Az én városom, és környéke 3.

          Még a vásári időszak kezdetén voltak, ezért özvegy Komlósi Paula fogadós - mindenkinek csak Póli-elég régen nem találkozott  férfival,ezért barátnéjának , még nem, de saját magának már  bevallotta , hogy igen -igen hiányzik neki a férfi, a férfi ölelése, csókja, és minden ami azután következik.

         Barátnéja özvegy Szalontai Sára, hasonló gondokkal küzdött miközben a nagy darab húsokat mérte és rakta tányérokra, amit aztán Póli fürge mozdulatokkal hurcolt ki, és rakott a férfiak elé. Neki már meg volt a kiválasztottja, akivel a szeme már többször összevillant és neki már nem voltak kétségei afelől , hogy nem fogja egyedül nyűni az ágyat  a következő éjszakán.

Sára viszont bent a konyhába keményen dolgozott, és csak pillanatokra tudott kinézni, hogy legalább a szemét vigasztalja egy férfi látványával. De ez nem volt neki elég mert minél többet kukucskált kifelé annál jooban kezdett forrni a vére, ezért oda szólt Pólinak:

 - Te Póli, cseréljünk.

 - Jó, mindjárt cserélünk csak van  még van egy kis elintézni valóm az egyik legénnyel és aztán mehetsz ki te.

Póli oda sündörgött, és egy kicsit hozzá is dörgölődött  Jánoshoz, és hangos szóval mondta  , hogy: ki kéne nézni az állatoktra, úgy hallom mintha nyugtalankodnának. János, vette a lapot ,  meg a boros poharat-- jót húzott belőle, majd megtörölte bajuszát, és lassan kifelé indult. Amint az istállóhoz ért valóban hallot valami nyugtalankodást - de hamar rájött , hogy nem a farkasoktól rettentek  meg az  állatok,  hanem attól , ahogy Póli besurrant  az istállóba.

János nem sokat látott a sötétben, pedig nyitva hagyta az istállóajtót, de azon fény nem igen, hideg viszont annál inkább tódult befelé. Vissza is ment hogy bezárja az ajtót, ám akkor farkasűvöltéseket hallott, egészen közelről. Nem volt az ismeretlen számára mégis egy kicsit megrettent, és csak akkor nyugodott meg, amikor Póli szólitotta: Hát jöjjön má János, ehun vagyok a sarokba. János aztán ment , bizonytalanul, de egyre közelebb érezte az asszonyt a vakitó sötétben. Az asszony is tett egy lépést előre , hogy mihamarabb elérje a férfit,hogy magához, illetve magára vonja. Ahogy bezárta az istálló ajtót érezhetően melegebb lett, és már semmi akadálya nem volt  annak, hogy át öleljék egymást. Míndketten várták ezt a pillanatot, mert nagyon ritkán adatott meg mindkettőjüknek , hogy elvonuljanak  a világ szeme elől és teljes szivvel áldozzanak, a szerelem oltárán. Póli egy csók után felkapta szoknyájának és  pendelyének elejét - de János sem  sokat várakozott  hanem felkapta Pólit, és a jászolba helyezte,majd maga is bemászott a szerelmi alomba, és mindent elkövetett,hogy  kivivja Póli elégedettségét. Az aktus nem volt túl hosszú, mert már annyira egymásra voltak hangolódva , hogy nem volt semmi a világon ami megtudta volna állitani őket a beteljesedésben. Pedig János egyik tehene "megpróbálta" mert a széna keresése közben majdnem a János nadrágját sodorta be hatalmas nyelvével.

Póli,  szinte rohant vissza a konyhába, kezet mosott, de Sári azonnal rászólt:Nem mondhatnám, hogy nagyon igyekeztél visszafele!

 - Majd elmondom, de te most menj! -  és vidd a borokat és válogass a legények közül. Sárinak sem kellet kétszer mondani, ment mint a szélvész, kapta a cserép kancsókat és ujabb borokat pakolt az asztalra, de kijelentette , hogy egy fiatalember segitségére lenne szüksége mert ha még bort akarnak inni akkor le kell menni a pincébe utána, mert ami fent volt az már elfogyott.

           Sándor jelentkezett, de ahogy mentek kifelé, máris simogatni kezdte Sári fenekét, amitől az egyáltalán nem vonakodott, ezért egyértelmüvé vált hogy beleegyezését adja az elkövetkező szerelmi játékhoz.  Persze az  sem volt igaz , hogy nem volt több bor fent, de valami okot kellett találni , hogy a fiút kicsalja magával.Végig mentek a verandán, és egy kis szobába értek ahol egy cseppet sem volt világosabb mint az istállóba, de még attól is hüvösebb volt. De nem is kellet, fütés világitás, mert a Sári szeme úgy csillogot, és olyan forró volt, hogy Sándor azonnal megtalálta az ágyat és a csókos  szájat, amire rá is telepedett rendesen.Félkézzel vetkőzött, másik kezével Sári szoknyáit hajtogatta felfelé , hogy elérjen mielőbb a boldogság kutjához. Ebbe aztán komolyan besegitett Sári is mert már repesve várta behatolást - ilyesmibe már nagyon régen nem volt része. Nem csalódott!