És ott a város, templomaival, a régi épületeivel, szinházával, parkjaival,cukrászdáival--a korzón kettő-- egyszerű megnevezéssel, kis cukrászda , nagycukrászda, ahol egy lej ötven baniért  friss krémest  vagy mignont adnak, egy lej tizenötbaniért egy szimpla kávét , de  egy hosszu szimpla is ugyanannyi, de két lejért  a féldeci rumhoz egy kis szódaviz is jár. Mindezt fiatal lányok szolgálják fel ,szoknyájuk hossza  évről évre csökken, alakjuk szép , testük kivánatos. És persze ott vannak a barátok, akikkel a találkozót nem kell megbeszélni, mert ez csak annyiból áll, hogy megkérdeztük egymástól:Fel jössz este: Ha igen volt a válasz, az azt jelentette , hogy este  hét óra tájban elindultunk a korzon, annak külsö oldalán, a villanyóra irányába--a belső oldalon a szembejövők sétáltak-- és mire kétszer végigmentünk , egybe volt az egész csapat, pedig akkoriban ezrek sétáltak a korzón rendezetten, mindig azonos utvonalon.

             És volt a Scála mozi, már Victoriának hivták, homlokzatán  még látszott a  Scála felirat. Ebbe a moziba fogyni látszott a szovjetfilmek dömpingje, de még  mindig lekörözte  más országok filmjeinek vetitését. Mellette szólt viszont, hogy a filmeket magyar felirattal látták el. Külön jellegzetessége volt a mozinak , hogy vasárnap este,  kilencórától már a következő hét filmjét mutatták, nagyobbrészt teltház előtt. Ezeket az előadásokat nem volt szabad kihagyni, azért az egy lej hetvenöt baniért, sőt, utána  még legalább kétszer végig kellett menni a korzón ahol még mindig többszáz ember sétált. Talán erre mondta  Páskándi Géza: "Ez hát a város:stilustermtő stilustalanság. Lapos, de rangos alföldi porból hordta hantját." (P.G. Szatmári származásu, Kossuth dijas  iró,kőltő, drámairó.Bpesten hunyt el.)

             A vonat fékezett és megállt, kinézek az ablakon: Kolozsvár, nagy a nyüzsgés, magyar , román beszéd keveredik, úgy fele-fele arányban. Erdély  fővárosa , a kincses város, Erdély szive. Itt készültem néhány hónappal ezelőtt a kalauz átverésére , hogy hazamehessek. Akkor kockáztatnom kellett, de most nyugodt tekintettel nyujtom  jegyem ellenörzésre, mert most szabad vagyok, nem kényszeredek szinjátékra hazudozásra. Most hazamegyek hivatalosan, és végleg. Még kétszáz kilóméter , mi az Mangáliához , mi az Hunyadhoz képest? Semmi, szinte már otthon vagyok. És addig maradaok , ameddig csak akarok.

             Indul a vonat, elmarad az állomás, esteledik, sötét borul a tájra, csak Kolozsvár fényei villognak még egy darabig, mig egy élesebb kanyar és a távolság ki nem oltotta a kincses város fényeit szememben.

              Bedöcög a vonat a szatmári állomásra, már messziről figyelem, hogy mikor tünik fel  az állomás épülete,amire mások azt mondják, füstös, kormos, piszkos. Ez nem igaz!-- ez  a legszebb állomás amit valaha láttam, nekem legalábbis, és hogy másnak  mi a véleménye erről az állomásról az most teljesen mindegy, mert itthon vagyok, elkövetkezett az a pillanat amit annyira vártam, hosszu hetek, hónapok óta , számtalanszor álmodtam felőle, és hányszor ébredtem csalódottan , mert mikor kinyitottam a szemem, egészan  mást  kellett tapasztalnom , mint amit álmaimban láttam. 

               Sürű éjszaka van., autóbusz járat nincs, marad a gyaloglás, jó tréningben vagyok, hazáig  az út vagy másfél kilóméter. Nem kell sietnem , nem kések el , és nem érkezem korán , elvégre itthon vagyok. A bőröndöm sulyát nem érzem, félcipőm szinte magátol megy-- a néhány kilós bakancs után-- és szivem olyan könnyü, hogy szállni tudnék, repülni madárként, fütyörészni a boldogságtól. A Kossuth-kertben még sürübb a sötétség, előbb azon akarok keresztül vágni, de meggondolom magam, megyek inkább az ismerős utcákon, hadd lássuk egymást, úgyis már rég nem találkoztunk.

              A korzó kihalt,  csak egy sietős ember huz el mellettem, csak az jár ilyenkor az utcán, akinek nagyon fontos. Ezek közé tartozom én is. Haza kell érnem ! Három lépés , kettő , egy . Itthon vagyok. Apám ül fel ágyában, törölgeti  szemét, előbb az álmosságtól, majd a boldogságtól. --Hát megjöttél fiam?----Meg apám!--Akkor jó!

               Hajnalig beszélgettünk, apám elmesélte , hogy kik haltak meg  az ismerősök közül , és kik vándoroltak ki. Aztán belealudtunk a beszélgetésbe.  Március utolsó napjai voltak ezek, és a tavasz első napjai. Minden együtt volt ahhoz, hogy  új életet kezdjek egy új tavaszon. Számomra éppen a  húszonötödiken. Hivatalosan leszerelés után öt nappal kellett munkába állnom volt vállalatomnál, de nekem csak három nap jutott, mert elsején akartam kezdeni. Április elsején -- mert az olyan vicces!