Szóval, munkahely az már volt--ami ugyebár mégiscsak a legfontosabb, már úgy  megélhetés szempontjából. De nem minden a munka --az ember nem gép-- egyébre is szükség van,  mint mondjuk egy kis szórakozásra, egy lányra egy kis táncra  egy kis szinházra , mozira. és egyébb adottságaira a nagybetűs életnek. Ezen a területen kezdtem érdeklődni, hogy mi ujság idehaza. Nem sokat kellett érdeklődjek , mert mindennapi jöttömbe-mentembe megtapasztaltam , hogy a szatmári magyar szintársulatnak kistestvére született . Egy kicsit nagy a korkülönbség közöttük-- de a testvér , mégiscsak testvér-- bár tudjuk , hogy mi a különbség a barát és a testvér között. A szinház élére  Ács Alajos szinmüvészt  nevezik ki, aki akkor már , jó tíz éves szakmai gyakorlattal bir, sok szép nagy szerep megformálásával a háta mögött-- ezt is kipróbálja. Ekkor már Gyöngyössy Gábor --egykor volt magyar tanárom-- is a társulatnál tevékenykedik mint  dramaturg , vagy ahogy akkor mondták , irodalmi titkár.

           Az akkor már néhány éve Szatmáron játszó Kissfalussy aki mellesleg táncdalénekléssel is foglakozott-- sőt lemezei is jelentek meg--merész lépésre szánta el magát, zenés darab bemutatását javasolta a társulat vezetőségének. (Később Budapestre szerződött)Bár a szatmári társulat remek szinészei a világirodalom, a magyar dráma irodalom , sőt a román drámairodalom darabjait nagy sikerrel játszották-- teltház előtt, divatosan  táblás házzal-- zenés darabokra nem vállalkozott. Talán azért  mert nem volt meg minden ahhoz, ami egy zenés darabhoz kell. De megvolt a vállalkozó kedv, ami átsegitett minden gondon. Zenekar alakult, Vakarcs Pál vezetéséve. aki a zongoránál ülve irányitotta a  zenekart, a diszlettervező: városunk Európa hirű képzőművésze, Paulovics  László, jelmeztervező: Szatmári Ágnes. A darabválasztás is sikert ígér:Andre Michel: szövegiró, Fényes Szabolcs :zeneszerző és a dalszövegek szerzője :Szenes Iván. A darab cime :Nem csak a húszéveseké a világ. 

           Mivel  a nagyváradi társulatnál nagy hagyományai voltak a zenés daraboknak , operetteknek a darab rendezője a nagyváradi Farkas István lett. De készenlétben, bevetésre készen állt már Kisfalussy Bálint is. aki méltó munkatársa volt Farkas Istvánnak.

            A  szatmári társulatnál volt egy szinész , Vajda András , aki még személyesen ismerte Fényes Szabolcsot, mert a harmincas években , Pécsett szinészkedett , ahol a Maya cimü  operettet, maga Fényes Szabolcs vezényelte. Gyöngyössy Gábor biztatására , ő irt rövid ismertetőt a darabhoz  az akkori müsorfüzetbe. A bemutató előadás  december húszonhatodikára  időzitették. S hogy kik vitték sikerre, méltatlanság lenne nem ide irni: D-Halasi Erzsébet, Bálint Márta, Kisfalussy Bálint, Nádai István, Diószeghy Iván, Nagy Iza, Zsoldos Árpád, Cintos József, Korcsmáros Jenő Toth -Pál Miklós. Elsöprő siker!  Ha emlékeim nem csalnak-- és nem csalnak-- akkor ez volt az első egész estét betöltő zenés előadás --a háború útán --Szatmárnémetiben,  ezerkilencszáz hatvan kilenc karácsonyán. Sok előadást ért meg-- messze túl a százan-- és évekig turnéztak vele a Székelyföldön.( Amikor ezeket a sorokat irom, azon gondolkodom , hogy van-e értelme  leirni ezeknek a müvészeknek a nevét ide -- vajon vannak akik hallottak róluk?-- netán ismerték , ismerik őket ? Nagyon  kevés az esély  erre. Mégis leirtam , meg megérdemlik! Az itt felsorolt müvészek, jórésze  az anyaországba távozott-- mondhatnám  ugyis , hogy menekült ,  de akik elmentek , és azok akik itt maradtak abba az időben játszottak, amikor  hegyesfülű szekusok figyelték a próbákat és a bemutatót, amikor a nekik nemtetsző darabot egynappal a bemutató előtt le lehetett tiltani!)

          És még azért is le kellett irnom ezeket a neveket mert néhányukkal --a legnagyobb büszkeségemre baráti viszonyt tápláltam-- de azért is  mert még nem mindenki tudja hogy , egy nemzet  tagjait egy határ vonallal nem lehet a nemzet testéből kimetszeni, mert az  elszakitott  nemzetrész  is képes adni az anyaországnak. Ki tudná, merné, megszámlálni azokat  az erdélyi, felvidéki , délvidéki , kárpátaljai, burgenlandi magyarokat akik , karjuk erejével , müvészi tehetségükkel, letettek valamit az öszmagyar nemzet  asztalára. Vagy ki tudná megmondani , hogy hány látható vagy láthatatlan szállal kapcsolódnak egy nemzet tagjai egymáshoz , akárhol is éljenek ezen a világon!?