Munkahelyemen  egész baráti volt a viszony a kollégákkal, de ha lehet ezt a viszonyt fokozni -- és lehet-- akkor a vezérkarban még nagyobb volt az egyetértés, ugyanis ott ez a viszony egyeneseb családias volt. A szó legszorosabb értelmében. Azért mert kezdtek megjelenni  a felmenő az oldalágí rokonok, előbb egyenként, majd csoportosan végül már tömegesen. Amikor a rokonok sürüsége meghaladott egy bizonyos szintet, akkor kezdtek kialakulni az érdekszférák, amelyek között surlódások keletkeztek-- eldöntendő, hogy ki az erősebb-- illetve kinek vannak erősebb támogatóik. A támogatókra nagy szükség volt, mert ezek a félkész emberek  , nem tudtak megállni a saját lábukon, sok esetben éppen az alkohol miatt nem.

 Abban meg nem volt hiány, azért nem , mert az egyik érdekszféra éppen az Avas pálinkakészitő , és-- fogyasztó régióból származott. Mindezek tartoztak a második vonalhoz, mert az elsőhöz  a vezér erdővidéki rokonai tartoztak. A vezér nem volt rossz ember, nem bántott senkit-- különösen a rokonait nem-- bár nem volt könnyű helyzetben, mert olyan népes rokonsága volt, hogy  éppen elég volt számon tartani őket

           Egy-két hibája azért volt neki is, mert grandomániája miatt, minden lehetséges pénzösszeget az épitkezésbe  ölt, de azért csurrant cseppent neki is egy kis villaszerű házra. Ezt sem rosszindulatból csinálta ,csak már annyira benne volt az épitkezésben, hogy délután sem tudta abbahagyni. Ezenkivül , féltékeny volt-- na nem a feleségére-- hanem a funkciójára. Lehetett is,  mert jóval túl volt már az ötvenen, és a nyomában , már ott loholtak, lihegtek a trónkövetelők. Joggal , vagy anélkül, de úgy érezte, hogy veszélyben van a poziciója.

           De nem azért volt ő már jó ideje igazgató , hogy ne tudja mi a teendő ilyenkor, most is fel találta magát, felmérte  a vetélytárs erejét,és annak függvényében buktatta  fel , vagy le-- a cél szentesiti az eszközt alapon. A lényeg az , hogy a  potenciális vetélytárs, minél messzebb kerüljön az ő husos fazékától. Többen jártak  jól vele a felfelé buktatottak közül , mert ma is igazgatók, munkáltatók, vagy üzletemberek. Volt egy-kettő aki pártvonalon araszolt fölfelé, ezeknek volt egy kis bosszuságuk, egy időben, de az ösznépi megbocsátó szeretetünk, megóvta őket a végelgyengüléstől.

            Beléptem az élcsapatba. Már miért ne léptem volna be?Be vallom , nem kényszeritettek, nem fenyegettek, nem ijesztgettek, sőt a kérvényemet is saját kezüleg irtam meg. Ez is volt valami , mert az élcsapatnak nem kis százaléka  arra sem volt képes. Volt nekem egy  szegről- végről hetedági rokonom, aki ez időtájt a felfelé buktatás eredményeként , gyári párttitkár lett.  Ez az illető  egyszer odajött hozzám, és elmesélte , hogy  nekik parancsba adták, hogy  uj tagokat vegyenek fel, de bárkit agitál, nem teng túl a lelkesedés senkiben, pedig  ő már hat hónapja  titkár, és még nem vett fel senkit. Most határidőt kapott, hogy egy hónapon belül legalább öt  új tagot vegyen fel, mert ha nem, akkor kemény  pártszankciót kap , és fuccs a karrierjének. És ő rám gondolt--már igy rokonilag-- mert kellő iskolával birok, rendes munkásemberként ismer, és származásom is tökéletesen megfelel, mert javitom a  párt etnikai összetételének  statisztikáját. Hát megtudtam én tagadni  ettől , a karrierje küszöbén vergődő "rendes" rokontól a támogatásomat, még annak árán is , hogy olyasmibe lépek bele, amit még megbánhatok? Beléptem !

           Apám meg azt mondta, hogy nem beléptél, hanem beleléptél , mert abba  csak belelépni lehet. Persze , még azt is hozzátette , hogy elég nagy marha voltál fiam, mert engem is csábitottak , de én  megvoltam nélkülük, mert én ennek az alagutnak a bejáratát láttam, amit te nem láthattál, talán azért volt nekem könnyebb kivül maradni, mert k itudja , kijárata , van -e egyáltalán? Értettem a szóból , és igyekeztem semleges maradni. Szóval , nem könyököltem, nem lőttem tul a célon, már csak azért sem, mert nem láttam a célt, valószinű nem is volt,azonkivül egyébb, mint süket duma ,amit politikai tevékenységnek hivtak., és ami a szakmai előrelépés feltétele volt.