Valóban le fognak csukni mindezért öt évre? – kétségbeesve járkáltam a szobámban. Szerencsére a szobatársaim nem voltak még bent. Felhívjam Júliát? Szóljak neki? Vagy tegyem, amit mondd, és hátha lelép? Fogalmam nem volt, hogyan tovább.

Futószerelésbe öltöztem és elindultam a pálya felé. Átvágtam az egyetem parkjában, ahol pechemre a sebész fiú ült egy padon, két társával. Mikor meglátott, intett és felém indult.

- Mi baj? – kérdezte azonnal, ahogy közelebb ért. Nem tudtam, mit válaszoljak, ő meg csak bámult rám, aztán hirtelen felemelte a kezét, azt hiszem, meg akarta simogatni az arcomat. Eszembe jutott, hogy talán Tibi valahol figyel, és akkor ezt a rendes fiút is bajba keverem, így hátrább léptem tőle. – Mi baj, kicsi lány, ki bántott?

- Mennem kell! – közöltem vele és faképnél hagytam. Éreztem, hogy néz utánam, aztán a másik két srác hangját is hallottam, akik várták őt. Ismét elöntött az irigység. Neki voltak barátai, normális életet él, én meg? Én meg ringyó lettem, aki belekeveredik egy drogos ügybe. Akit le fognak csukni évekre. Akit el fognak ítélni prostitúcióért. Anyámat láttam magam előtt, kisírt szemekkel: el fog szegény süllyedni szégyenében. Apám hozzávágja majd, hogy ezt nevelt belőlem, egy kurvát. Istenem, mi lesz ebből? Csurgott a könnyem, miközben a nagyerdei sétányon, a fák között futni kezdtem. Eszembe jutott, hogy sötétedik, talán veszélyesek az erdei utak. Ó, milyen jó lenne, ha megkéselnének, és itt elvéreznék! – gondoltam, de nem történt meg. Egy órát futottam, majd a szobám mélyére húzódva megpróbáltam aludni. Úgy döntöttem, nincs sok választásom. Ha Júliának beszélek, a zsaru megtudja. Egy lehetőségem van, hogy engedelmeskedek.

X. fejezet / 1. rész

Az éjszakám pocsék volt, vagy rosszat álmodtam, vagy éberen forgolódtam. A délelőttöm sem alakult jobban, a reggeli futás nem segített, az előadáson képtelen voltam figyelni, az időt néztem, mikor szól Júlia, mikor mehetek, mikor találkozhatok a kissráccal és mikor lesz ennek az egésznek vége. Minden forgatókönyv szerint ment. Júlia szólt, a kissrác jött. Szinte azonnal rágyújtott és akkor úgy láttam, itt az idő, kértem tőle egy slukkot.

- Mégiscsak? – kérdezte nevetve és átadta. Látta, hogy megfelelően szívom, mélyen lent tartom. Ahogy a Tibi mutatta. Talán épp ezért tanított már akkor? Csakhogy annak semmi hatása nem volt, ettől szinte a második slukk után azonnal szédülni kezdtem.

- Legutóbb meg sem éreztem! – jegyeztem meg. A srác nevetni kezdett.

- Olyan nincs! – közölte. – Akkor átbasztak, szemetet adtak! Ha nem érzed a hatását, akkor abban kevés cucc volt! Ez az igazi! Figyelj arra, hogy ki a szállítód, szemetet ne használj! – javasolta, ismét átnyújtotta a már majdnem leégett szálat, melyet megszívtam. Ennek valóban volt hatása. Nem olyan, mint a kokainé, valahogy más, és mégis. Felszabadultabb lettem, a gyomromban a görcs lazult, a borzalom, amibe keveredtem, már nem tűnt annyira vészesnek.

- Azért, ha már itt vagyok! – szólalt meg a srác és vetkőztetni kezdett. Frissen, élvezettel vettem számba a péniszét, majd hagytam, hogy valami új pozícióba megkeféljen. Nem élveztem el, mégis jól éreztem magam. Valahogy nem érdekelt, csak csináltam és hagytam, hogy csinálja. Megbeszéltük, hogy kell még nekem anyag, de inkább a por, a fű kevés a bulihoz. Ajándékot is hagyott nekem és nem kért érte semmit. Rendesebb volt, mint a zsaru.

Aki nem jelentkezett. Nem bántam. Ment ki belőlem a fű hatása és egyre erősödött a bűntudatom. A ringyó mellé a narkos szót is be tudtam illeszteni, ha magamra gondoltam és arra, amit tettem. Egy dologra vágytam, abban a pillanatban, arra, hogy hazamehessek anyámhoz, a saját gyermekszobámba.

A telefonom viszont ismeretlen hívót jelzett este hat óra körül.

- Jobban vagy már, kicsi lány? – hallottam a szemüveges srác hangját a vonal túlsó végén.

- Honnan tudod a számomat? – érdeklődtem meglepődve. Nevetett a másik oldalon.

– A szobatársnőd egész rendes csaj, leszámítva, hogy veszett buta. Azt mondtam neki, hogy megadtad, csak elhagytam. Simán elhitte! Szóval, mi az ábra?

- Nincsenek most jó napjaim! – összegeztem felsóhajtva.

- Azt veszem észre! Nem tanulsz, a pályán sem futottál reggel, hol jársz?

- Az erdőben futottam! Nincs olyan nagy gond, megoldom!

- Aha! – válaszolta nem túl nagy meggyőződéssel. – Rendben. De mentsd el a számom, és hívj nyugodtan, ha segíthetek! Légy jó, kicsi lány! – köszönt el tőlem. Ahogy letettem a telefont, sírni kezdtem. Úgy éreztem, nem érdemlem meg, hogy egy ilyen rendes srác rám pazaroljon akár két percet is az életéből. Rám, egy mocskos, narkós kurvára, akit ráadásul egy zsaru fenyeget, és kényszerít arra, hogy árulóvá váljak.