A folyó egy papírlapot sodort magával. A hullámok ide-oda dobálták, míg végül megakadt a part közelében egy kövön. Petra szórakozottan figyelte. Lassan közelebb sétált, lehajolt, hogy jobban láthassa. Végül közelebb lépett és kihalászta a vízből. Közben vizes lett a cipője is, de ezzel most nem törődött.
A szöveg majdnem teljesen elmosódott.
„…bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön…”
Többet nem tudott kivenni. A szavak hatására újból lelkifurdalás kezdte gyötörni.
A folyóból a Biblia úszik hozzám. Ez égi jel – gondolta. Korábban nem tartotta magát különösebben vallásosnak, de két nappal ezelőtt hozott egy nehéz döntést, azóta mindenhol jeleket látott. Az elhatározásán viszont eddig még nem változ-tatott. Pénzre volt szüksége, méghozzá sok pénzre. Egy élet múlhat rajta.
Újra elolvasta a sort, majd összegyűrte a vizes papírt és visszadobta a folyóba.
Most mi legyen? Mi legyen? A találkozót a közvetítővel délre beszélte meg, addig már nincs egészen öt perc. Még mindig megvolt rá a lehetősége, hogy meggondolja magát. A közve-títő nem találná itt, ő pedig élhetné tovább az életét, várva a nem is nagyon távoli szomorú jövőt. A gyászt nehezen vi-selné, de legalább nem adná el a lelkét.
Hirtelen elhatározással megfordult és megindult az út felé.
– Pintér kisasszony?
Petra a hang irányába fordult. Egy jól öltözött, hatvan év körüli, szakállas férfit látott közeledni.
– Igen.
– Úgy hiszem rám várt. A Fények Harcosainak közvetítő-je vagyok.
Pontosan dél volt. A lány tudta, hogy már nincs visszaút.
– Nagyon nehezen jutottam erre a döntésre – mondta a férfinak.
– A felekezet által felkínált összeg úgy gondolom elég motiváló. Ezen kívül teljes diszkréciónkról biztosítjuk. Önnel mi soha nem kerültünk kapcsolatba. Erre nincs bizonyíték és nem is lesz. Az alany egy huszonkét éves fiatalember – egy papírt vett elő zakójának belső zsebéből. – Kerekes Uriás. Szokatlan egy név. Ő ki?
– A barátom… Illetve dehogyis, nagyon szeretne az lenni.
– Nem lesz probléma? A legcsekélyebb nyilvánosságot sem engedhetjük meg magunknak.
– Nem fog gyanút, majd úgy teszek, mintha randira hívnám. Ott leszünk a megadott helyen.
A férfi a táskájából egy lapot vett elő, és Petra orra alá tartotta.
– Egy aláírást kérek itt a lap alján.
– Mi ez? Szerződés? Nem azt mondta, hogy nem lesz nyom?
– Olvassa csak el!
Petra gyorsan átfutotta a szöveget, majd meglepetten felnézett.
– Szexuális szolgáltatás?
– Egy általános műfaj. Mindenki ért hozzá, nem igényel szakképesítést. Mint mondtam, mi nem kérünk az ügyfele-inktől személyes információkat, a szerződés tartalma viszont mindenkire érvényes kell, hogy legyen.
– Mi szükség van erre a… erre a szerződésre?
– Ha aláírja már nem lesz visszaút. A felekezet nem szereti, ha átverik. Utólagos visszalépés esetén is érvényesítjük követeléseinket.
Petra szemmel láthatóan elbizonytalanodott.
– Gondolja meg! Tízmilliót kaphat, ötöt most, a másik ötöt utána – mondta a férfi, amivel meghozta Petra helyett a döntést.
Nem gondolkodott tovább, odafirkantotta a nevét a szaggatott vonalra.
Így megtarthatom a házat – próbálta nyugtatni magát.
– Hol lesz a hely? Hová vigyem az… alanyt – elfintorodott, ahogy kimondta az utolsó szót. Nem tetszett neki, olyan volt így, mintha egy kísérletről lenne szó. Pedig ennél sokkal több volt.
– Oda, a túloldalra – mutatott a közvetítő a sziget felé. – A hídtól nem messze láthatja azt a nyárfát. Magasabb, mint a többi, könnyen odatalál. Ott várják majd, holnap tizenegykor.
Betette az aláírt lapot a táskájába, kivett egy kis csomagot és Petra kezébe adta.
– Mi soha nem találkoztunk – mondta a lánynak. Sarkon fordult, és elindult abba az irányba, ahonnan jött.
Petra még egy kicsit elidőzött a parton. A csillogó vízfelületet nézte. A fények játékától egészen elszédült. Korábban sokszor ült ki a partra meditálni. A víz látványa egy rövid időre mindig elfeledtette vele a problémákat, de most ez sem segített.
A csomagban pénz volt. Nem számolta meg, de ránézésre ötmillió lehetett. Sóhajtott egyet, majd elindult lefelé a part mentén, amikor újra megpillantotta a jelet. Az összegyűrt papírdarab csak néhány métert sodródott odébb, majd újból elakadt a kövek között.
„…egész tested pokolba kerüljön…”