Úgy volt rendszeresítve, hogy két pincér ügyelt éjszaka elöl a csárdában, és ha szállóvendég jött, egyikük lekísérte, a párom pedig kiadta a szobát. Úgyhogy hozzá voltunk szokva az éjszakánként legalább egyszer-kétszer való felkeléshez, de az az éjszaka amiről szó van, mindig emlékezetes marad.
(Nem tudom másképpen leírni, csak ahogy mondanám.)
Csöndes nyári éjszaka. Nyitott ablaknál aludtunk a földszintes házban. Nagyon távolról kutyaugatás, amit már úgy hall az ember álmában, de még nem veszi komolyan. Talán mégsem kell felkelni igazából. De a kutyaugatás erősödött és egyszer csak, alig akartam hinni a füleimnek, lódobogás az ablak alatt. Már tudtam, nem alszom, valóban lovak galoppoztak az éjszaka kellős közepén, úgy hajnal előtt az ablak alatt! 

Mire én felocsúdtam és felültem az ágyban, a párom már ugrott is - úgy hirtelen felöltözve - kifelé az ablakon, (még szerencse, hogy nem volt magasra rakva a fal) és rohant a terepjáróhoz. Beugrott, indított, és irány, mint az őrült, hátra az istállóhoz, ami a főépülettől, amiben a lakásunk volt körülbelül fél km-re lehetett. Én utána gyalog!
De mire az istállónál kiugrott a kocsiból, hogy a két zablájánál összekötött lovat (éppen lopni akarták őket) a helyére bevezesse, a két állat nekilódult, és a csárda irányába előreszaladt. Ô utánuk gyalog!
Igazából a lovak nem rohantak, csak szép egyenletes "galoppban", úgyhogy gyalog semmiféleképpen nem lehetett utolérni őket, kimentek a 4-es főútra (szerencsére hajnal négykor nem volt nagy forgalom) és a jól begyakorolt úton elindultak Monorierdő felé.
Jól lehetett hallani, ahogy a 8 láb szépen, egyenletes tempóban kopog a betonon.
Egyébként irtó csend volt, a kutyák is elhallgattak, miután látták, mi már ébren vagyunk.
A viszonylagos csöndet kilométeres távolságból csak a párom kétségbeesett ordítása törte meg:
- Edíííít, hozd a kocsit!
A válasz azonnal jött:
- Nálad van a kulcs!   

Na itt mindkettőnket megütött a guta, a lovak közben belevesztek az éjszakába, hajnalig kerestük őket, hiába! Közben még a terepjáró is legalább kétszer elakadt a szántáson.
Végül is korán reggel a szomszéd tanyáról vezették őket haza, amikorra mi már teljesen lemondtunk róluk.