Gondolataim vargabetüi nem tisztelik a tér és idő fogalmát, ezért aztán úgy száguldoznak , hogy alig győzöm követni őket. Most éppen megjelenik elmém képernyőjén egyik főnököm, aki alig egy éve szabadult az egyetem padjaiból, és máris  a minőségellenőrző osztály fönökeként ágált, ezért naponta  többször is végig viharzott a részlegeken, beosztottjait ellenőrizendő. Én akkor épp a  kész bútorok útolsó ellenőrzésével voltam megbizva, szigorú parancs alatt , hogy  rossz minőségü bútor nehagyja el a  gyárunkat Ezt a parancsot vadonatúj főnököm megerősitette, meg magyarázta nekem, hogy milyen  fontos beosztásban részesülök. Fiatal koránál fogva  nem tudhatta , hogy hasonló munkát már előzőleg is volt szerncsém végezni , és az ilyesmin már rég túl vagyok, sőt azt is tudom--amit ő nem -- hogy a minőséget nem ellenőrizni hanem csinálni kell. Ő azt hitte , hogy a gyár termékeinek minőségi felfuttatása vele kezdődik és nélküle ,elképzelhetetlen.

           De hát  ilyesmit az egyetemen nem tanitottak, ennélfogva  neki ezt nem volt kötelessége túdni. Én meg nem ellenkeztem , végeztem a dolgomat . De a főnököm , hogy ne mulassa az időt hiába, és kellő mennyiségü elfoglatsággal lásson el bennünket, amikor délutáni váltásban voltunk  megbizott néhányunkat, hogy készítenénk  mi el--beosztottjai -- némi kiegészitő bútordarabokat-- így a minőség is garantált-- amit ő majd a későbbiekben megvásárol.

           Eddig minden rendbe is lett volna , csak hogy főnökünk megcsináltatott velünk egy bizonyos értékü bútordarabot amit ő aztán meg vásárolt reális értékének  egy tizedéért. Nem is törődtem volna  a dologgal , ha főnökön pofátlansága nem haladja meg a sokéví átlagot.De meghaladta. Hát mi is történt? Az történt , hogy egy  vasárnap -- ami gyakran esett munkanapra --  másképp nem tudom kifejezni ezt az emeletes hülyeséget--arra vetemedtem ,hogy egy kalapácsnyelet készitettem magamnak, saját céljaimra amit odahaza óhajtottam használni , úgyanis hogy a szakmát ne felejtsem, otthon dolgozgattam kis mühelyemben. Igy aztán ,munka közben előfordul , hogy eltőrik a kalapácsnyél. Allitani nem állitom , de feltételezem , hogy főnököm kezébe még nem tört el szerszámnyél..

           Szóval ott tartottunk , hogy főnökömet  akkor sodorta oda a vasárnapi ebédszünet,  amikor  szép sárga akácfa kalapácsnyelem  végső formát nyert. Rögtön , gondolkodás nélkül rámkérdezett: --ez mi? Hirtelen nem tudtam eldönteni , hogy ki a hűlyébb kettőnk közül, ezért csak annyit mondtam ártatlan arccal, hogy ne tessék már viccelni , hogy nem tetszik tudni , hogy  ez egy kalapácsnyél. Ez volt aztán  olaj a tűzre , mert emelt hangon kioktatott,hogy amit én  most müveltem, az nem egyébb , mint a közvagyon kárára elkövetett lopás vétségének a szándéka( mert még nem loptam ki) ezért jelenteni fogja , és ő megmutatja nekem, hogy a gyár nem azért van, hogy mindenki azt csinál amit akar, és azt visz el, amit akar, büntetés nélkül.

            Nem gondoltam , hogy ilyen hamar felforr az agya helyén a viz, mert azt hittem , memóriájának birtokába van , és nem feledte el , hogy alig két hónapja  spórolt meg a gyáron  egy szép kis summát, olyan módon, olyan közgazdasági eszközzel,  amit nem az egyetemen tanult , és büntetőjogi szempontból szintén kimeriti a lopás fogalmát . Amikor elmondta monológját , erélyesen felszólitott, hogy a következő nap reggelén, hét órakor jelentkezzek nála egy magyarázó jegyzékkel, az irodájában.

            Amikor mérgesen elviharzott, kollégáim érdeklődtek , hogy mi történt,  miért olyan mérges a főnök.--A kalapácsnyélért-- mondtam , és ezért " extemporálét" kell irjak neki , holnap reggelre. Ő nem tudta , hogy iskolás koromban  én nagyon szerettem extemporálét irni , mert azok a jegyek a valós pillanatnyi tudást rögzitették. Most sem féltem a rögtönzéstől, mert tudtam , hogy most sem fogok szégyent vallani.

           A vasárnap délutánomat feláldoztam arra ,  hogy számitásokat végezzek az irányba , hogy  mennyi az én lopási szándékomnak az  értéke , és mennyi az ő lopásának az értéke, az egészet papirra vetettem, majd komponáltam hozzá egy finálét, ami körülbelül igy nézett ki: A fentiekből kiindulva elismerem bünösségemet, és hajlandó vagyok az okozott kár megtéritésére, de úgyanakkor jelentést terjesztek elő a gyár vezetősége, és a gazdasági rendőrség ez ügyekkel foglalkozó osztálya elé nevezett főnököm lopási ügyében.

           Dátum, aláírás, majd az egészet szépen legépeltem, hogy elhitessem vele szándékom komolyságát.